Iskolarendőrség
Látogatók száma: 53
„Több mint egy évig tartott, de bevitte a rendőröket az iskolába a Belügyminisztérium. Az eredeti terv az oktatási intézmény bejáratánál ácsorgó őrökről szólt, idén már a járőrök vihetik vissza az iskolakerülőket, hamarosan pedig iskolarendőrök, úgynevezett bűnmegelőzési tanácsadók gondoskodnak a rend és a biztonság fenntartásáról az iskolák falain belül.” Hvg.hu
Emberi számítás szerint, jómagam már nem igen járok többé iskolába, koptattam eleget az iskolapadot, mégis felháborít, hogy megjelenik a tanintézményekben az iskolarendőrség.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de úgy gondolom, hogy ez már a tehetetlenség nyílt bevallása. A drogdílereket nem az iskolán belül kell keresni, ebben biztos vagyok, mint ahogyan abban is, hogy a kakaskodó fiatalok szétválasztásához sem kell feltétlenül gumibot.
1971-ben érettségiztem egy alföldi kisváros gimnáziumában, kollégista voltam, s meglehetősen szigorú, kötött napirend szerint csordogált akkoriban az élet, s persze, mi is feszegettük a határokat, ahogyan az illik. Kötelező volt az iskolaköpeny, nem is volt az olyan rossz. Ne azzal tűnjön ki a gyerek, hogy mennyire tehetősek a szülei, hanem az eszével. (Mellesleg Angliában él a barátnőm fia a családjával, és ott már az általános iskolában is kötelező az egyenruha). Mi nem drogoztunk, csak cigarettáztunk, s ha elvették a kimenőnket, még az ablakon is kimásztunk, csakhogy kiszabaduljunk egy időre a kollégiumból, s ha elkapott bennünket az iskolaundor, a kollégium igazgatónője három napot igazolhatott, hogy betegek vagyunk, mi meg egész nap kártyáztunk a hálóban, vagy a betegszobában. Akkoriban a tanárnak mindig igaza volt, a szülők pedig nem rohangáltak be az iskolába, hogy megvédjék a jogainkat. Persze, ehhez az is kellett, hogy olyanok voltak a tanáraink, akikre nem lehetett nem odafigyelni.
Oké, azóta eltelt negyvenkét év.
Sok minden megváltozott, van, ami előnyére, és van, ami hátrányára.
Kedves Olvasóm ez az írásom is, mint a többi, szubjektív, a saját véleményem írom, lehet velem vitatkozni.
A fiatalokat nem rendőrségi módszerekkel kell idomítani, hanem jó szóval és példamutatással tanítani!
A kisgyerek sem hülye, még óvodás korában is azonnal megérzi, hogy melyik felnőtt milyen ember, kinek kell a szavára adni és ki az, aki nem számít, mit mond, elengedi a füle a mellett, és meglepő módon azt is észreveszi, ha ellentétbe kerül az, amit a felnőtt mond, és amit cselekszik.
Márpedig a kamasz gyerekek, a középiskolás korúak, bizony, sokkal többet tudnak a világról, mint mi tudtunk annak idején, köszönhetően a médiának és az internetnek, ám legalább annyira lázadók, mint mi voltunk annak idején és kíváncsiak is az újdonságokra. Nem véletlen, hogy az újonnan megjelenő számítógépes kütyük legnagyobb vásárlótábora közülük kerül ki, ha a szülők meg tudják fizetni.
Hasonlóképpen, mint a kisgyerekek, ők is kritikusan szemlélik a világot, csak nekik nem az esti mese hiányzik, hanem a családi beszélgetések, melyekre egyre kevesebb az idő, mert vagy csonka a család, és emiatt egy felnőttre hárul minden feladat, vagy mindkét szülő a munkájára koncentrál, s a gyerek lélek ápolása a baráti körre, az internetre és jó esetben, az iskolára hárul. Ez utóbbiban azonban frusztrált, a társadalom számára fontos munkát végző, de sem anyagilag, sem erkölcsileg meg nem becsült tanároktól várjuk a csodát, hogy eleget tegyenek a velük szemben támasztott követelményeknek, miközben mind a társadalom, mind a szülők jobbára csak felelősséget raknak a vállukra, ahelyett, hogy nevelési, oktatási munkájuk feltételeit megteremtenék, beleértve a biztos megélhetést is. Mindezek hiányában, hosszabb távon, a tanárok kontraszelekcióval, és nem tudatosan kerülnek a pályára.
Számos problémával küzd az iskolarendszer, tudjuk mindannyian, de meggyőződésem, hogy ezek megoldása nem rendőri módszereket igényel, még akkor sem, ha a hormonok tobzódása időnként meggondolatlan cselekedetekre késztetik a fiatalokat, mert megtalálják a módját annak, hogyan lehet e keretek között is lázadni, elfojtott indulataiknak szabad teret engedni, nota bene, alakoskodással valós érzelmeiket elrejteni, visszafogni. Ilyenkor gyűlnek bennük a feldolgozatlan problémák, a ki nem beszélt vélt vagy valós gondok, melyek elérve a kritikus tömeget, robbanáshoz vezetnek, amely robbanások akár komoly következményekkel járhatnak, jórészt a későbbiekben.
Emlékszem a portás bácsikra, mind a középiskolában, mind a kollégiumban, akik hol cinkosaink voltak, hol meg a rend éber őrei, de tették ezt oly módon, hogy soha nem haragudtunk rájuk, mert tették ezt oly türelemmel és derűvel, mintha nagyapáink lettek volna.
Nem értem, miért kell rendőr az iskolákba, ki és mitől fél, hogy mit követnek el a fiatalok, vagy vak engedelmességre kell nevelni őket minden áron? Esetleg velük a tanárok is megfigyeltethetők?
Egyik épp oly rossz hipotézis, mint a másik.
Szép szóval többre megyünk, mintha félelemmel tartanák kordában az ifjonti hév megnyilvánulásait.
Lehet velem vitatkozni!
Ti hogyan látjátok?
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Yolla!
Épp ma voltam szülői értekezleten, (van egy 8-ik osztályos fiam). az általános iskolában is rengeteg változás van, (no még nem iskolarendőrség) de lehet hogy rosszabb. Az osztálfőnök, aki többet ööö-zik mint nem, nagy nehézségek közepette elmondta a változásokat, megmagyarázva az osztállyal kapcsolatos aggodalmait, visszavezetve arra, hogy neki is kis gyereke van, és nem ér rá a gyerekek problémáival foglalkozni, de ennek ellenére Ő nagyon szereti a fiatalokat, de felelősséget még egy osztálykirándulás erejéig sem vállal, mert a szombat az neki is szombat, és különben is ezek a gyerekek nem fogadnak szót, fogadjuk el, amit Ő felolvas, mert neki ezt adták ki, ha valakinek kérdése volt, és írásos válasza nem volt rá, túl sok volt az öööö... majd megkérdezem! No most akkor kérdezem én, egy megyeszékhely jóhírü iskolájában, ha olyan tanár lehet osztályfőnök, aki másfél év alatt nem tudta kideríteni, hogy az iskola egyen nyakkendőjéhez (ami kötelező) hogyan juthat hozzá a gyerek,(a másik évfolyam osztályfőnöke tíz perc alatt hozta), akkor mit várunk el a felső vezetőktől? Lehet hogy Őket is ilyen tanárok tanították!
Az iskolarendőrség pedig szerintem, alapjaiban nem elvetendő ötlet, csak a forma és a megfogalmazás az ami ellenszenvet vált ki. Pl: ugyanezekkel a feladatokkal, és hatáskörrel, talán lehetne alkalmazni tanárokat akik szívügyüknek tekintik a kallódó gyerekek sorsát, odafigyelnének rájuk, megkeresnék a lehetőséget arra, hogy melyik gyereket, mivel lehetne a helyes út felé terelni, áááá, tudom álmodozó vagyok, de nem hiszem, hogy ez nem kivitelezhető, de ehhez is megfelelően képzett, elkötelezett emberek kellenek. Tudom , hiszem vannak ilyenek, de hagyjuk, hogy más pályán, másként "pazarolják "a tudásokat, miközben a beszélni, de ööö-ni tudó pályatársaik megutáltatják a diákokkal az iskola minden szegletét. No szerintem ehhez kellene hozzákezdeni, kiszűrni, hogy azok akik tényleg erre születtek maradjanak a pályán, az ööö-zők pedig válasszanak ööö-s pályát maguknak. Senki nincs arra kényszerítve hogy tanítson, lehet bármi mást csinálni. Aki pedig magától nem jön rá arra, hogy nem oda való, annak meg kell mondani. Kicsit eltértem az alap ötlettől, de szerintem valahol itt lehetne elkezdeni az iskolarendőrség "kiváltását", lógósok pedig mindig is voltak, és mindig is lesznek. Egyre kevesebben lennének, ha a gyerekek szeretnének iskolába járni, és ebben legnagyobb szerepe a tanároknak van!
Maresz
Pontosan erről van szó, hogy igazi tanárok kellenek, nem kontra szelektáltak, mint akiről Te is írtál.
A gyereket nevelni kell és nem rendőrségi módszerekkel idomítani.
Tudod, mi a legérdekesebb?
Akit mint embert, nem igazán szerettünk a középiskolában, mert pikírt volt, és szögletes, annak a tárgyát megtanultuk, mert mint tanár, kitűnő volt.
Puszi: Yolla
Épp ma voltam szülői értekezleten, (van egy 8-ik osztályos fiam). az általános iskolában is rengeteg változás van, (no még nem iskolarendőrség) de lehet hogy rosszabb. Az osztálfőnök, aki többet ööö-zik mint nem, nagy nehézségek közepette elmondta a változásokat, megmagyarázva az osztállyal kapcsolatos aggodalmait, visszavezetve arra, hogy neki is kis gyereke van, és nem ér rá a gyerekek problémáival foglalkozni, de ennek ellenére Ő nagyon szereti a fiatalokat, de felelősséget még egy osztálykirándulás erejéig sem vállal, mert a szombat az neki is szombat, és különben is ezek a gyerekek nem fogadnak szót, fogadjuk el, amit Ő felolvas, mert neki ezt adták ki, ha valakinek kérdése volt, és írásos válasza nem volt rá, túl sok volt az öööö... majd megkérdezem! No most akkor kérdezem én, egy megyeszékhely jóhírü iskolájában, ha olyan tanár lehet osztályfőnök, aki másfél év alatt nem tudta kideríteni, hogy az iskola egyen nyakkendőjéhez (ami kötelező) hogyan juthat hozzá a gyerek,(a másik évfolyam osztályfőnöke tíz perc alatt hozta), akkor mit várunk el a felső vezetőktől? Lehet hogy Őket is ilyen tanárok tanították!
Az iskolarendőrség pedig szerintem, alapjaiban nem elvetendő ötlet, csak a forma és a megfogalmazás az ami ellenszenvet vált ki. Pl: ugyanezekkel a feladatokkal, és hatáskörrel, talán lehetne alkalmazni tanárokat akik szívügyüknek tekintik a kallódó gyerekek sorsát, odafigyelnének rájuk, megkeresnék a lehetőséget arra, hogy melyik gyereket, mivel lehetne a helyes út felé terelni, áááá, tudom álmodozó vagyok, de nem hiszem, hogy ez nem kivitelezhető, de ehhez is megfelelően képzett, elkötelezett emberek kellenek. Tudom , hiszem vannak ilyenek, de hagyjuk, hogy más pályán, másként "pazarolják "a tudásokat, miközben a beszélni, de ööö-ni tudó pályatársaik megutáltatják a diákokkal az iskola minden szegletét. No szerintem ehhez kellene hozzákezdeni, kiszűrni, hogy azok akik tényleg erre születtek maradjanak a pályán, az ööö-zők pedig válasszanak ööö-s pályát maguknak. Senki nincs arra kényszerítve hogy tanítson, lehet bármi mást csinálni. Aki pedig magától nem jön rá arra, hogy nem oda való, annak meg kell mondani. Kicsit eltértem az alap ötlettől, de szerintem valahol itt lehetne elkezdeni az iskolarendőrség "kiváltását", lógósok pedig mindig is voltak, és mindig is lesznek. Egyre kevesebben lennének, ha a gyerekek szeretnének iskolába járni, és ebben legnagyobb szerepe a tanároknak van!
Maresz
Hali! Flo
Szia, Flo!
Többször nekirugaszkodtam ennek a cikknek, mert valóban úgy van, ahogyan írod, hogy bizony a jövő nemzedékével való foglalkozás össznépi feladat, nem szabadna kormányváltáskor mindig valami újabbat kitalálni és kiönteni a mosdóvízzel a gyereket.
Sokkal mélyebben gyökereznek ezek a problémák, mintsem azokat ki lehetne vesézni itt és most.
Inkább figyelem felhívásnak szántam.
Persze, nem lehet, hogy elkallódjanak azok a fiatalok, akik bármely okból nem járnak középiskolába. Itt a szakmunkás képzés, a padlón , sikerült úgy tönkretenni, hogy sokáig nem áll fel onnan.
Hol kezdődnek a problémák?
Valóban társadalmi szinten mégpedig ott, hogy családok ezrei élnek önhibájukon kívül, létbizonytalanságban, stb.
Jól szemlélteted, valóban a zuhatag felé tart a csónak, nekem akkor is az a véleményem, hogy erőszakszervezet jelenléte újabb erőszakot szül.
Biztos, hogy ez a legjobb megoldás?
Ahogyan a vallásoktatást sem vinném be az iskolába.
Igen, dohányzom, sajnos. DE, megmondtam a keresztlányaimnak és az unokáimnak is, hogy letöröm a derekukat, ha megtudom, hogy rágyújtanak egyetlen cigarettára is.
Üdv: Yolla
Sajnos nem csak a nagyok, de már a "tankötelesek" (nem rúgható ki) is elég erőszakosak. Tény, hogy ez valóban társadalmi probléma, nem mellékesen a szülők óriási felelőssége, mit mutat és mit enged, mit vár el a gyerekétől. Bár lehet egy szülő akármilyen, ha a gyerek nem kap meg egy olyan képet, amit hitelesnek tud tekinteni, akkor nyilván igyekszik megkeresni magának. SAJNOS, tényleg a fejekben dől el a társadalom az egyén sorsa is. Az egyes emberek fejében. Ha mi nem teszünk a saját környezetünkben, mindenki, akkor senki sem fog. Persze kiváló ötlet, a figyelemfelhívás erre, akár itt, akár bármilyen portálon, mert nagy a baj ezzel (is).
Pusz:A
Szia Yolla!
El lehet tanácsolni a középiskolától - idézlek. És utána mi lesz? Kikerül az intézményi "keretekből" és megy üzletet feltörni, gyengébbeket kifosztani stb.
A baj össztársadalmi jellegű. Nincs hatékony ifjúság védelem. Nincsenek hiteles szervezetek, amelyek célt, és értelmes tevékenységet nyújtanának az Önmagukban is bizonytalan kamaszoknak. A sport egyesületekben sincs olyan foglalkozás, ami nem az élsport eredmények eléréséről szól.
Nincs lehetősége kipróbálni a fiataloknak Önmagukat: mire vagyok képes, mi az ami örömet okoz (és talán még hasznos és egészséges is!).
Ha a szülő megveszi a cigarettát a gyerekének (bocsi tudom te is dohányzol), akkor miért kell a tanártól várni, hogy megakadályozza, hogy a tanuló ne dohányozzon?
Sok intézményben ma farkas törvények uralkodnak.
Mindannyian hatással vagyunk, család- iskola-társadalom, a jövőnemzedékre.
Nehéz lesz innen visszafordítani a zuhatag felé közelítő csónakot.
Inkább iskola rendőrség, mint megvert és megalázott tanárok, megfélemlített, terrorizált osztálytársak, mert ez a mai magyar átlagos iskolai életet leíró valóság ...
Többször nekirugaszkodtam ennek a cikknek, mert valóban úgy van, ahogyan írod, hogy bizony a jövő nemzedékével való foglalkozás össznépi feladat, nem szabadna kormányváltáskor mindig valami újabbat kitalálni és kiönteni a mosdóvízzel a gyereket.
Sokkal mélyebben gyökereznek ezek a problémák, mintsem azokat ki lehetne vesézni itt és most.
Inkább figyelem felhívásnak szántam.
Persze, nem lehet, hogy elkallódjanak azok a fiatalok, akik bármely okból nem járnak középiskolába. Itt a szakmunkás képzés, a padlón , sikerült úgy tönkretenni, hogy sokáig nem áll fel onnan.
Hol kezdődnek a problémák?
Valóban társadalmi szinten mégpedig ott, hogy családok ezrei élnek önhibájukon kívül, létbizonytalanságban, stb.
Jól szemlélteted, valóban a zuhatag felé tart a csónak, nekem akkor is az a véleményem, hogy erőszakszervezet jelenléte újabb erőszakot szül.
Biztos, hogy ez a legjobb megoldás?
Ahogyan a vallásoktatást sem vinném be az iskolába.
Igen, dohányzom, sajnos. DE, megmondtam a keresztlányaimnak és az unokáimnak is, hogy letöröm a derekukat, ha megtudom, hogy rágyújtanak egyetlen cigarettára is.
Üdv: Yolla
Szia, Ailet!
Amit írsz, hogy hol kellene betölteni az iskolarendőrségnek a szerepét, az már nagy baj.Nem való tanintézménybe az a gyerek, aki annyira renitens, hogy rendőri eszközökkel kell megfékezni, hiszen ő a többiekre is rossz hatással van. El lehet tanácsolni a középiskolából. Ehhez nem kell állandó rendőrségi jelenlét.
Pussz: Yolla
El lehet tanácsolni a középiskolától - idézlek. És utána mi lesz? Kikerül az intézményi "keretekből" és megy üzletet feltörni, gyengébbeket kifosztani stb.
A baj össztársadalmi jellegű. Nincs hatékony ifjúság védelem. Nincsenek hiteles szervezetek, amelyek célt, és értelmes tevékenységet nyújtanának az Önmagukban is bizonytalan kamaszoknak. A sport egyesületekben sincs olyan foglalkozás, ami nem az élsport eredmények eléréséről szól.
Nincs lehetősége kipróbálni a fiataloknak Önmagukat: mire vagyok képes, mi az ami örömet okoz (és talán még hasznos és egészséges is!).
Ha a szülő megveszi a cigarettát a gyerekének (bocsi tudom te is dohányzol), akkor miért kell a tanártól várni, hogy megakadályozza, hogy a tanuló ne dohányozzon?
Sok intézményben ma farkas törvények uralkodnak.
Mindannyian hatással vagyunk, család- iskola-társadalom, a jövőnemzedékre.
Nehéz lesz innen visszafordítani a zuhatag felé közelítő csónakot.
Inkább iskola rendőrség, mint megvert és megalázott tanárok, megfélemlített, terrorizált osztálytársak, mert ez a mai magyar átlagos iskolai életet leíró valóság ...
Szia Yolla!
Ketté osztanám igazából a véleményemet, mert a lelki vonatkozásban teljesen egyet értek veled, azaz a gyereket nevelni, szeretni, stb... hitelesen lehet csak, szép szóval. A szabadság csak addig előjog, míg nem élnek vissza vele. Akár gyerek, akár felnőtt, így vagy úgy alkalmazkodni kell (valamennyire) a köznormához, közerkölcshöz stb. Az együttélés szabályai a közösségért vannak, sajnos ez néha ütközik az egyéni érdekkel. Na és itt következik a másik oldal. A mai generáció (valahányad része, nem becsülnék, ha nem baj) nagy mértékben hiányos szülői nevelésben részesülvén, vagy nehéz családi körülmények között cseperedve, felnőve eljutnak oda, hogy amit látnak (tv, net, stb) azt hiszik valóság. Elkallódnak, bűnöznek stb. Nos az iskolarendőrség lényegében ott kellene hogy betöltse valódi rendeltetését, ahol kénytelen a hatóság "tűzoltásra", azaz a rend fenntartása már meghaladja a pedagógusok erejét. Van ilyen. Sajnos. Van ahol szükség van a tűzoltásra, van ahol elég a portásbácsi is. Azt azonban hogy erről ki dönt és hogyan.... majd a jövő hozza.
Pusz:A
Amit írsz, hogy hol kellene betölteni az iskolarendőrségnek a szerepét, az már nagy baj.Nem való tanintézménybe az a gyerek, aki annyira renitens, hogy rendőri eszközökkel kell megfékezni, hiszen ő a többiekre is rossz hatással van. El lehet tanácsolni a középiskolából. Ehhez nem kell állandó rendőrségi jelenlét.
Pussz: Yolla
Ketté osztanám igazából a véleményemet, mert a lelki vonatkozásban teljesen egyet értek veled, azaz a gyereket nevelni, szeretni, stb... hitelesen lehet csak, szép szóval. A szabadság csak addig előjog, míg nem élnek vissza vele. Akár gyerek, akár felnőtt, így vagy úgy alkalmazkodni kell (valamennyire) a köznormához, közerkölcshöz stb. Az együttélés szabályai a közösségért vannak, sajnos ez néha ütközik az egyéni érdekkel. Na és itt következik a másik oldal. A mai generáció (valahányad része, nem becsülnék, ha nem baj) nagy mértékben hiányos szülői nevelésben részesülvén, vagy nehéz családi körülmények között cseperedve, felnőve eljutnak oda, hogy amit látnak (tv, net, stb) azt hiszik valóság. Elkallódnak, bűnöznek stb. Nos az iskolarendőrség lényegében ott kellene hogy betöltse valódi rendeltetését, ahol kénytelen a hatóság "tűzoltásra", azaz a rend fenntartása már meghaladja a pedagógusok erejét. Van ilyen. Sajnos. Van ahol szükség van a tűzoltásra, van ahol elég a portásbácsi is. Azt azonban hogy erről ki dönt és hogyan.... majd a jövő hozza.
Pusz:A