Az uborka halála

Látogatók száma: 36

Olvasom az újságban, Lujza – na, ez is csak Németországban történhet meg, esetleg Angliában, ott is van elég sok Nosy Parker, aki mindig ott szimatol, ahol nem kellene. Egy idős hölgy – ez a legújabb polkorrekt kifejezés a vén boszorkányra, bár úgy hallom, szörnyű nagy sértés az is, ha valakit idősnek neveznek. A korra célozgatás hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés, tehát csak hölgy – azaz nem, mert mi van, ha valaki a hölgymenyétre asszociálna, és súlyosan kaparná a kisragadozók érdekeit? Szóval, egy személy császkált az erdőben, és arra lett figyelmes, hogy egy pasi szorgosan gödröt ásott, betemette, majd felpattant a drótszamárra, és elmenekült a hadszíntérről.
A vén boszorkány (vagy akárki, tetszés szerint) érdeklődéssel figyelte az eseményeket, majd amikor már nem fenyegette a lebukás veszélye, felhívta a fakabátokat: Halló, rendőrség? Az ártéri erdőben, a harmadik tölgyfától balra, a cserfáktól jobbra, a rekettyés mögött, a harangvirágok alatt – bűntényre utaló indíciumok, de legalábbis fennforgás van!

A fakabátok azonnal bevágták magukat a vizsgálati nyolckerekűbe, és kipöfögtek a helyszínre, ahol szerencsére még megvoltak a harangvirágok, és zöldellt a nyárfa az ablak előtt. Egy kis halmot találtak, hevenyészve összetákolt fakereszttel. Foganatosításra került az exhumálás, vagyis Hansi, akinek eddig a legkevesebb krumplivirágot sikerült összegyűjtenie, ellapátolta a homokot. A gödör mélyén nem hulla volt, nem is vasláda rejtett kinccsel, hanem – kapaszkodj meg – penészes uborka, egy darab.

A hatóságok azóta is vizsgálják, hogy járt-e az uborkának a keresztény temetés – mert arról szó sem lehet, hogy a történet esetleg nem igaz. Hiszen megírta a bulvár, akkor csak igaz lehet.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink