Eladó lélek
Látogatók száma: 59
Egy amerikai asszony (hát persze hogy amerikai) feladott egy hirdetést az EBay-en, „eladnám alig használt lelkemet… induló ár 2,000 dollár.” Nem tudom, hányan jöttek rá, hogy csak egy „slightly used soul” hiányzik az életükből, és ha valaki esetleg megvenné, mit kezdene vele.
Durva csalás, mint az összes többi hirdetés az Interneten? Mert mi az, hogy használt? Mihez képest? A lélek a meghatározásánál fogva örök és halhatatlan, nincs kezdete és nincs vége, a lelkek között nincsenek se gyerekek, se aggastyánok.
Talán azt gondolja ez a hölgy, én még csak negyven éve használom, majdnem olyan, mint az új… Nem kell nagy filozófusnak lennünk ahhoz, hogy megkérdezzük, ki ez az én? Mert ha azt hisszük, hogy a maximum száz évre tervezett, betegségektől szabdalt, folyton csúnyuló és öregedő test a főnök, ez parancsol a halhatatlan léleknek, aki csak vendégként érkezett a földre – szóval, ha azt hisszük, hogy a farok csóválja a kutyát, akkor nagy baj van – a blöki előbb megharap minket, aztán még jól ki is nevet.
De még ha igaz is lenne, hogy én használom a lelket, bárki is legyen az én – mit érek vele, ha kettő van belőle? Úgy értem, ha nem akarok feltétlenül közvetlen tapasztalatot szerezni arról, hogy milyen a skizofrénia.
Tegyük fel, hogy csak a spájzban tárolom, jól jön az még, ha az eredeti elkopik – a hirdetésben egy szó sincs a tárolási vagy a garanciális feltételekről. Mi az optimális hőmérséklet, és elég biztonságos a befőttes üveg?
Nem jól tudod! Salamon király nem lelkeket igézett bele a pókhálós palackokba, hanem dzsinneket. A dzsinnek is csak közönséges élőlények, bár a testük másféle anyagból van, mint a miénk. Füst-, tűz- és egyéb testükben szintén halhatatlan lélek lakik, de a dzsinnek legalább van annyi esze, hogy tudja, a lélek az igazán fontos, abszolút értelemben mindegy, hogy milyen testbe bújt bele – relatív értelemben persze nagy különbség, mert még egy poloska testében is jobban érezném magam, mint egy hóttbuta amerikai asszonyéban, aki azt képzeli, hogy lepse 2,000 dollárért megszabadulhat tőlem.
Innen üzenem minden érdekeltnek: Akkor megyek el, amikor én akarok – és eddig majdnem mindenki azért könyörgött, hogy maradjak még párszáz évig.
Mondják, hogy az illető hölgy súlyosan depressziós. Talán a pszichiátere ajánlotta neki ezt a lehetőséget? Kiút a legsötétebb kétségbeesésből! Csak aztán nehogy halálra nevesse magát a sok tébolyult jelentkezőn.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Ailet,
tény, hogy egyes szervezetek a lélekre pályáznak. de az, amit a munkáltatók akarnak, az nem a lélek. csak így mondjuk a hétköznapi beszédben, de a lelket nem lehet "munkára fogni." nem egészen értem, ez a nő mijét akarta eladni - a vágyait, ambícióit, energiáit, reményeit, érzelmeit? vagy az ún. éterikus testet, amiben állítólag a kísértetek láthatóvá válnak? vagy fel akarta hívni magára a figyelmet? vagy csak simán hülye?
mindegy, én nem veszem meg.
Szia Müszélia!
Érdekes felvetés ez. Nekem az jutott eszembe pl hogy milyen jól járnának ezzel mégis egyesek, mert ugye emlékeim szerint sok munkáltató, valamint szervezet törekszik erre ( a lélek megszerzésére, irányítására) mely egyébként nem fizet eleget, vagy még a neki kell fizessünk a saját lelkünkért, hogy az övék legyen. Néha nem látom a különbséget s ha innen nézzük, elég olcsón adja magát a nő, ha pedig onnan, hogy a munkáltatók ma mennyit fizetnek ezért... hát nem is olyan nagy butaság, amit kitalált, bár legjobb esetben is csak bérleti díjnak lehet nevezni, ha elkél is.
Pusz:A
tény, hogy egyes szervezetek a lélekre pályáznak. de az, amit a munkáltatók akarnak, az nem a lélek. csak így mondjuk a hétköznapi beszédben, de a lelket nem lehet "munkára fogni." nem egészen értem, ez a nő mijét akarta eladni - a vágyait, ambícióit, energiáit, reményeit, érzelmeit? vagy az ún. éterikus testet, amiben állítólag a kísértetek láthatóvá válnak? vagy fel akarta hívni magára a figyelmet? vagy csak simán hülye?
mindegy, én nem veszem meg.
Érdekes felvetés ez. Nekem az jutott eszembe pl hogy milyen jól járnának ezzel mégis egyesek, mert ugye emlékeim szerint sok munkáltató, valamint szervezet törekszik erre ( a lélek megszerzésére, irányítására) mely egyébként nem fizet eleget, vagy még a neki kell fizessünk a saját lelkünkért, hogy az övék legyen. Néha nem látom a különbséget s ha innen nézzük, elég olcsón adja magát a nő, ha pedig onnan, hogy a munkáltatók ma mennyit fizetnek ezért... hát nem is olyan nagy butaság, amit kitalált, bár legjobb esetben is csak bérleti díjnak lehet nevezni, ha elkél is.
Pusz:A
Én a magam részéről ragaszkodom a sajátomhoz. :)
Pussz,
Tündér