újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hol a dühöm.

Látogatók száma: 64

Változik az ember, és próbál az életéből kizárni minél több zavaró tényezőt.

A délutáni szunyókálást ki nem hagynám, idős ember lévén adjuk már meg a módját, szoktam mondani. Nyár van, mi a csodát rohangálnék még délután is.

- Add ide légy szíves a takarót.
- Jó idő van.
- Elhiszem, én mégis fázom.

Talán a fáradság miatt még a fejemet is betakarom. Érdekes anyám is így aludt.

- Mi van a konyhaszekrénybe, most látom félig leszakadt.

Ezt nem hiszem el, miért csinálja ezt velem. Most soroljam fel, mi van benne – cukor, só, kávé, pár csésze, hozzá tartozó kistányér, fűszerek, semmi olyan, amitől le kellene szakadnia. Különben is reklamálni annál kellene, aki a falra felszerelte, ahhoz meg nem kell messzire menni.

Ólomfáradság vesz erőt rajtam, a szemeim képtelen vagyok nyitva tartani, nem hogy diskuráljak.
Álomba szenderülök, de hallom amint zörögnek a konyhaszekrényből kiszedegetett edények. Pakolgass, engem az sem érdekel.
De kalapálásról, fúrásról nem volt szó, a csudába is.
Félálomba hallom a matatást, a szekrény tartalma visszakerül oda, ahol a helye van, végre csend van.

Jöhet a pihentető alvás. Álmodom, ismét bekúszik, ami napközben is jelen van. Nagy szárazság van, meg kell locsolni a kertet. Sokat dolgoztam benne, ne menjen már tönkre. Indulok is a kertbe, hogy tegyem a dolgom, de mit látok. A veteményes ágyás közepén a káposzták, karalábék és karfiolok között, teljes számítógépes rendszerével együtt, az író asztala mögött ül a szomszédom. Hát, ezt nem hiszem el. Nézek nagy szemekkel, ez tényleg áttelepült teljesen hozzám.
Mosolyogva indul felém, és kérdezi: Segíthetek?

Nem köszönöm. Hárítom el a közeledést, lezárva ezzel a további beszélgetés lehetőségét.

Hát hogyne segítenél, de az apám sem fogadott el tőled soha semmilyen segítséget, isten nyugosztalja. Persze nem mondom ki hangosan, mert még az álmomban is kerülöm a vele való beszélgetést.
Ennél a gondolatnál megjelent az édesapám: Segítek kislányom.
Örömmel fordultam felé, de ebben a pillanatban pokoli zaj vágta ketté az álmom.

Mi ez már megint? Közelben mozgásba lendül egy betonkeverő, förtelmes hangja fület irritáló. Akkor ma elmarad a délutáni pihenés, nyugtázom magamban a dolgot, marad éjszakára, bár az itteni viszonyokat tekintve, lehet, hogy az is elmarad.

Előveszem a délelőtt leszedett zöldborsót, és hozzá fogok kifejteni.
Váratlanul pár méterre tőlem, „valaki” ormótlanul felnevet. – Emlékszel még 40 évvel ezelőtt a kommunista világban …

Persze, hogy emlékszem, mondanám, de nem tőlem kérdezték.
Becsukok ajtót-ablakot, hogy kirekesszem a betolakodót.

saját fotó

A cikket írta: D Klári

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Klári!

Azt tudom én is csak mondani, amit Zsuzsi, hogy az embert foglalkoztatja még álmában is, ami a napjaira rátelepszik, akaratlanul is előjön... a későn jött segítség felajánlásban már nincs bizodalmunk, az elutasítása mind valaminek a következménye, amit írásaidból kikövetkeztetek...
Ki akarna magának rosszat? Nem így képzeltük idősebb napjainkra... hogy egyedül fogunk küszködni. Ez tény...
A magunkra maradottság szép lassan beépül a tudatunkba és már nem tudja onnan kimozdítani semmi és senki... Ezt érzed nappal és éjjel, nem akarod, mégis ott van...

Nem egy könnyű helyzet a miénk!... de megoldjuk! Apró örömök... a munkánkba vetett hitünk segítenek... mi magunk, ha nincs más. Ebbe kapaszkodj!

Puszillak

Szia Évi!

Köszönöm, hogy ismét figyeltél rám és kedves hozzászólásod sem kell hiányolnom. Így van ez jól ... :)

Azért írunk, mert érezzük általa kicsit könnyebb, bár a probléma marad, vagy mégsem ... :)

A későn jött segítség csak porhintés és ámítás, mutatja mindezt az, hogy még az álmomban is elzárkózom ...

Azt mondod: "Nem egy könnyű helyzet a miénk!... de megoldjuk! Apró örömök... a munkánkba vetett hitünk segítenek..."

puszi

megtekintés Válasz erre: damm.zsuzsanna

Klárikám! Jól sikerült ez az írásod. Az embert álmában is a napi problémák kísértik. Mintha a szomszéd közeledni akarna, de Te nem fogadod el. Hiába, azt szokták mondani " Rossz szomszédság török átok " és ez nálatok nem akar javulni. Puszillak, csillagomat adtam!

Zsuzsikám köszönöm szépen a csillagod és a véleményed is.

Javul, csak lassan ... :)

puszi

megtekintés Válasz erre: Sanda

Hát igen.

Nem jó egyedül, de a többi ember is zavar:-)

Hasonló, mint az időjárás. :D
Szia Klári!

Azt tudom én is csak mondani, amit Zsuzsi, hogy az embert foglalkoztatja még álmában is, ami a napjaira rátelepszik, akaratlanul is előjön... a későn jött segítség felajánlásban már nincs bizodalmunk, az elutasítása mind valaminek a következménye, amit írásaidból kikövetkeztetek...
Ki akarna magának rosszat? Nem így képzeltük idősebb napjainkra... hogy egyedül fogunk küszködni. Ez tény...
A magunkra maradottság szép lassan beépül a tudatunkba és már nem tudja onnan kimozdítani semmi és senki... Ezt érzed nappal és éjjel, nem akarod, mégis ott van...

Nem egy könnyű helyzet a miénk!... de megoldjuk! Apró örömök... a munkánkba vetett hitünk segítenek... mi magunk, ha nincs más. Ebbe kapaszkodj!

Puszillak
Klárikám! Jól sikerült ez az írásod. Az embert álmában is a napi problémák kísértik. Mintha a szomszéd közeledni akarna, de Te nem fogadod el. Hiába, azt szokták mondani " Rossz szomszédság török átok " és ez nálatok nem akar javulni. Puszillak, csillagomat adtam!
Hát igen.

Nem jó egyedül, de a többi ember is zavar:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: