Bátorság, hol jársz?

Látogatók száma: 33

Https://444.hu/2020/03/12/eszenyi-eniko-volt-titkara-hozzam-vagta-a-cipojet-mert-valami-divatszalonbol-nem-34-es-hanem-36-os-ruhat-kertem-ki-neki

Nem ismerem a színházak belső világát. Gondolom, az abban dolgozóknak az is olyan munkahely, mint bármely másik vállalkozásnál, legyen az ipari, kereskedelmi, vagy szolgáltató cég. A különbség közöttük az, hogy míg a színházakról, színészekről, rendezőkről a média rendszeresen tájékoztat bennünket, valós és valótlan híreket közzétéve, addig pl. a Lepénygyártó Kft.ről azt sem tudjuk, hogy létezik, hogy ott is emberek dolgoznak, és biztosan van egy főnökük is.
Apropó, egy régi vicc: Három cseresznye közül melyik a fiú. a lány és a főnök? A kukacos a fiú, a repedt a lány és a rohadt a főnök.
Amennyiben igaz, hogy a művészet a mindenkori társadalom lenyomata, akkor nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ami ott történik, az jellemző ránk, egyszerű állampolgárokra is.
A színházak vezetésére kiírták az igazgatói pályázatokat és most a Vígszínházban borult a bili. Mint azt a fenti hivatkozott cikkből megtudhatjuk, volt munkatársai szerint a jelenlegi igazgató asszony évtizedek óta rossz, erőszakos vezető. Nem tudom, igaz, avagy sem, egyébként is nem ez a lényeg.
Miért tíz év után és miért a nyilvánosság előtt ekézik a főnöküket, mikor már másik munkahelyen dolgoznak? Miért nem akkor borították fejére az asztalt, amikor megsértette őket emberi mivoltukban?
Ugyanezt kérdeztem akkor is, amikor a színésznők fiatalkori abúzusukat hozták fel az ismert rendezők és egyetemi tanárok ellen.
Mindkét esetben egymás után jelentkeztek a megsértettek, engem is megalázott, engem, engem is…
Mint a birkanyájak!
Vagy nem volt bátorságuk tíz vagy húsz évvel ezelőtt, amikor az események történtek, pofán vágni azt, aki megsértette őket, mert abban bíztak, hogy az illető majd nagyot lendít a karrierjükön és végül is nem nagy ár érte? És nem jött be a számításuk. Hol van a gerincük?
Persze, nem mentem fel a felelősségük alól a megvádoltakat sem, hiszen többen elismerték a vádak valódiságát és vállalták a következményeit. Úgy tűnik, vélt vagy valós hatalmuk tudatában visszaéltek a gyengébb munkatársak gyávaságával, mígnem sérthetetlennek érezték magukat.
Ettől még nem értem az érintettek mentalitását, álljanak egyik vagy másik oldalon, legyenek alázók vagy megalázottak.
Egyiknek azt mondom, azt tehetik meg vele, amit megenged, hogy megtegyenek. Az elmaradt makarenkói pofon – amit az áldozat anno elfelejtett lekeverni zaklatójának – mindkét fél lelkét deformálja, egyiknél szorongást, rémálmokat okoz, a másikban pedig kifejleszti a sérthetetlen nagyúr illúzióját.
A másiknak csak egy közmondást idézek: nem nőnek a fák az égig, és fentről lehet igazán nagyot esni. S az élet igazságos, töményen visszakapják mindazt a szemétséget, amit másoknak okoztak.
Hová tűnt belőlünk a kurázsi? Miért nem vagyunk tisztában saját értékeinkkel? És miért nem végjük meg azokat? Mert kényelmesebb birkaként beállni a sorba és a tömegben elveszve meghúzódni az akol melegében, arra várva, hátha jön a modern messiás és kiment onnan bennünket?
Mindannyiunkban ott lapul a tehetség és a tisztesség, csak ne hagyjuk elnyomni!

A cikket írta: Yolla

támogatóink