Az ajándék
Látogatók száma: 52
Anyunak ajánlom, sok szeretettel
Öt éve lakom Pesten, ebben a belső körfolyosós körúti lakásban, és mondhatom, eleinte nagyon zavart, hogy itt semmi sem marad titokban. Hiába lakom a negyedik emeleten, mindössze azzal az előnnyel rendelkezem, hogy délig besüt a nap a lakásomba, ám még az első emeleten lakó Lakos néni is, – aki állandóan leskelődik az ablakából – pontosan ismeri a napirendemet, és azon sem csodálkoznék, ha egy szép napon név szerint felsorolná az eddigi hatvan hónap alatti valamennyi látogatómat.
Mára másként állok a dologhoz, azzal áltatom magam, hogy megspórolom a lakásriasztó felszerelését, mert árgus szemek figyelnek éjjel és nappal. Pintér papa, a harmadikról, fordított életet él, nappal alszik, éjjel meg kukorékol, és nem restelli elhúzni a függönyt, hogy komolyabban szemügyre vegye az este kilenc után érkezőket, és másfél éve számára is természetes a kedvesem, Bollók Dani jelenléte, olyannyira, hogy összebarátkoztak és szombat délelőttönként, amikor nálam a heti nagytakarítás tart, együtt sakkoznak.
A társasházunk két önkéntes őrszemén túl, a többi lakóval éppen csak köszönő viszonyban állok, Vera néni kivételével, aki a férjével kettesben lakik a szomszédos lakásban, és akivel időnként megbeszéljük a hétköznapi dolgainkat. Tőle tanultam meg a főzési tudományok alapjait, és biztatására kezdtem el süteményt sütni. Tizennégy évesen elkerültem otthonról, először középiskolába, utána egyetemre jártam, kollégiumban laktam, és Anyukámnak nem volt módja bevezetni e tudományokba.
Vera néni megígérte, hogy karácsony előtt egy héttel, egész hétvégén együtt készítjük el a karácsonyi süteményeket, melyekhez az alapanyagokat is közösen szerezzük be.
Danikám közölte velem, hogy nem bánja, ha nem vagyok otthon, mert végre egész nap lustálkodhat, csak délben menjek haza, ebédeljünk együtt. Számomra ez nem kérdés, hiszen a filológiai tudományok doktoraként kedvesembe annyi gyakorlati érzék sem szorult, mint amennyivel az ötéves unokaöcsémben rendelkezik, ezért képes lenne a gulyáslevest és a túrós csuszát hidegen enni, de meglehet, hogy a desszertnek szánt gesztenyepürét, a változatosság kedvéért, betenné melegedni a mikróba. Reggeli után pizsamában és fürdőköpenyben segít átcipelni a szomszédba a lisztet, cukrot, mézet, mákot, diót, tojást és a tepsiket, közben elmagyarázza, azért nem öltözik fel, mert utána le kellene vetkőznie, mert aludni akar egészen délig, s így megspórol egy öltözködést.
Vera néni arcán látom, hogy bántja valami, de nem merem megkérdezni, csak úgy tizenegy óra körül, amikor a kisült mézeseket díszítjük. Int, hogy egy pillanat, benéz a szobába, ahol Pista bácsi televízió nézés címén a fotelben szundikál, majd csendben behúzza az ajtót, csak utána mer beszélni.
- Tudod, kislányom, nem tudjuk, mit vegyünk az unokánknak. Kifaggattuk, mit szeretne, de mindent, amit felsorolt, már megvette neki a menyem. Minden nap felhív, hogy Anyuka, ma ezt vettem Ferikének, másnap meg mást, és mindjárt itt a karácsony, nekünk meg fogalmunk sincs, mit hozzon neki a mi Jézuskánk. Mire nagy nehezen rávettem Pista bátyádat, hogy vegyünk neki százötvenezerért érintőképernyős okos telefont, még azt is képes volt megvenni a menyem, pedig tudom, hogy nincs pénze, mert a nászuramtól kérte kölcsön a rávalót. Honnan tudom? Mert a nászuram meg tőlünk kért kölcsön.
- Akkor pedig, ez a mobil lehetne az egész család együttes ajándéka! – kajánkodom, de Vera néni arcát látván azonnal elszégyellem magam. – Bocsánat, viccnek szántam. Mi lenne, ha olyan ajándékot kapna Ferike, ami valóban meglepetést okozna neki és sokkal maradandóbb lenne a mobilnál?
Ráncolja szemöldökét Vera néni, de szólni már nincs érkezése, mert megjelenik a szobaajtóban Pista bácsi, beleszimatol a levegőbe:
- Nem érzem a rakott krumpli illatát. Mikor ebédelünk?
Segítek összerakni a rakott krumplit, s amint betettem a sütőbe, elköszönök, nekem is gondoskodnom kell a kedvesem ebédjéről.
Dani a számítógépe előtt ül, körülötte számtalan cédula a jegyzeteivel, akkora káoszban, melyben idegen egy hét alatt sem igazodna el, de megtanultam, hogy a milliom kis cédula elhelyezkedése valahol a kedvesem fejében általam nem ismert rendszert alkot, mert pontosan tudja, melyiket hol találja. A félszobát, amely majdan gyerekszoba lesz, kineveztük dolgozószobának, ahová egyedül, Dani távollétében, belépnem sem szabad, még takarítási célzattal sem.
Ebéd közben elmesélem Vera néni dilemmáját, mire Dani abbahagyja az evést, és nagy komolyan rám néz:
- Mondd csak, szívem, mivel foglalkozott Pista bácsi, mielőtt nyugdíjba ment?
- Villanyszerelők csoportvezetője volt a…
- Jól van, ebéd után kérdd meg, hogy jöjjön át, mert nem ég a csillár. A többit majd elintézem.
Látom, hiába is kérdezném, már elmélyülten eszegeti a túrós csuszáját.
Pista bácsi a köszönésen kívül nem váltott több szót Danival, mégis úgy gondolja, ha két férfiember dolgozik, annak utána jár egy pohár itóka, ezért – tiltakozásom ellenére – magához vesz egy üveg bort és a szerszámos dobozával együtt magunkra hagy bennünket, asszonyokat, s valami olyasmit morog az orra alatt, hogy sütögessünk csak kedvünkre, és nem kell nagyon sietnünk.
Délután ötig szorgoskodunk, kezünk alól kikerülnek az édes, illatos sütemény halmok, melyekkel tele lett az egész lakás.
- Főzök egy erős kávét, hátha az ad elég erőt ahhoz, hogy átvigyük hozzád a sütemények felét – biztat Vera néni.
- Szólok Daninak, hogy segítsen!
- Á, hagyd csak, többet hátráltatnának, mintsem segítségünkre lennének. Azt hiszed, hogy Pista bátyád egy üveg bort vitt? Te csak egyet láttál, de tudom, hogy kettő hiányzik a spájzból, a másodikat a szerszámos ládába tette.
Meglepetésünkre nem láttuk a két férfit, pedig nálam is a konyha és a nappali valamennyi kicsi és nagy asztalára került egy tálca sütemény.
- Lehet, hogy elmentek a kocsmába? – kérdi Vera néni és csóválja a fejét. – A Dani gyerekből nem néztem volna ki a kocsmázást!
- Nem kocsmáznak, Vera néni, szerintem Dani kuckójában vannak! – mutatok a félszoba felé.
Valóban ott vannak. Dani milliom egy cédulájára rátettek egy nagy tálcát, azon van három üres borosüveg, a negyedik még félig tele, ahogyan a két borospohár is, melyeket érkezésünkre-egészségünkre emelnek és csillog a szemük, amikor összenevetnek.
- Megoldottuk az ajándék kérdését! – közli Dani. – Hozzatok poharat, kóstoljátok meg, jut nektek is a furmintból!
Hozok két poharat és két széket is, mert sejtem, hogy ebből hosszabb beszélgetés kerekedik.
- Tetszik tudni, Vera néni, - kezdi a kedvesem széles vigyorral az arcán – arra következtetésre jutottunk Pista bátyámmal, ha nem tudnak haszontalanságot venni Ferikének, akkor vegyenek valami hasznosat és maradandót. A szekszárdi Babits Kiadónál dolgozik Hajagos Béla barátom, akit felhívtam és kiderült, hogy az 1996-ban hasonmás kiadásban megjelentetett és remittendában megmaradt Révai nagy lexikon huszonegy kötetét kettőezer forintos áron kiárusítják. Béla barátom holnap feljön a feleségével vásárolgatni és elhozza a könyveket. Ennél szebb ajándékot el sem lehet képzelni.
Pirul a méregtől Vera néni arca. Negyvennégyezret kidobni lexikonokra, amit aztán Ferike kézbe sem vesz! Pista bácsi számára nyitott könyv a felesége, mert a kimondatlan gondolatára is képes válaszolni:
- Tudjátok, Dani barátom megtalálta arra is a megoldást, hogy örüljön a gyerek az ajándéknak! A fészbukon regisztrált, mint Ferikével egyidős gyerek és eldicsekedett azzal, hogy mennyit segít neki a rejtvény fejtésben és a tanulásban apja Révay lexikona. Nyugodj meg asszony, Dani megmutatja neked, hogy miről beszélgetett a két gyerek. Ferike már arról panaszkodik, hogy neki úgysem veszi meg az anyja, mert nincs rá pénze.
Jobb, ha most kiszaladok és hozok némi harapnivalót, hókiflit és karácsonyfa mintájú mézest. Úgy rémlik, van még egy üveg habzóborunk.
Mikor igyuk meg, ha nem most? Büszke vagyok Danira!
Nagy dolgokra képesek a férfiak, ha a szükség úgy hozza.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Együtt lenni jó :)
Puszi
Kedves Yolla!
Tényleg így van, én is laktam társasházban. Én azt mondom, nem rossz ez így, mert a sok hibával és sok kedvességgel egy olyan közösség alakul ki, ahol ismerik egymást az emberek. Nálunk sok ünnepet együtt tartottunk, pl. a nők napját, amire a férfiak is büszkén készültek.
Ahol most lakom, egy családi házban, hasonló a helyzet. De mégis más...Itt ugyanis minden ablak egy szem, a falak a fülek, mindenki lát és tud mindent, de közösség csak az őszi levélsöprés idején van, tehát tulajdonképpen mindenki egyedül van egy közösségben. És ez nem jó...
Puszi, Ilona
Nálunk a társasházban, jövő pénteken lesz a szokásos karácsonyi összejövetel, nálam, mint mindig. (tavasszal és nyáron másoknál van)
Húsleves, sült kacsaszárny és tepertő lesz a főfogás, tört krumplival és káposztával, meg bejgli. De nem is az az érdekes, hanem hogy együtt leszünk és jót csevegünk, meg megiszunk egy pohár bort az év búcsúztatójaként.
Puszi: Yolla
Tényleg így van, én is laktam társasházban. Én azt mondom, nem rossz ez így, mert a sok hibával és sok kedvességgel egy olyan közösség alakul ki, ahol ismerik egymást az emberek. Nálunk sok ünnepet együtt tartottunk, pl. a nők napját, amire a férfiak is büszkén készültek.
Ahol most lakom, egy családi házban, hasonló a helyzet. De mégis más...Itt ugyanis minden ablak egy szem, a falak a fülek, mindenki lát és tud mindent, de közösség csak az őszi levélsöprés idején van, tehát tulajdonképpen mindenki egyedül van egy közösségben. És ez nem jó...
Puszi, Ilona
Te mindig fején találod a szöget... több témát is egy csokorba kötve, ami külön-külön cikkben is megállná a helyét... de minek is hosszú lére ereszteni, amikor gondolatokat tudsz ébreszteni másokban... ki-ki megtalálja benne, ha akarja, a számára épp aktuálisat...
Felháborodottan mondja a lányom, h. mindig neki szegezi a kérdést az egyik lakótársunk, hogy miért leskelődik, pedig ő csak kinéz a fsz-i lakásunk ablakán v. a bejárati ajtó kisablakán, éppen akkor, amikor ő ott jár... Azt sem tudja hogy hívják az illetőt, hányadikon él, de bántja ez a szurka-piszka megjegyzése... - persze nem tudja leszerelni... Nekem meséli jobb híján...
Mi egy tízemeletes ház fsz-jén lakunk és sok mindent mesélhetnék, ami itt lecsapódik anélkül, hogy tetszene,... de nem tesszük, mert se vége, se hossza nem lenne a panaszáradatnak... Maximum zsörtölődünk név nélküli lakótársaink úgymond fura szokásain... Most képzeld, ha még szóvá is tennénk!? Kész palotaforradalom lenne belőle... Tudom mit mondanál erre?... Azért találták ki a lakógyűlést... Ez jutott az eszembe csak a "leskelődőről"..., ami lehet nem más, mint egy rossz szokás...
Puszi
Koszonom. En is ezert szerettem korfolyosos hazban lakni, mert ott volt kozosseg. Igaz, a panelban is jo csapat allt ossze. Nagyon jo volt olvasni ahogy a `leskelodok is csak jok valamire` felismeres felmerult a foszereploben. Tetszett. :)