Bölcs gondolatok
Látogatók száma: 61
A minap kaptam email- en az alábbi levelet! Szinte minden szavával egyetértek! Mintha csak rólam írták volna!
Nem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat egy kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját
barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség sincs, - de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek azon, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmentek, mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem, - és meg is teszem. Sétálhatok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten ugrom a hullámokba, ha jólesik, és nem törődöm a rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek. Tudom, persze azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit elfelejteni az életből. De a legfontosabb dolgokra azért emlékszem. Hát igen életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad, megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, - az sosem fog a tökéletlenség felett örömöt érezni. Én boldog vagyok azért, hogy elég sokat éltem már ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a nevetésem mély ráncokat marjon az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek, és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múltak az évek, úgy egyre könnyebb lett pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak azt a jogot, hogy ne legyen mindig igazam.
Nos, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet (már ha kedvem van hozzá).
Mindig mosolyogj, és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz! Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat a kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Anyu!
Ami igaz, - igaz! Már az én fejemen is szép
fehér a haj! De, hogy kopaszodnék?
Hiszen olyan bozontos a fejem, mint egy
korongecset! Egyébként nem fáj a hajam!
Nem győzöm leköszörülni a szakállammal
együtt, - ami szintén fehér! Gondolod véletlenül
becéznek télapónak?
Pussz: emillio
Nem konkrétan rád gondoltam,amikor a kopaszodásról írtam,tudom Te nem vagy érintett,de sok férfitárs igen.Te maradj csak Télapó,jól van az úgy :)
Pussz.
Kedves Emillio!
"Szeretem azt,akivé váltam"...Én is ezeken gondolkodtam mostanában.Fél füllel hallottam amikor egy ismerős mondta valakinek,ha újra kezdhetné,mindent másképp csinálna.Én nem.Örülök a fenti gondolatoknak,mert az enyémek is!Jó nevetni is,olykor a saját butaságainkon.Megértük azt a kort,hogy megtehetjük.Sokaknak nem adatott meg az sem hogy megőszüljenek(vagy megkopaszodjanak,bocs).Nem kell már azon tipródnunk,mi lett volna ha.... vagy hogy mi lesz ha...Élhetünk a mában szabadon.Köszönöm hogy megosztottad ezeket a gondolatokat!
Pussz
Ami igaz, - igaz! Már az én fejemen is szép
fehér a haj! De, hogy kopaszodnék?
Hiszen olyan bozontos a fejem, mint egy
korongecset! Egyébként nem fáj a hajam!
Nem győzöm leköszörülni a szakállammal
együtt, - ami szintén fehér! Gondolod véletlenül
becéznek télapónak?
Pussz: emillio
"Szeretem azt,akivé váltam"...Én is ezeken gondolkodtam mostanában.Fél füllel hallottam amikor egy ismerős mondta valakinek,ha újra kezdhetné,mindent másképp csinálna.Én nem.Örülök a fenti gondolatoknak,mert az enyémek is!Jó nevetni is,olykor a saját butaságainkon.Megértük azt a kort,hogy megtehetjük.Sokaknak nem adatott meg az sem hogy megőszüljenek(vagy megkopaszodjanak,bocs).Nem kell már azon tipródnunk,mi lett volna ha.... vagy hogy mi lesz ha...Élhetünk a mában szabadon.Köszönöm hogy megosztottad ezeket a gondolatokat!
Pussz
Kedves Gaya!
Nagyon egyet értek a hozzászólásoddal. Önmagunk megszeretése, elfogadása egy hosszú és nehéz folyamat. Sokan nem is értik,hogy erre miért van szükség. Ahogy írtad, ha saját magunkat nem tudjuk, szeretni, akkor,hogyan másokat ? Ez nagyon igaz. Az én tapasztalatom, hogy az emberek vagy sokára értik meg ennek a lényegét és valóban élni tudnak és nem vegetálni, vagy sosem jönnek rá, hogy ez az élet lényege: Szeretni és szeretve lenni. A többi másodlagos.
Üdv: Andrea
Köszönöm a válaszod!
Örülök, ha találok " másképp gondolkodót"
Remélem, hogy azok is akik sosem jönnek erre rá, egyszer mégis felébrednek.
Szinte minden ebből indul ki- magunkat megismerni- igazi énünket, (nem azt akit a külvilágnak hazudunk), elfogadni, szeretni.
Nem másnak látszani mint amik vagyunk, nem máshoz hasonlítani.
Rengeteg fizikai betegség is abból ered hogy a belső beteg.
A belső betegsége- viszály az igazi én, s a hazudott ( hogy másoknak kényszeresen megfeleljünk, vagy kitalált énünknek megfeleljünk) én közt.
Az életet megélni, átélni kell, de ehhez az kell hogy az ember felismerje önmagát.
Akkor a szeretethez is, a többiekhez is, az életéhez is máshogy áll.
Üdvözlettel,
Zita
Egy húron pendülünk, mint a lekvárzsibbasztó népi zenekara!
Puszi: Yolla
Mindig mondtam, hogy öregen kéne megszületni, és aztán egyre csak fiatalodni.
Így az elején túllennék a rosszon.
Fiatal barátom
2012. december 15. - Látogatók száma: 44
Fiatal barátom
ki okos nagyon
gyakran töprengett azon
mi abban a haszon,
hogy ő egyre dolgozik vakon.
Bárcsak ifjan lennénk vének,
öregen frissek és szépek- mondta.
Milyen jó lenne,
ha a nyugdíjat
fiatalon kapnám
időm lenne
várna a nagyvilág,
utaznék, élnék.
Dolgozni ráérnék
később.
Ha majd öreg leszek,
dolgozom és teszek veszek.
De ő még nem tudja
amit mi, hogy
a nyugdíjból nehéz
megélni.
Utazni? Oh, azt még lehet
kedvezménnyel az ócskapiacra,
a dokihoz- ide a sarokra,
de nem a királynőhöz
Londonba.
Még azt sem tudja, hogy
öregen, amennyivel okosabb,
a zsebe annál laposabb.
De majd egyszer megérti
ha ezt a kort megéri..
A cikket írta: Ilona B. T.
Én is olvastam ezt az e-mailt...Sok igazság van benne...Mondjuk azzal nem értek egyet, hogy "nem bánom, hogy öregszem"...Mert úgy-ahogy valóban szabaddá tesz, de megette a fene, hogy a nagy szabadsággal nem tudok mit kezdeni. Most lenne idő és "tehetség" az utazgatásokhoz, de az ember örül, ha a boltig elcsoszog...
Így az elején túllennék a rosszon.
Kedves Emílió! Ez az írás hüen tükrözi azt a folyamatot, amin sokan átmegyünk. A pozitív élet igenléshez, úgy tűnik sokszor el kell hasalni és idő kell, hogy merjünk élni. Sokan sosem mernek és fogalmuk sincs, hogy mit veszítenek. A mondás szerint, nem lakni jöttünk a Földre, hanem élni. Nagyon jó, hogy ezt elolvashattam, mert igazol, hogy jó úton járok. Köszönöm: Andrea
Kár, hogy olyan felesleges és fárasztó dolgokkal, mint a munka, annyi idő elmegy.
Kedves Emillio!
A bölcs gondolatokkal teljes mértékben egyetértek.
Az egyik nagyon fontos mondat benne- szeretni azt, akivé váltam.
Az emberek nagy többsége sem elfogadni sem szeretni nem tudja magát, ez viszont azt is magával hozza hogy másokat sem.
Jó lenne ha nem csak az idő teltének pozitívuma lenne az, hogy ne a kényszeres megfelelés lenne domináns az ember életében. ( a kényszeres megfelelés akár egy ideának, akár másoknak, saját magunk nem elfogadásából fakad)
Van hogy a gyásznak is van ideje életünkben, engedni kell neki hogy kitöltse idejét, de azután az életé a főszerep.
Mosolyogni, felismerni- őrízni az értékeket, az életet megélni, átélni, nem magunkat sajnálni, sajnáltatni.
Soraidat sok sok embernek kellene olvasni- mennyi mennyi keserű arc, hátha mosolyogna.
Köszönöm hogy olvashattalak.
Üdv.
Zita
Nagyon egyet értek a hozzászólásoddal. Önmagunk megszeretése, elfogadása egy hosszú és nehéz folyamat. Sokan nem is értik,hogy erre miért van szükség. Ahogy írtad, ha saját magunkat nem tudjuk, szeretni, akkor,hogyan másokat ? Ez nagyon igaz. Az én tapasztalatom, hogy az emberek vagy sokára értik meg ennek a lényegét és valóban élni tudnak és nem vegetálni, vagy sosem jönnek rá, hogy ez az élet lényege: Szeretni és szeretve lenni. A többi másodlagos.
Üdv: Andrea
A bölcs gondolatokkal teljes mértékben egyetértek.
Az egyik nagyon fontos mondat benne- szeretni azt, akivé váltam.
Az emberek nagy többsége sem elfogadni sem szeretni nem tudja magát, ez viszont azt is magával hozza hogy másokat sem.
Jó lenne ha nem csak az idő teltének pozitívuma lenne az, hogy ne a kényszeres megfelelés lenne domináns az ember életében. ( a kényszeres megfelelés akár egy ideának, akár másoknak, saját magunk nem elfogadásából fakad)
Van hogy a gyásznak is van ideje életünkben, engedni kell neki hogy kitöltse idejét, de azután az életé a főszerep.
Mosolyogni, felismerni- őrízni az értékeket, az életet megélni, átélni, nem magunkat sajnálni, sajnáltatni.
Soraidat sok sok embernek kellene olvasni- mennyi mennyi keserű arc, hátha mosolyogna.
Köszönöm hogy olvashattalak.
Üdv.
Zita