Kerül, amibe kerül…
Látogatók száma: 55
A gondolat, az elhatározás jó volt, a kivitelezésbe csúszhatott bele némi hiba. Férfi kellett a házhoz.. Egyik tévedésem..
Ne menjek már annyira vissza az időbe, elég volt az azóta eltelt két év is, hogy belássam, mindennek a hozadéka azért maradhatott el, mert hoztam magamban egyszer régen egy döntést, ami nem lett volna baj, meg rossz, ha vele együtt egy csapásra megoldódott volna kisebb-nagyobb gondom, bajom legalább egy kis hányada.
Mivel mindent nem akarhattam egyszerre, így bele kellett törődnöm abba, hogy a dolgoknak – sajnos – nem az a része oldódott meg egy csapásra, aminek most élvezhetném a hasznát. És, ha nem is ugyanott vagyok, ahol voltam, hiszen az idő nem állt meg közben, én sem toporogtam egy helyben, tettem a dolgom,.. de mégis így utólag már belátom, pótolhatatlan veszteségeim keletkeztek.
A gondolat, az elhatározás jó volt, a kivitelezésbe csúszhatott bele némi hiba. Férfi kellett a házhoz, mint írtam két évvel ezelőtt egy naplóbejegyzésembe, de nem olyan, aki mint kiderült a dolgoknak csak a könnyebbik részére volt kapható, azt viszont szívvel, lélekkel teljesítette is, csakhogy a maga örömére és nem látott tovább az orránál. Miközben, hogy ne lássam milyen veszteségeket hagy maga után, becsuktam én is a szemem.
Mire felocsúdtam és kinyitottam végre, hogy lássak is, megláttam tévedéseim legfőbb okát. Még nem késő! – gondoltam, és pánikszerűen felszámoltam ezt a semmire - de valami azért csak jó volt? – kapcsolatot. A bizonyos értelemben mégis csak férfi nehezen bár - a nélkül, hogy tudta volna, ezzel a lépéssel nem csak nekem, de velem együtt magának is mennyi pótolhatatlan veszteséget okozott – beletörődött kapcsolatunk végébe. Végre fellélegezhettem.
Eltelt két év és az óta lassanként visszatért belém a lélek, az elvesztegetett erőm. Ismét a célok megvalósítása, az elhanyagolt tettek mezejére léptem, ami némiképp sikerült is. Hogy milyen áron valósulhatott meg ez,.. milyen körülmények játszottak közre, tragédia, lemondás, keserűség, no és erő bedobás,.. azt már csak egyedül én tudom.
Hogy mi íratta le velem e sorokat, ami egyben válasz is saját magam számára? Talán csak annyi, hogy aki ma arról számolhat be, mi mindent takaríthatott be a télre - akár veszteségei árán is - az tudja, hogy a magában való hite olykor többet ér,.. egy férfitől a háznál többet kaphat bármi másnál, ami fontosabb magánál is, és maradandóbb mindennél és mindenkinél. Sohasem késő ezt beismerni.
Ugyanakkor elgondolkodtatott, hogy a szerepek kezdenek igen felcserélődni. Lassan elnőiesedik a férfitársadalom. Már ebbe is beleavatkoznak egyes férfiak a könnyebbet választva. Nem az lett a fontos számomra és többünk számára – azt hiszem - ma már, hogy „mit főzzek a férjemnek”, milyen tekercset süssek esetleg?.. arról már rég lemondtunk, hanem az, hogy miből leszünk képesek akár a magunk számára előteremteni.
A mindennapi megélhetéshez szükséges betevő lassan elveszíti az értékét. Pedig nem mindegy ma sem, hogy mi kerül az asztalra, miből és hogyan. Nem elég, hogy ehető legyen. Annál azért több kell. Az igényesség, a minőség, ami mélyen bennünk van, nem veszhet el csak úgy.. Kerül, amibe kerül.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Abban egyetértek veled, hogy jó a férfi a háznál, de nem minden áron. Csak azért, hogy legyen, nem kell.
Rólunk, nőkről mondják, hogy mi vagyunk a gyengébb nem, de ez már nem igaz. Sokkal többet kibírunk, mint a férfiak.
Rólunk, nőkről mondják, hogy mi vagyunk a gyengébb nem, de ez már nem igaz. Sokkal többet kibírunk, mint a férfiak.
....hm! Csupán két betű, de annál többet takar!