újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Gravitáció

2019. szeptember 11. - Látogatók száma: 30

Nem akarok tudományos(kodó) lenni, ezért maradjunk annyiban, hogy mindannyian ismerjük a gravitáció fogalmát. Lényegében minden fentről lefelé esik, a vonatkozó fizikai elmélet szerint. Sajnos, ez nem csak a tömeggel rendelkező megtestesült dolgokra vonatkozik, hanem a szellemiekre is.
Mióta egyik potens politikusunk kijelentette, hogy mindenki annyit ér, amennyi anyagi javakkal rendelkezik, ez az idea átment a hétköznapokba, legalább is az új generáció számára axiómává vált.
Leegyszerűsítve, annyit érsz nekem, amennyivel hozzájárulsz az anyagi jólétemhez. Ennek arányában tisztellek, szeretlek, vagy egyszerűen elvisellek. Nem érdekes, honnan van vagy nincs pénzed. Az alkalom már indifferens, mondhatni abszolút lényegtelen, (karácsony, húsvét, névnap, születésnap, esküvő, ballagás, keresztelő, stb), csak az a fontos, hogy ne vegyél ajándékot, aminek láttán a fene se akar rád gondolni öt, tíz, tizenöt év múlva, hanem nyúlj mélyen a zsebedbe, és tedd borítékba a bankjegyeket, amin nekem szánt ajándékot akartál venni, majd én tudom, mire költsem. Ne félj, nem feledem el, mert azt megjegyzem, ha az elgondolásomnál kevesebbet adsz. Ha meg többet kapok, akkor meg jól jártam.
A mi generációnkat ( a 65 év felettieket) nem kényeztették el. Gyerekként tudtunk szívből örülni annak, amikor nagyapa hazahozta a szőlőből az első csörgős magú cirmos almát, vagy piacnapon nagymama vett nekünk Klincki bácsi cukrászdájában öt deka selyemcukrot, a nevezetes ünnepekre is hasznos holmikat kaptunk, olyanokat, amire szükségünk volt, pl. ruhaneműt és eszünkbe sem jutott elégedetlenkedni. Felmenőink jó szívvel adták az ajándékokat, s az volt számukra a fizetség, ha örömmel fogadtuk azokat. Apukám keresztanyja, akit én öreg keresztmamának hívtam, rendszeresen megajándékozott karácsonyra egy tepsi kerek mézessel, aminek a közepén egy fél dió volt, aminek a mai napig számban érzem az ízét, pedig azóta eltelt vagy hatvan év. A mai napig őrzöm a középiskolás ballagásomra kapott ajándékokat, a Herendi porcelán hamutálat, a rég kinőtt pecsétgyűrűt, az elvékonyodott aranyláncot, amely ma már a medálját sem bírja el, de becsesek számomra, mert azoktól kaptam, akiket nagyon szerettem és akik nagyon szerettek.
Változtak az idők és változtak a családi viszonyok is, amely természetes, ám az ajándékozás öröme, hogy jó szívvel azt add, aminek szerinted a megajándékozott örülni fog és amiről évtizedek múltán is megemleget, régen elmúlt.
Más már a módi! Cirkalmasan vagy épp ellentétesen, direkt módon megfogalmazva, az alkalomtól függetlenül ott az örömteli alkalomra szóló meghívóban megfogalmazva a lényeg: nyúlj mélyen a zsebedbe és gyűrj jónéhány tíz vagy húszezrest ajándékként a borítékba, mert az ajándékozott erre vagy arra gyűjt, esetleg el sem árulja, mi a célja az így összekoldult összeggel. Mert szerintem ez szimpla koldulás. (Nem tévesztendő össze azzal, amikor célzott vásárlási utalványt adsz adott alkalom kapcsán, hogy megvehesse a neki tetsző pulóvert, parfümöt, fehérneműt vagy műszaki cikket. )
Számomra ez az új módi olyan, mintha valaki a zsebemben kutatna. Nem kedvelem. És nem is engedem. Számára is kellemetlen, ahogyan számomra is az lenne, ha zsebemben néhány használt papírzsebkendőn kívül mást nem lelne.
Pedig, higgyétek el, annál azért többet érek!

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: