Embertenyésztés
Látogatók száma: 50
Azt írja a bicskei megmondóember, a nagy jólétben olyan önzők lettünk, hogy már az életet sem akarjuk továbbadni. Nekem meg kinyílik a zsebemben a bicskei bicska, és nem tudom, min álmélkodjak jobban, a vakságon-e, vagy a vegytiszta ostobaságon.
Hol van az a nagy fene jólét? A tolvajokon kívül, mindenki egyre nehezebben él meg. Egyelőre csak 44 különadó van érvényben, de lesz az még több is.
Jól van, örüljünk annak, hogy Bicskét elkerülte a válság. Annál nagyobb adagot kaptak az ostobaságból.
Az önzésnek semmi, de semmi köze nincs ahhoz, hogy kinek hány gyereke van. Ha szereti a kis pénznyelőket, akkor bevállalja, ha nem, akkor nem, ez ilyen egyszerű. Ha úgy vesszük, a gyerekvállalás tiszta önzés, mert a szülő annyira szereti önmagát, hogy rengeteg hasonló példányra vágyik. Nem mindig érdemes.
Szinte minden nap olvashatjuk az épületes híreket: kidobta a kukába a csecsemőjét – megrázta, földhöz vágta, mert bömbölt – éheztette, verte, bezárta a disznóólba, megfojtotta, amikor elszakadt nála a cérna – és bizony a kisgyerekek a cérnaszaggatásnak rendkívül sok, kifinomult módját ismerik. A gyerekezés nem való mindenkinek. Nem lesz mindenkiből profi bokszoló, agysebész vagy hastáncosnő, és a gyerekvállalást is alkalmassági vizsgához kellene kötni. Nem igaz, hogy majd az ösztönök… Honnan jön ez a sok bántalmazó, pedofil vagy közömbös, aki odalöki a kölyke elé az ételt, aztán elvárja, hogy kuss legyen?
Húztál volna inkább gumit, te barom! Ja, hogy akkor kevesebb gyerek születik? Lehet, de legalább nem kell szenvedniük.
Vagy ez nem számít? Nyugodtan falhoz lehet vágni, lényeg, hogy megszülessen? Jobban mutat a statisztika.
Értem én, hogy a nyugdíjasokkal van a gond. Minek élnek olyan sokáig? De számoljunk csak. Több gyerek = egy idő után még több nyugdíjas. És az ország alapterülete se lesz nagyobb.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
mindig abból indulunk ki, hogy az élet nagyszerű ajándék. pedig krvára nem az.
a saját életem pl inkább büntetés, nem tudom, miért.
Kedves Müszélia!
Én ugyan nem igyekeztem szaporítani a "problémát" pedig a társadalmat igencsak be tudtam volna népesíteni. Nem tettem, mert az első után fel tudtam mérni a következményeket... annak is én voltam a szenvedő alanya... Na ne már!... Ha csak tehetem és ameddig, életben tartom magam, pontosan azért az egyetlen gyerekért, akit a világra hoztam... a többi nem számít, hiszen nem volt kívánatos. Akkor nem volt, amikor még tehettem volna... Kinek a hibájából? Egy ficsúr, egy senki, egy semmi, egy érzéketlen tuskó, problémás jóvoltából szereztem magamnak egy életre szóló kellemetlen perceket. Ezt nekem se a társadalom, se a volt társam visszaadni nem tudja.
Nincs az az eszköz, nincs az a mód, a jóindulat, amivel el tudnák velem feledtetni azokat a kellemetlen perceket, amikor egy megfogant gyerektől megvontam az egyetlen élet lehetőséget. Ki más tette volna, mint én, de ki mindenki ráhatására?
És mindez mikor történt? A hetvenes évek után... Úgyhogy nekem egy semmijén ne papoljon, hallgasson a sírig...
Egy élet kevés, hogy ezeket az ember, a nő, egy anya feldolgozza... Remélem érted.
Puszi, Éva
a saját életem pl inkább büntetés, nem tudom, miért.
A Ratkó korszakban születtem, de nem azért, mert az akkori szlogen szerint asszonynak kötelesség, leánynak meg tisztesség gyereket szülni, egyszerűen a szüleim szerették egymást, összeházasodtak és megszülettem.
Miután nemzedékünknek kötelessége volt dolgozi, ott volt a kmk. , nem nagyon volt más választása senkiknek, mindenki dolgozott és adózott, ez nem volt kérdés a szocializmusban. Az oktatás ingyenes volt, az óvodától az egyetemig, azaz a mi adónkból ingyen tanulhatott a sok mai politikus, aki azt harsogja, neki kell eltartania a sok nyugdíjast. Nekem megfelelne, ha az általam és utánam befizetett járulékok jelenértékét a kezembe adnák, nekem akkor nem is kellene a nyugdíj és semmi más szolgáltatás, mert szerényen, ugyan, de megélnék a saját pénzemen.
