Csináljuk a fesztivált
Látogatók száma: 46
Minden napra jut egy, néha több is, de állítólag még mindig akad, aki nem unja. A célokat meg sem kell fogalmazni, legédesebb álmunkból felriasztva is soroljuk: világbéke (ja nem is, ez csak a világszépe luvnyák között menő), „a helyi készítésű élelmiszerek fogyasztási kultúrájának emelése, a termékek piacra jutásának elősegítése, hagyományos mesterségek megőrzése, a természettel harmonikus gazdálkodás ösztönzése” – ennyit kell hazudni, csak azért, hogy ne kelljen kimondani, szeretnénk jó sok pénzt látni a nagy semmiből. Sőt nem is pénzt, mert az egy négybetűs szó, használni illetlenség. Legyen inkább lóvé, della, gempa, vagy újabban zsüff. Valaki úgy gondolja, az egész ország meglódul a kutyabagosi kürtőskalács-, vagy az alsó-piszokfalvi krumplifesztivál hírére, buszok érkeznek sűrű tömött sorokban a vasfüggöny mögül, és erszényük szakadtáig harcolnak a kihalóban levő kőbaltapattintó és dinónyúzó mesterségek megmentéséért.
Sátrakat állítanak fel a piactéren és a Fő utcán, mert a magyar ember csak a boltban szűkmarkú, az utcán bezzeg szórja a pénzét, és mindent megvesz, ami nem jó semmire: „echte” népművészeti köcsögöt, kacsintós pénztárcát, vetkőzős tollat, csikóbőrös kulacsot. És mindegy, hogy éppen hagymafesztivál vagy levendulafesztivál van, meg sem kezdődhet sör, pálinka, sült kolbász és lángos nélkül. Magyarok és illegálisan bevándorolt terroristák nagy egyetértésben falnak és vedelnek, abban a boldog tudatban, hogy na végre, megint adtunk egyet a kultúrának.
Ráérünk kiutasítani az idegeneket, amikor már elfogyott a pénzük.
Az ezernyi hangszórót nem szerelték fel hiába. Bömböl a mulatós zene és a népi rock and roll. A gitárosok előadják azt a három akkordot, amit még nem sikerült elfelejteniük, a dobos kétségbeesetten püföli a kisebb-nagyobb sárgaréz izéket, miközben a Mancikák és Micikék teherbe esnek az üres sörös rekeszek mögött.
Öregek nosztalgiáznak, gyerekek nyivákolnak, helyi erők randalíroznak, és a polgimester elégedetten dörzsöli a kezét: történjen bármi, az emberi ostobaságra minden körülmények között lehet számítani.
Az egyetlen probléma, ki kell találni, hogy mi a fityfenének legyen a fesztiválja. Kocsonya napok, palacsinta gála, káposzta parádé? Ha véletlenül nem tudnának megállapodni, pálinkafesztivál bármikor lehet. Kissé helyigényes, mert legalább 2 m2 kell a földön elterült fesztiválozónak. Csak a Mancikák és Micikék járnak rosszul, mert hiába várakoznak reménykedve a sörös rekeszek mögött.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
a székely bácsi is azt mondta, amikor megkérdezték, látott-e már medvét: eccer, de asse az vót.
Fesztivál? Csak nézek, mint a mozis... Nem emlékszem, hogy valaha is részt vettem volna akármilyen fesztiválon... egyet kivéve, de azt nem annak hívták még, ha kötelező is volt, de jó volt... Tudom, hogy létezik, van ilyen valahol... Lemaradtam róla..., de nem is kerestem... Azzal vigasztalom magam, hogy amit nem ismerek, nem hiányzik... azt hiszem nem veszítettem ezzel semmit...
nem akarlak elkeseríteni, de ha meglátják a magányos edzést, ész nélkül menekülnek vissza a fesztiváli forgatagba - remélem, van körhinta és céllövölde is, nagy élvezet lehet forgó célpontra lőni, cserébe egy plüssállatért.
Itt bujkálok, - jobb híján a sörös rekeszek mögött,
de egy árva Manci, vagy Mici nem sok, - annyi sem
akar rám találni! Pedig még ki is írtam, hogy itt vagyok
reszkető rekeszizommal, - mint személyi edző!
Feltűnő ismertető jelem, hogy csorog a nyálam....
Pedig olyan, de olyan edzést csinálnék, hogy kilenc
hónap múlva tuti, hogy nőne a népességnyilvántartás
statisztikai mutatója!
Addig is magányosan edzek...
Sporttársi üdvözlettel: emillio