Az interjú, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...
Látogatók száma: 73
Most egy nagyon hétköznapi történetemet hozom el Önöknek. Ez is én vagyok... Az unalmas...
Nem tudom, más hogyan van ezzel, de ha én egy fiatalemberrel beszélek, azonnal keresem benne fiatalkori Önmagamat. Sokszor az első kézfogásnál, villámként csap belém a felismerés. Mintha én lennék... (egy javított, frissített kiadásban).
Ez a beszélgetésem is hasonlóan kezdődött...
- Kovács Géza vagyok - nyújtotta felém a kezét a vendégem.
Kemény, határozott, férfias kézfogása volt.
- Bokor - válaszoltam -, köszönöm a látogatását, foglaljon helyet!
A riporter leült velem szemben. Komoly arca mögött, rejtett idegesség bujkált.
Huszonéves lehet, jegyeztem meg magamnak. Nem hinném, hogy túl sok önálló munkán vehetett már részt életében. Bizonytalannak tűnik.
- Régóta csinálja? - kérdeztem feszültségoldásként.
Láttam, zavarba jött a kérdésemtől.
- Az első önálló interjúm lesz - válaszolta, most már nyíltan feszengve.
- Ó, ez kiváló! Nékem is az első volt a legnehezebb. Ne aggódjon, megoldjuk!
Visszagondolva... valamikor, egy-két télen, beugróként ki-kisegítettem pár újságíró barátomat. Jó pár riportot készítettem akkoriban. Szórakoztatott a dolog. Amikor megírtam a cikkeimet, az első verziót, mindig Rozinak és a kandallónknak olvastam fel. Ők voltak a "kandallócikkeim" lelkes hallgatósága. A tüzes siker után - feleségem vastapsát követően -, minden alkalommal a lángok ölelésére bíztuk sziporkáimat. Akkoriban nem akármit írhatott az ember. Nekem pediglen, általában csak a rendszerellenes gondolataim kívánkoztak papírra. Amiért pedig, senki nem fizetett akkortájt (esetleg az államvédelem). Manapság persze, már minden más. (Vagy mégsem?) Ahogy átfutok egynémely friss publicisztikán, azt érzem, hogy kezd visszatérni a régi retorika.
- Tanár úr, bekapcsolhatom a magnómat?
- Várjunk azzal még kedves Géza! "Nem kell egyből ajtóstul törni a házba...", egy kicsit, beszélgessünk csak szabadon! - próbáltam nyugtatni a szemben ülő riporteremet.
Mosolyogni láttam.
- Rendben - mondta határozottan.
Örömmel ismertem fel benne az ifjonc Bokort. Én is ilyen voltam, ideges, de gyorsan túl tudtam magam tenni az első torokszorító pillanatokon.
- Hogy került ehhez az újsághoz? - kérdeztem.
- Hát...
- Látom a szemében, Ön megszállottan szeret írni; és fogadni mernék, ingyen dolgozik nekik.
- Ingyen... Szeretek írni, próbaidős vagyok, bejelentés nélkül. Ha sikerül pár jó cikket összehoznom, azért fizetni fognak.
- Ez remek. Tehát most Önnek, tőlem függ a fizetsége?
- Egyszer majd talán véglegesítenek is.
- Még jobb - mosolyogtam a szemben ülőre -, akkor a sorsa is az én kezemben van.
- Tulajdonképpen - válaszolta, már felszabadultabban a fiatalember.
- Hogy kezdte? Vannak írásai?
- Anyám szerint, már a hasában is tollal szurkáltam őt.
- A publicisztika vagy a szépirodalom áll közelebb Önhöz?
- Vannak novelláim az Interneten. Könyvet sajnos, soha nem fogok kiadni. Manapság csak a "*két H-s" írások piacképesek. A "**három H-s" írók, már nem jutnak megfizethető kiadási lehetőséghez. A világ populista és globalista lett.
- Akkor Önnek az újságírás csak szükségszerűség?
- A barátnőmmel három éve élünk együtt. Nem kaptunk eddig munkát. Nekem még nem volt bejelentett munkahelyem.
- Látom fiatal még, a jövő Ön előtt áll.
- Áll... - nézett rám szomorúan.
- Amikor Én voltam ilyen korú, tele voltam ambícióval. Rengeteg ötlettel indultam a világnak. Önnek milyen tervei vannak?
- Terveim lennének...
Az újságíró elgondolkodott. Pár pillanatra bezárta a világát, majd kis időre rá, visszatért hozzám. - A főiskola mellett végig dolgoztam. Feketén. Hol vasúti kocsikat lapátoltam ki, hol egy kőműves mellett segédmunkásként dolgoztam, de volt, hogy sofőrködtem is. Mindent megpróbáltam és elvállaltam, ami jött. Én... Terveim... Céljaim... Külföldre fogunk menni! - jelentette ki határozottan.
- Miért? - rökönyödtem meg, bár magamban, tudtam a felmentő választ is.
- Nincs alternatíva. Itt az országban, nincs lehetőségünk semmire, csak éhen halni lehet.
- Ez szomorú - mondtam a férfi bús szemébe nézve.
Pedig ugyanazok a szemek... és mégsem. Frissek és mégis kopottabbak. Az idők változtatják meg őket. Belegondoltam. Amikor mi voltunk fiatalok, akkor is nehézségekkel küszködtünk. De voltak kilátások. És most... Áldom az Istenem, hogy nem ezekben az időkben kellett születnem, és átkozom az Istent, hogy a gyermekeimnek és unokáimnak ez a sors adatik meg!
- Igen. Én itt szeretnék boldogulni! Nekem ez a hazám. De itt lehetetlen. Az én korosztályom menekül külföldre.
- És Ön szerint lenne megoldás? - kérdeztem lemondóan.
Néztem az interjúalanyom szemébe, és nem láttam benne semmit. Egy üveges tekintet figyelt vissza rám... - Hány éves Ön?
- Huszonkilenc...
- Akkor most kapcsolja be a magnóját! És kérdezzen! Miről fogunk beszélgetni?
- Az idősek hogyan látják a mai fiatalok lehetőségeit, a mai Magyarországon?
Keserűcinkosan összemosolyogtunk...
- Fussunk neki, próbáljuk meg fordítva is!
-
* két H = egy ismert népszerű író nevének rövidítése
** három H = halmozottan hátrányos helyzetű
A cikket írta: bokorur
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nekem az ilyen laza, könnyed stílus tetszik, és a tartalom, ami előttünk játszódik, hogy az idős, tapasztalt interjú alany megfordítja a sorrendet és a szándéka, hogy rávezeti, segíti a fiatalt, az számomra szimpatikussá teszi először őt, majd mindkét szereplőt. Jól érzékelteti a feszengését az ifjabbnak... A visszaemlékezése régi önmagára ugyanakkor előttünk szinte a nélkül valósítja meg a még el sem kezdett interjút, hogy az életéből kis töredékeket a gondolatain keresztül tőle tudunk meg. :-)
Az aktuális naplóbejegyzésénél nagyjából azonosultam a fiatalember véleményével. Itt Magyarországon nagyon kevés fiatalnak adatik meg a lehetőség, hogy tanult szakmájában helyezkedjen el. Rákényszerül, hogy külföldön vállaljon akár fizikai munkát is, feladva minden korábbi elképzelését. Ha szerencséje van és bejön a számítása nem fog visszajönni, nincs jövőképe a saját hazájában. Többet ismerek, akik már sok-sok éve kint találták meg a számításukat. (az USA államaiban, Chicagóban, Mexikóban, Angliában... van ki hajón dolgozik, vagy raktárban éjszaka csomagol... van ki kezdetben bébiszitterkedett, ma már könyvelő, az ő férje író.)
Puszi,
Éva
Ez baró lett. Végre egy cikk amit én is értek!
Mindegyiket értem, de ezt nagyon! Gratulálok!
Tyson
Ez is tanári lett. Nem írástechnikailag, úgy majd elemzi aki akarja, gondolatilag fogott meg az Ön cikke! Tetszik, ahogy a legegyszerűbb mondanivaló mögött, gondolatébresztőket olvashatok.
Gratulálok, jó lett, nem lett unalmas!
Pinokkió
Önért érdemes idejönni szerdánként! Ez a stílus emberibb. Sok minden kirajzolódott bennem önről, még visszavárhat jövő szerdára is!
Üdvözli: Taki
A hazai életkezdés meg egyenesen botrány. Sőt nem is kell nagyon fiatalnak lenni, hogy az ember csak pislogva nézze a káoszt és egyre csak azt kérdezze saját magától, jó helyen vagyok itt?
Üdv: Ailet
Sajnos, most éppen rosszak a tapasztalataim . Itthon - 10 a fiatalok kiindulási lehetősége, de külföldön sem minden rózsás. Ott is többnyire, a Magyarországból érkező minden harmadik fiatal, - 3- ról indulhat.
Lányomékat is becsapták. Egy hónapig dolgoztak 75 000 Ft-ért (átválva) Most jöhetnek haza. Majd visznek ki újabb csoportot, akik szintén egy - két hónapot dolgoznak semmiért. Mesélhetnék...
Nagyon nagy baj, hogy kis hazánkban nem kellenek a mai fiatalok. Az idősebbek, pedig sokan nem érik meg, hogy nyugdíjasok legyenek. A nyugdíj téma is megérne egy misét. De, hogy ne rugaszkodjak el a jelenlegi helytől, Bokor Úr! Egy jó riportot mindenképpen megérne!
Üdvözli: Elina
Rendkívül jól felépített riport, melynek aktualitása van.
Sajnos, most éppen rosszak a tapasztalataim . Itthon - 10 a fiatalok kiindulási lehetősége, de külföldön sem minden rózsás. Ott is többnyire, a Magyarországból érkező minden harmadik fiatal, - 3- ról indulhat.
Lányomékat is becsapták. Egy hónapig dolgoztak 75 000 Ft-ért (átválva) Most jöhetnek haza. Majd visznek ki újabb csoportot, akik szintén egy - két hónapot dolgoznak semmiért. Mesélhetnék...
Nagyon nagy baj, hogy kis hazánkban nem kellenek a mai fiatalok. Az idősebbek, pedig sokan nem érik meg, hogy nyugdíjasok legyenek. A nyugdíj téma is megérne egy misét. De, hogy ne rugaszkodjak el a jelenlegi helytől, Bokor Úr! Egy jó riportot mindenképpen megérne!
Üdvözli: Elina
Sajnos nekem is van rossz példám, ill. barátnőnek, de azért az mégis elgondolkodtató, ha az ismeretségi köröm egy része a britekhez távozott és nem bánta meg. Egész fiatalok, negyvenesek vegyesen. Sok az átverés, de akinek alacsony vagy nincs végzettsége/ismerőse, kutyaszorítóba kerül a minimálbér árnyékában. Abból részletet nem lehet fizetni (lakás/autó stb.) még élni is alig, gyereket vállalni meg szerintem egyenesen önpusztító.
Lehet jó állást is találni odakinn, de nagyon vigyázni kell a csalókkal. Ez az ország már csak árnyéka önmagának . Én is mennék világgá, de itt van a kisfiam és nem szívesen hagynám itt egyedül, még néhány hónapra sem. Szerintem nem csak én vagyok így vele.
A nyugdíjkérdést egy másik alkalommal... az sem piskóta itt, a hazánkban.
Üdv:Ailet
Szia Elina!
Sajnos nekem is van rossz példám, ill. barátnőnek, de azért az mégis elgondolkodtató, ha az ismeretségi köröm egy része a britekhez távozott és nem bánta meg. Egész fiatalok, negyvenesek vegyesen. Sok az átverés, de akinek alacsony vagy nincs végzettsége/ismerőse, kutyaszorítóba kerül a minimálbér árnyékában. Abból részletet nem lehet fizetni (lakás/autó stb.) még élni is alig, gyereket vállalni meg szerintem egyenesen önpusztító.
Lehet jó állást is találni odakinn, de nagyon vigyázni kell a csalókkal. Ez az ország már csak árnyéka önmagának . Én is mennék világgá, de itt van a kisfiam és nem szívesen hagynám itt egyedül, még néhány hónapra sem. Szerintem nem csak én vagyok így vele.
A nyugdíjkérdést egy másik alkalommal... az sem piskóta itt, a hazánkban.
Üdv:Ailet
A lányom Németországban kereste a boldogulást. Fizikai - mondhatni segédmunka, ami nem lenne baj, hisz a munka nem szégyen. A szégyen az, hogy itt nem tudnak létezni.
De még próbálkozik. Neki a német nyelvvizsga miatt is kellene, és az egyetemi tanulmányainak folytatásához is.
Angliában talán jobb a helyzet.
Félek, hogy sok baj lesz még a világban. De nem vagyok pesszimista, csak reálisan látok, ugyanakkor meg próbálom elhinni, hogy a rossz után mindig jó jön. 2012- a változások éve lesz,- mondják, oly sokan. A remény ott lebeg. Ha sokan szeretnénk pozitív változást, talán a gondolatnak is lesz ereje.
Muszáj valamibe belekapaszkodni. Néha az írás is segít!
Üdv: Elina
Szia Aliet!
A lányom Németországban kereste a boldogulást. Fizikai - mondhatni segédmunka, ami nem lenne baj, hisz a munka nem szégyen. A szégyen az, hogy itt nem tudnak létezni.
De még próbálkozik. Neki a német nyelvvizsga miatt is kellene, és az egyetemi tanulmányainak folytatásához is.
Angliában talán jobb a helyzet.
Félek, hogy sok baj lesz még a világban. De nem vagyok pesszimista, csak reálisan látok, ugyanakkor meg próbálom elhinni, hogy a rossz után mindig jó jön. 2012- a változások éve lesz,- mondják, oly sokan. A remény ott lebeg. Ha sokan szeretnénk pozitív változást, talán a gondolatnak is lesz ereje.
Muszáj valamibe belekapaszkodni. Néha az írás is segít!
Üdv: Elina
Épp erről beszélek, siralmas, hogy itthon nincs, vagy nagyon zavaros a jövőkép. Én is abban bízom, hogy 2012 végre meghozza a változást sokaknak. Én nem is kesergek ezen. Mindig volt valahogy és lesz is. Addig meg írjunk! :)
Üdv:Ailet
joboszi
Kedves Bokorur!
Nekem az ilyen laza, könnyed stílus tetszik, és a tartalom, ami előttünk játszódik, hogy az idős, tapasztalt interjú alany megfordítja a sorrendet és a szándéka, hogy rávezeti, segíti a fiatalt, az számomra szimpatikussá teszi először őt, majd mindkét szereplőt. Jól érzékelteti a feszengését az ifjabbnak... A visszaemlékezése régi önmagára ugyanakkor előttünk szinte a nélkül valósítja meg a még el sem kezdett interjút, hogy az életéből kis töredékeket a gondolatain keresztül tőle tudunk meg. :-)
Az aktuális naplóbejegyzésénél nagyjából azonosultam a fiatalember véleményével. Itt Magyarországon nagyon kevés fiatalnak adatik meg a lehetőség, hogy tanult szakmájában helyezkedjen el. Rákényszerül, hogy külföldön vállaljon akár fizikai munkát is, feladva minden korábbi elképzelését. Ha szerencséje van és bejön a számítása nem fog visszajönni, nincs jövőképe a saját hazájában. Többet ismerek, akik már sok-sok éve kint találták meg a számításukat. (az USA államaiban, Chicagóban, Mexikóban, Angliában... van ki hajón dolgozik, vagy raktárban éjszaka csomagol... van ki kezdetben bébiszitterkedett, ma már könyvelő, az ő férje író.)
Puszi,
Éva
Köszönöm a dicséretet.
Sajnos több ilyen és hasonló példával szembesültem az elmúlt években.
Bokor
Tanár ÚR!
Ez baró lett. Végre egy cikk amit én is értek!
Mindegyiket értem, de ezt nagyon! Gratulálok!