Ami a gyerekvállalást illeti, azt semmiféle állami eszközzel és módszerrel nem lehet és nem is érdemes kierőszakolni, de a megfelelő feltételek megteremthetők.
A gyerekszületések számának növekedéséhez a jelenleginél sokkal jobb társadalmi körülmények kellenek, pl. biztos megélhetés, jövőkép, infrastruktúra (óvoda, iskola, stb)
Az, hogy a családalapításra fizikailag és életkor szerint is alkalmas állampolgárok közül kb. 400 ezer fő külföldön dolgozik, és többségük már nem jön haza, ott alapít családot, nem segíti a népszaporulat növekedését.
A végén itthon csak a nyugdíjasok és a politikusok valamint ez utóbbiakhoz hasonlóan, a munkát hírből sem ismerők maradnak, no, majd az lesz a szép világ!
A te oldaladról is igaz,az állam nem sokat segít azon,aki egyedül kell hogy megfeleljen a szülői kötelességének.
Pusz.
Kedves anyu! Te ezt jól érzékeled, de mi az, hogy becsülettel felnevelni? A körülményeid teszik vagy nem ezt lehetővé. Erődön felül is, ha anyának érzed magad, megteszed minden tőled telhetőt. A hiányzót azt is megpróbálod pótolni. De ez véges. Ott lenne az állam felelőssége. Ha már egyszer, az ki csinálta nem érez szinte semmit. A büntetés, ami elmaradt egy apa irányába, aki nem törődött a gyerekével, na itt van a gond. Ha megcsillantották volna előtte azt a lehetőséget, hogy ha mégsem teszi, ez és ez a következménye, talán ő is jobb belátásra kényszerült volna. Hidd el, hogy erőn felül is, de az anya mindent megtesz a gyerekéért, no de meddig, az addig? Egy anya vajon mennyi kompromisszumot képes elviselni, hogy ennek meg tudjon felelni? Ezzel ki törődik?... Ez a probléma gyerekcipőben jár, mert csak abból indulnak ki, hogy egy gyerek megszületik. És hogyan tovább? Azzal már nem törődnek.
Pusz.
A Ratkó korszakban születtem, de nem azért, mert az akkori szlogen szerint asszonynak kötelesség, leánynak meg tisztesség gyereket szülni, egyszerűen a szüleim szerették egymást, összeházasodtak és megszülettem.
Miután nemzedékünknek kötelessége volt dolgozi, ott volt a kmk. , nem nagyon volt más választása senkiknek, mindenki dolgozott és adózott, ez nem volt kérdés a szocializmusban. Az oktatás ingyenes volt, az óvodától az egyetemig, azaz a mi adónkból ingyen tanulhatott a sok mai politikus, aki azt harsogja, neki kell eltartania a sok nyugdíjast. Nekem megfelelne, ha az általam és utánam befizetett járulékok jelenértékét a kezembe adnák, nekem akkor nem is kellene a nyugdíj és semmi más szolgáltatás, mert szerényen, ugyan, de megélnék a saját pénzemen.
Ami a gyerekvállalást illeti, azt semmiféle állami eszközzel és módszerrel nem lehet és nem is érdemes kierőszakolni, de a megfelelő feltételek megteremthetők.
A gyerekszületések számának növekedéséhez a jelenleginél sokkal jobb társadalmi körülmények kellenek, pl. biztos megélhetés, jövőkép, infrastruktúra (óvoda, iskola, stb)
Az, hogy a családalapításra fizikailag és életkor szerint is alkalmas állampolgárok közül kb. 400 ezer fő külföldön dolgozik, és többségük már nem jön haza, ott alapít családot, nem segíti a népszaporulat növekedését.
A végén itthon csak a nyugdíjasok és a politikusok valamint ez utóbbiakhoz hasonlóan, a munkát hírből sem ismerők maradnak, no, majd az lesz a szép világ!
A mai politikusoknak fogalmuk sincs mit jelenthetett abban az időben egy kétkezi munkás családnak a gyerekeiről megfelelően, felelősséggel gondoskodni. Hát még manapság!?... Én nem tudom, csak annyit, hogy amit vállaltam, nem kevés erőbedobás kellett hozzá... oszt mit értem el vele?... Nem szaporítottam tovább a munkanélküliek táborát... mert ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni. Még ennél is tovább megyek. Végérvényesen útját álltam minden, ami az élet egyetlen értelmét jelenthette volna... Annál többet,... beleavatkoztam, és egyben megfosztottam egyetlen gyermekemet, magamat is minden továbbitól, lett légyen az jó, avagy rossz... Mibe sodorják még az embert?
Miután nemzedékünknek kötelessége volt dolgozi, ott volt a kmk. , nem nagyon volt más választása senkiknek, mindenki dolgozott és adózott, ez nem volt kérdés a szocializmusban. Az oktatás ingyenes volt, az óvodától az egyetemig, azaz a mi adónkból ingyen tanulhatott a sok mai politikus, aki azt harsogja, neki kell eltartania a sok nyugdíjast. Nekem megfelelne, ha az általam és utánam befizetett járulékok jelenértékét a kezembe adnák, nekem akkor nem is kellene a nyugdíj és semmi más szolgáltatás, mert szerényen, ugyan, de megélnék a saját pénzemen.
Ami a gyerekvállalást illeti, azt semmiféle állami eszközzel és módszerrel nem lehet és nem is érdemes kierőszakolni, de a megfelelő feltételek megteremthetők.
A gyerekszületések számának növekedéséhez a jelenleginél sokkal jobb társadalmi körülmények kellenek, pl. biztos megélhetés, jövőkép, infrastruktúra (óvoda, iskola, stb)
Az, hogy a családalapításra fizikailag és életkor szerint is alkalmas állampolgárok közül kb. 400 ezer fő külföldön dolgozik, és többségük már nem jön haza, ott alapít családot, nem segíti a népszaporulat növekedését.
A végén itthon csak a nyugdíjasok és a politikusok valamint ez utóbbiakhoz hasonlóan, a munkát hírből sem ismerők maradnak, no, majd az lesz a szép világ!
Én ugyan nem igyekeztem szaporítani a "problémát" pedig a társadalmat igencsak be tudtam volna népesíteni. Nem tettem, mert az első után fel tudtam mérni a következményeket... annak is én voltam a szenvedő alanya... Na ne már!... Ha csak tehetem és ameddig, életben tartom magam, pontosan azért az egyetlen gyerekért, akit a világra hoztam... a többi nem számít, hiszen nem volt kívánatos. Akkor nem volt, amikor még tehettem volna... Kinek a hibájából? Egy ficsúr, egy senki, egy semmi, egy érzéketlen tuskó, problémás jóvoltából szereztem magamnak egy életre szóló kellemetlen perceket. Ezt nekem se a társadalom, se a volt társam visszaadni nem tudja.
Nincs az az eszköz, nincs az a mód, a jóindulat, amivel el tudnák velem feledtetni azokat a kellemetlen perceket, amikor egy megfogant gyerektől megvontam az egyetlen élet lehetőséget. Ki más tette volna, mint én, de ki mindenki ráhatására?
És mindez mikor történt? A hetvenes évek után... Úgyhogy nekem egy semmijén ne papoljon, hallgasson a sírig...
Egy élet kevés, hogy ezeket az ember, a nő, egy anya feldolgozza... Remélem érted.
Puszi, Éva
Bizony a gyermekvállalás nagy felelősség(annak kellene lenni legalábbis)!Nem elég világrahozni,becsülettel fel is kell/kellene nevelni!És ezzel van a probléma.
Másik gondolatod,miszerint a nyugdíjasokkal van a gond,nagyon hamis hozzáállás.Bár az állam ezt szajkózza,a tények azt mutatják,hogy az emberek jó része meg sem éri a nyugdíjas kort,vagy nagyon rövid ideig élvezi,mert belepusztul a 3o-4o évig tartó hajtásba.Nem kell félni el fogunk férni kis hazánk területén!
Puszi:Anyu
Bizony a gyermekvállalás nagy felelősség(annak kellene lenni legalábbis)!Nem elég világrahozni,becsülettel fel is kell/kellene nevelni!És ezzel van a probléma.
Másik gondolatod,miszerint a nyugdíjasokkal van a gond,nagyon hamis hozzáállás.Bár az állam ezt szajkózza,a tények azt mutatják,hogy az emberek jó része meg sem éri a nyugdíjas kort,vagy nagyon rövid ideig élvezi,mert belepusztul a 3o-4o évig tartó hajtásba.Nem kell félni el fogunk férni kis hazánk területén!
Puszi:Anyu
de akár van elég gyerek, akár nincs, ha valaki nem elég türelmes, nem szereti a kölyköket, nem tudja elviselni a gyerekzsivajt, stb. akkor ne kényszerítsünk rá olyan szerepet, amire nem alkalmas. a kényszerítésnek soha nincs jó vége.
Másik gondolatod,miszerint a nyugdíjasokkal van a gond,nagyon hamis hozzáállás.Bár az állam ezt szajkózza,a tények azt mutatják,hogy az emberek jó része meg sem éri a nyugdíjas kort,vagy nagyon rövid ideig élvezi,mert belepusztul a 3o-4o évig tartó hajtásba.Nem kell félni el fogunk férni kis hazánk területén!
Puszi:Anyu