Az élet nem habostorta
Látogatók száma: 50
Bacsó örökbecsű filmjéből Virág elvtárs eme mondása önálló szállóigévé vált, miután évtizedek múltán is találunk elég apropót a citálásához.
Nekem, mint nyugdíjasnak, az életem elméletileg habostorta, hiszen reggel nem kell korán kelnem, munkába mennem, és alkalmazottként naponta 8-10 órát nem azon kell agyalnom, hogy a szakmához nem értő főnököm utasítása alapján a kívánt eredményt hogyan érjem el, anélkül, hogy szakmai presztízsem látná kárát, de nem azon a mellékúton, amit kijelölt; szóval alhatom, ameddig jól esik, majd napközben szívemnek kedves tevékenységekkel múlathatom az időt, esténként pedig a hetven televíziós csatornán szörfölgetve csak találok egyszeri megnézésre érdemes adást, de nem ámítom magam, egyre kisebb a kínálat. Kihasználják a helyzetemet az unokáim, mert mindig van időm és türelmem velük foglalkozni, és akkor sütök nekik palacsintát, amikor megkívánják azt. Nem is velük van a baj, hanem a megítélésemmel. Negyven évig folyamatosan dolgoztam, adóztam, fizették utánam a járulékokat, és most kell szembesülnöm azzal, hogy ingyenélő vagyok a társadalom nyakán, egyébként is tetszettem volna több tízmilliót összegyűjtögetni munkáséveim alatt, nem tettem, hát magamra vessek. Szívesen elmondanám illetékes politikus fiatalembernek, hogy coki, hátrébb az agarakkal, ha az én korosztályom szétlopta volna a szocialista cégek vagyonát, amikor arra lehetőség nyílott, akkor neki most száraz kenyérre sem telne, továbbá azért ilyen „okos és művelt”, mert az adóforintjaimból ingyen tanulhatott. Megállapítom, hogy az élet számomra mégsem habostorta.
Jó, már nem a felszálló, hanem a leszálló ágban vagyok, mit akarok, már szabadság van, oda utazhatok, ahová akarok, akár Amerikába is mehetek, Európán belül pedig a határon meg sem állítják az autómat, csak pénzem legyen. Minden vágyam azt volt, ha már nem tanultam meg franciául, azért igazán elmehetnék Párizsba, talán annyi nyelvtudásom még akad, hogy elboldoguljak. Most van az a pillanat, amikor igazán ráérek, időmilliomos vagyok. A baj csak az, hogy a milliomosságom csak az időre vonatkozik, az anyagiakra nem. Ha össze is gyűjtögetném az egyhetes úthoz szükséges pénzt, a fejemben azonnal villogni kezdene a vészjelző, miért akarsz ennyi pénzt feleslegesen kidobni, amikor tatarozni kellene a lakást, kicserélni a konyhabútort, és ha már ennyire gazdag vagy, emeld fel nehezebb feledet, és nézz körül, hogy ötször tört kamaszkorú autódat vajh’ mennyiért cserélhetnéd le egy fiatalabbra, és rögtön kiszámolhatod, hogy ahhoz hány további párizsi út árát kell még összekuporgatnod a következő tíz évben. Egyáltalán, lesz még akkor jogosítványod? Ja, azt se feledd, hogy a kocsi árak gyorsabban emelkednek, mind a nyugdíjad összege. Hiába, az élet nem habostorta.
Keresztlányaim egyetemisták, mester szinten. Mit tehetek értük? Hát, ami a dolgom. Főzök nekik vacsorát, sütök süteményeket, és ha megjelennek, legalább egy hétre elég elemózsiával ellátom őket, mert még annyira tiszta az agyam, hogy anno, kollégistaként, mi sem a változatos étkezésünkre fordítottuk a pénzünket. Szerintem, ez mit sem változott az évtizedek múltával sem. Szeretek főzőcskézni, nincs is ezzel semmi baj, reklamációt sem kaptam ez ideig. Csakhogy drága a tojás és a hús, márpedig a spenóttól csak Popey lett erős. Most vagy torta van, vagy hab. A habostorta elfogyott.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez nekem kevés! :-)
Kedves Évi!
Nekem is van még egy palacsintám, tegnap sütöttem.
Pusssz: Yolla
Drága barátnőm!
Miért akarsz Te habos tortát?
Először is hizlal!
Másodszor - cukros!
Harmadszor - drága!
Hidd el, - jobb amit Te alkotsz! (:-))
Pussz: emillio
Igazad van, mint mindig!
Pussz: Yolla
Kedves Yolla!
Nagyon jó! Csak pörölj. Én meg olvaslak. Megpróbálom rajtad keresztül megtalálni a dolgok humorosabb oldalát. Mert az is nagyon hiányzik és még pénzbe sem kerül. Keresem. :-)
Igazad van. Most habostorta helyett igazi békebeli palacsintát fogok sütni, vaníliás porcukorral, mazsolával, citromreszelékkel és egy tojás sárgájával kikevert habos túrótöltelékkel. Kerül, amibe kerül.
Pussz,
Éva
Nekem is van még egy palacsintám, tegnap sütöttem.
Pusssz: Yolla
Miért akarsz Te habos tortát?
Először is hizlal!
Másodszor - cukros!
Harmadszor - drága!
Hidd el, - jobb amit Te alkotsz! (:-))
Pussz: emillio
Nagyon jó! Csak pörölj. Én meg olvaslak. Megpróbálom rajtad keresztül megtalálni a dolgok humorosabb oldalát. Mert az is nagyon hiányzik és még pénzbe sem kerül. Keresem. :-)
Igazad van. Most habostorta helyett igazi békebeli palacsintát fogok sütni, vaníliás porcukorral, mazsolával, citromreszelékkel és egy tojás sárgájával kikevert habos túrótöltelékkel. Kerül, amibe kerül.
Pussz,
Éva