Tyson
Ért Ön mindent, ismerem Önt! A jó bokszolóknak több eszük van, mint amit mutatnak.
Bokor
Tisztelt Tanár Úr!
Ez is tanári lett. Nem írástechnikailag, úgy majd elemzi aki akarja, gondolatilag fogott meg az Ön cikke! Tetszik, ahogy a legegyszerűbb mondanivaló mögött, gondolatébresztőket olvashatok.
Gratulálok, jó lett, nem lett unalmas!
Pinokkió
Köszönöm, hogy figyelemmel kísér! Lehet, igaza van.
Bokor
Tanár úr!
Önért érdemes idejönni szerdánként! Ez a stílus emberibb. Sok minden kirajzolódott bennem önről, még visszavárhat jövő szerdára is!
Üdvözli: Taki
Várom Önt!
Bokor
Ez kedves Bokor Úr tökéletes volt! Ahogy kezelte az ifjú titánt... remekül irányított.
A hazai életkezdés meg egyenesen botrány. Sőt nem is kell nagyon fiatalnak lenni, hogy az ember csak pislogva nézze a káoszt és egyre csak azt kérdezze saját magától, jó helyen vagyok itt?
Üdv: Ailet
Köszönöm az elismerést! A nyugdíjas ott segít, ahol tud.
Jó helyen, de azért összefogás kellene. Van rá külföldi példa (pl. Írország, de a szerbektől is lehetne tanulni összetartást, és sorolhatnám).
Bokor
Rendkívül jól felépített riport, melynek aktualitása van.
Sajnos, most éppen rosszak a tapasztalataim . Itthon - 10 a fiatalok kiindulási lehetősége, de külföldön sem minden rózsás. Ott is többnyire, a Magyarországból érkező minden harmadik fiatal, - 3- ról indulhat.
Lányomékat is becsapták. Egy hónapig dolgoztak 75 000 Ft-ért (átválva) Most jöhetnek haza. Majd visznek ki újabb csoportot, akik szintén egy - két hónapot dolgoznak semmiért. Mesélhetnék...
Nagyon nagy baj, hogy kis hazánkban nem kellenek a mai fiatalok. Az idősebbek, pedig sokan nem érik meg, hogy nyugdíjasok legyenek. A nyugdíj téma is megérne egy misét. De, hogy ne rugaszkodjak el a jelenlegi helytől, Bokor Úr! Egy jó riportot mindenképpen megérne!
Üdvözli: Elina
Köszönöm a figyelmét! Ön is visszatérő vendégem.
Az ország, a fiatalság helyzete elszomorító, de tenni tudnánk érte!
Bokor
Bevallom eddig csak a hsz-eit olvastam. Ez a cikk nekem is tetszett. Én is külföldön vagyok, pedig nem is vagyok már fiatal...talán pont ezért. Az írás remekül ötvözi a generációs különbségeket, a tapasztalatot az idősebb javára, a mai magyar élethelyzetet stb. Gratulálok!
Megmelengette az öreg szívem, hogy végre sikerült Önnek is tetszőt írni.
Közben a téma, nem szívmelengető. Ahogy írja, Ön is ebben a cipőben jár, sajnálom.
Bokor
Szia Elina!
Épp erről beszélek, siralmas, hogy itthon nincs, vagy nagyon zavaros a jövőkép. Én is abban bízom, hogy 2012 végre meghozza a változást sokaknak. Én nem is kesergek ezen. Mindig volt valahogy és lesz is. Addig meg írjunk! :)
Üdv:Ailet
Egy kellene ebben az országban, és minden a helyére kerülne: hiteles jövőképállítás!
Bokor
Nekem van munkám rokkantnyugdíjas ápolóként. valamint az egészségügyben mindig van munka. Sajnos karácsonyi meglepetést így is csak az orvosok kapnak megint, szegény ápolók nem. Persze talán maradna ránk is valami pénz, ha nem máshová menne.
Minden elosztás kérdése, de aki osztogat, az valamit nagyon benézett.
De nem akarok politizálni. :/
Üdv: G