Az író halála, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...
Látogatók száma: 75
Ez az írásom nem egy szokványos történet lesz rólam. Engem már mindenki ismer, mint a rossz pénzt. Most egy száz éves novellám bontom fel Önöknek. (Persze aki ilyen öreg, mint én, elő-elő tud kapni a fiók mélyéről egy-egy üveg óbort.) Egészségükre!
Jevgenyij Aljucsev álmosan bújt ki a dunnák fogságából. Felült az ágya szélére, rápillantott a faliórára, majd bedugta a lábát a papucsába, és felállt. Magára vette az ágy melletti széken heverő köntösét, és nagyot nyújtózkodott. Megdörzsölte a szemét - pár csipát találva, kicsit tovább dörzsölte -, majd a reggeli kávéja felé indult. Az illat a konyha irányába vonzotta. Másenka ekkorra már főzni kezdte a napi frissítőjét. Összhangban voltak. Ő pontosan kelt, Másenka percre - de inkább, pillanatra - pontosan készítette a gazdája reggelijét.
- Ma ki jön hozzám Másenka? - kérdezte a kávé kortyolgatása közben az író.
- Szergej Gorlenko jelentkezett be - válaszolta a házvezetőnő.
Aljucsev elgondolkodott. - Gorlenko. Már megint ő? Majd ismét a könyvem miatt fog sürgetni - zakatolt némán az apró gőzmozdony a fejében.
Az író már hónapok óta nem írt egy sort sem. Előbb azt gondolta, hogy valamiféle írói válságban szenved, elszállt az ihlete. Gondolta visszajön. De később rádöbbent, ennél rosszabb a helyzet. Soha többet nem fog tudni írni egy sort sem.
- Nem tudok írni! - csapkodta öklével a kedvenc tölgyfaasztalának lapját. Nem tudok írni! Nem jön ki egy betű sem a tollamból! - kiáltozta szobája fehér falainak, a Moszkva szerte ünnepelt írócsászár. Tavasz volt, virágok nyíltak, a madarak csicseregtek, és az ő fejéből nem szállt fel a köd. Szürke, nyomott hangulatban kesergett. Sem a madarak, se Másenka csicsergése nem vidította fel.
Aljucsev fiatalon versenyre kelt bárkivel, ha egy gyors és remekbeszabott novellát kellett kanyarintania. Csak őt keresték városszerte, az ő telefonja csörgött, őt hívták a szerkesztők, ha sürgősen kellett egy kis betétmű, valamelyik elit moszkvai irodalmi lapnak. Kiadtak neki egy-egy témát, és egy pár órán belül a főszerkesztői asztalon hevert a tökéletes kézirat. Őt azonban, egy idő után már, nem motiválták a fikarcnyi kis írásainak sikerei. Előrébb akart lépni, és könnyedén előrébb is jutott. Megjelent az első regénye, majd ezt sok-sok sikeres követte. Írásait falta a fővárosi olvasóközönség. Ahogy egyre híresebb és gazdagabb lett, egyre kevélyebbé is vált. A jelleme megváltozásával, viszont nemhogy csökkent volna a népszerűsége, hanem minden addigit felülmúlt. Az emberek szerették olvasni a fennhéjázó stílusa miatt. Valamit tudott, amit senki más. A nők bomlottak a jóképű író után, elhalmozták kegyeikkel. Termékenységét pedig, a kiadók honorálták. Néha csak a könyv címét adta le, és máris busás összegek vándoroltak bankszámlájára. Mindenki őt akarta. Meghívás, meghívást követett. Előadói estek, bálok, színházi előadások, mind az ő nevével voltak fémjelezve... "itt lesz Aljucsev is" rebesgették, és tódult a nép.
És most? Pár hónapja, már nem jutott eszébe semmi. Már járni sem szívesen járt el otthonról. Gorlenko meg sürgette. De már nem csak sürgette, követelődzött, és a minap már, meg is fenyegette.
A szerkesztő, az író meglepetésére, aznap nem a könyv miatt látogatta meg őt. Egy fiatalemberrel érkezett. Rövid beszélgetés után, Gorlenko a lényegre tért.
- Az úriember egy reményteljes író. Bemutatni hoztam önhöz. Kérésünk a következő lenne, tisztelettel megkérnénk, hogy olvasson bele ebbe a kéziratba! - mondta nyájasan, de mégis felszólítón Gorlenko, és Aljucsev felé nyújtott egy vaskos kéziratot.
Az író belemerült az olvasásba. - De hiszen ez az én könyvem befejezése. Ez az aljadék Gorlenko, megírattatta helyettem. De ez szemtelenül jó! - kattogtak a fogaskerekek az író fejében. Mi lehet a szándéka ennek az embernek? Miért tette ezt? El akar lehetetleníteni? Meg akar alázni? Tönkre akar tenni?
Másnap az ebéd utáni kávézás közben csengettek. Gorlenko. Egymaga érkezett. Másenka kedvesen betessékelte a nappaliba, ahol az író kortyolgatta az ilyenkor szokásos kávéját.
- Kedves Jevgenyij barátom! - köszönt Gorlenko, és - álcázott alázattal - meghajolt Aljucsev felé. Bizonyára olvasta a művének befejezését. A fiatal barátunk, méltóan lezárta az ön régóta elmaradásban lévő regényét.
- Igen - bólintott megadóan Aljucsev.
- Nekem lenne egy üzleti ajánlatom - csillant fel a szerkesztő szeme, az író elkeseredése láttán. Ezek után, önnek nem kell írnia egy sort sem. Én mindig szállítom a legújabb tehetségek kéziratait. Önnek nincs más dolga, mint aláírni, és a javadalmazást felvenni.
Gorlenko kis szünetet tartott a beszédében. Figyelte az író reakcióit. De abból csak az elkeseredést szűrte le. A nemrég még írócsászárként tisztelt Jevgenyij Aljucsev, most megalázottan kortyolgatta kihűlőben lévő kávéját.
- Természetesen, ezt én csupán csak, a moszkvai olvasók miatt teszem. Kis hatásszünetet tartott. És önzetlenül - tette hozzá kihagyhatatlanul Gorlenko.
- És mennyi lesz az ön jutaléka? - kérdezte az író, ismerve a moszkvai szerkesztők önzetlenségét.
- Semmiség, csekélyke kis harminc százalék, plusz a személyes költségeim.
- Gondolkodási idő?
- Jevgenyij, Jevgenyij! Már így is a hátamat veri a kiadó, hogy mi lesz már a következő sikerkönyvvel.
- De ebben az esetben én tönkremegyek, meghalok - motyogta Aljucsev.
- Hova gondolsz kedves Jeva?! A műveid ezután is az örökkévalóságnak íródnak. Te meg, népszerűbb és sikeresebb leszel, mint valaha. De főként... halhatatlan - vigyorgott kajánul Gorlenko.
*
Jevgenyij Aljucsev álmosan bújt ki a dunnák fogságából. Felült az ágya szélére, beleszagolt a levegőbe, rápillantott a faliórára, majd visszafeküdt. - Nincs miért sietnem. Mostanában már Másenka sem az igazi. Nagyot nyújtózkodott. Megdörzsölte a szemét - pár csipát találva, kicsit tovább dörzsölte -, majd folytatta jól megérdemelt pihenését.
A cikket írta: bokorur
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Virág!
Ez csak a mesében van így, legalább is nem Magyarországon, láthatja Oroszország volt a helyszín is.
Bokor
Kedves Tanár úr!
Tetszett ez kis történelem, de jobban megállná a helyét a jelenben, és még aktualitása is lehetne. :))))
Ment az 5-ös,és a valóság pont
Üdv.
István
Olvassa a naplómat, és megérti, ez a mai valóság. Sajnos!
Bokor
Tetszett ez kis történelem, de jobban megállná a helyét a jelenben, és még aktualitása is lehetne. :))))
Ment az 5-ös,és a valóság pont
Üdv.
István
Kedves Bokor Úr!
Aljucsevnek jó, hogy ezek után nyugodtan alszik :(
A cikk viszont nekünk jó, mert mi alszunk nyugodtan. Nincs ilyen gondunk. :)
Üdv: Ailet
Az Aljucsevek mindig nyugodtan alszanak...
Bokor
Én is szeretnék olyat, hogy megadok egy könyvcímet és búsás összegek vándorolnak a számlámra. :)))
Hogy kell ezt csinálni Tanár úr, kérem?
Ez csak a mesében van így, legalább is nem Magyarországon, láthatja Oroszország volt a helyszín is.
Bokor
Tisztelt Tanár Úr!
Nekem ez egy ismerős sztori volt. Remek írás a kiégett házvezetőnőkről. Nem is értem, miért kutyult el így az a lusta Másenkája? Persze, amilyen a törölköző, olyan a mosdó.
Egyébként a hírnév, pénz vagy a becsület fontosságának kérdését veti fel az írás. Elgondolkodtató!!!
Gratulálok!
Pinokkió
Igen, Ön már régről olvashatta.
Aljucsev nem a jó megoldást választotta. De vannak, akik elcsábulnak, ezt Ön is ismeri.
Bokor
Tisztelt Tanár Úr!
Tanúság, maradjunk a földön. Nálam Ön a nyerő!!!!
Tyson
Köszönöm. Igen.
Bokor
Aljucsevnek jó, hogy ezek után nyugodtan alszik :(
A cikk viszont nekünk jó, mert mi alszunk nyugodtan. Nincs ilyen gondunk. :)
Üdv: Ailet
Hogy kell ezt csinálni Tanár úr, kérem?
Nekem ez egy ismerős sztori volt. Remek írás a kiégett házvezetőnőkről. Nem is értem, miért kutyult el így az a lusta Másenkája? Persze, amilyen a törölköző, olyan a mosdó.
Egyébként a hírnév, pénz vagy a becsület fontosságának kérdését veti fel az írás. Elgondolkodtató!!!
Gratulálok!
Pinokkió
Tanúság, maradjunk a földön. Nálam Ön a nyerő!!!!
Tyson