Kevés a sarok
Látogatók száma: 56
Ma is meglepődöm, hogy a „kacatjainknak” mindig nagyobb az olvasótábora, mint emlékfoszlányainknak, amit megosztunk a külvilággal, ami pedig bennünk még mindig fontos helyet foglal el.
Sejtem mi lehet ennek az oka. Többen vannak, akik nem merik bevallani milyen nehezükre esik olykor megszabadulni egyes „vacakoktól”, ami egykor betöltötte azt a helyet az életükben, a szívükben, az emlékeikben, vagy a polcokon ma már csak porosodnak.
Mára ugyanis használaton kívülre kerültek. Úgymond hasznavehetetlenekké váltak.
Aztán rájöttem, nem kell ahhoz "bikának" lenni, elég, ha "vízöntő" vagy... Semmi köze nincs ugyanis ehhez a születési jegyeknek. Annyi a dolgod mindössze, hogy időközönként a kezedbe veszed a "témát" és ránézel. Ideje belátnod, hogy egy nagy gyűjtő vagy.
Ezt a kérdést mindig van időnk megoldani, persze, ha hagyják... Eddig is, és ezután is csak négy sarka van egy szobának, az is legtöbbször foglalt. Nem mi vagyunk ennek az okai, hanem a házépítő fantáziátlansága... Túl kevés a sarok..., vagy túl sok a kacat. Az is lehet, éppen ideje lenne a selejtezésnek. Hát ez az...
A legnehezebb, mert hogyan is tudnánk megválni a „kacatjainktól”, a „vacakjainktól” vagy az emlékeinktől, ha egyszer hozzánk tartoznak?
Mit tesz az ember, ha úgy érzi túl sok kacatot, vacakot hordott össze az évtizedek során, ami pedig számára fontos volt egykor? Sok mindent azóta már meg is bánt, esetleg, talán. Mára így érzi. Otthagyni még sincs szíve, kidobni sem engedik, hát akkor mit tegyen? Megpróbál vele együtt maradni, élni, bármennyire is érzi, éreztetik vele, hogy sok ez már belőle…
Már csak egy vigaszom maradt, hogy a kacatok, vacakok sohasem fogynak el. Mindig lesznek, akik újabb és újabb írással látnak el bennünket, mások életéből merítetten akár, a saját történeteit kimerítve, de mindig gondoskodni fognak olvasnivalóról, és ez így van rendjén.
„Emlékszilánkok, talált szép kő, félbehagyott írások. Mind egy rész belőlünk. Tartogatjuk, őrizzük makacsul.”
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Lehet, hogy az egyes, talan fajo emlekektol is azert nehez megszabadulni, mert pont ugy ragaszkodnk hozzajuk, mint az osszegyujtott kacatokhoz? Esetleg azokat a kacatokat is, amiket nem tudunk meg kidobni, elnevezhetnenk tapasztalatnak. :)
El kell kezdeni, és úgy belejössz, ha nem figyelsz, még azt is kidobod, amire még talán szükséged is lehetne!
Rövid idő elteltével, már nem fog hiányozni semmi, amit kidobtál, sőt gondolni sem fogsz rá!
Egyszer valaki azt mondta: "amihez három évig nem nyúltál, nem használtál, nyugodtan kidobhatod, mert nincs rá szükséged!"
Persze ez alatt valószínű nem fontos emlékere gondolt....azt majd kidobja más, vagy ha meséltél róla, pl. (kié is volt ez a gyűrű....) viszi tovább az emléket!
Szerintem nem írtam újat!
Próbáld ki, ha akarod! :)
Lásd: Lomtalanításkor a guberálókat. :)
Akik lomtalanításból élnek, azok mára már mind milliomosok!
A guberáló, kukákban talált kincsekből éldegél, szegényesen!
Ima
Gondolsz-e néha a szegényre
kinek lyukas zsebéből kihullott
a nagyvilág, asztalára nem jut
friss kalács, asztala sincs, csak
egy posztóból összegyúrt hátizsák,
miben hordozza kincsét vagyonát,
letörli magáról útnak a porát,
templomba téved mi véletlen
arra járt, hideg kövére térdel,
s elmotyog egy bús imát, majd
felállva lépdel tova, mert várja
őt e rongy világ, ki tudja mennyi
kínon át, hallgatja madarak víg
dalát, s ha rákacsint egy szép virág,
boldogsága ennyi csak, ennyi jutott,
madárfütty, kis virág,
posztóból összeszőtt hátizsák
hallod-e az imát… világ.
Kukába, mire nincs szükséged....Virág!
Kidobhatsz minden kézzel foghatót, megszabadulhatsz a felesleges anyagi dolgaidtól.
A lelkedben őrzött emlékeidtől sohasem szabadulsz meg. A jó felvillanyoz, a rossz épít és bölcsebbé tesz.
Válasz erre: Cathy
Az emlekeket legalabb ujra lehet hasznositani, felteve, ha az ember `jo tollu`, vagyis tud irni. Ambar mit tapasztalatok igy is tovabb hasznosulnak az ember eleteben.
Lehet, hogy az egyes, talan fajo emlekektol is azert nehez megszabadulni, mert pont ugy ragaszkodnk hozzajuk, mint az osszegyujtott kacatokhoz? Esetleg azokat a kacatokat is, amiket nem tudunk meg kidobni, elnevezhetnenk tapasztalatnak. :)
Hogy erre legtöbbször mégsem kerül sor, annak számtalan oka van, lehet.. Általában mi saját magunk, de a környezetünket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ellenőrizhetetlenné válik ugyanis, mert csak egyedül annak fontos megszabadulnia látszólag feleslegessé váló "haszontalanságaitól", aki létrehozta azt, annak egyszer jelentőséget tulajdonított, hagyta, felhalmozta, elraktározta, de mára elege lett belőle. Nem bírja el. Szabadulni szeretne már tőle. Lehetőleg egyedül. És, ha ez nem megy? Talán, ha nem gyűjtöttem volna össze annyi tapasztalatot, most sokkal jobban érezhetném magam? :-)
Válasz erre: Cathy
Mar vagy tizszer elolvastam a ciikked cimet, termeszetesen mind a tizszer nem azt olvasom, ami irtal. Lelki szemeim atformaljak, es azt olvasom: kaves sarok.
Jó címet sem könnyű ám találni!
Válasz erre:
Igaz, én csak egyszer olvastam, de a saját tapasztalatomból kiindulva azt tudom mondani:
El kell kezdeni, és úgy belejössz, ha nem figyelsz, még azt is kidobod, amire még talán szükséged is lehetne!
Rövid idő elteltével, már nem fog hiányozni semmi, amit kidobtál, sőt gondolni sem fogsz rá!
Egyszer valaki azt mondta: "amihez három évig nem nyúltál, nem használtál, nyugodtan kidobhatod, mert nincs rá szükséged!"
Persze ez alatt valószínű nem fontos emlékere gondolt....azt majd kidobja más, vagy ha meséltél róla, pl. (kié is volt ez a gyűrű....) viszi tovább az emléket!
Szerintem nem írtam újat!
Próbáld ki, ha akarod! :)
Igaza van a maga szemszögéből. Én is azt mondanám a helyébe. Minek azt babusgatni, dédelgetni, ami már csak haszontalanság!
Válasz erre: Virág
Ami valakinek kacat másnak kincs. :)
Lásd: Lomtalanításkor a guberálókat. :)
Válasz erre: Yolla
Mégis, mi számít kacatnak?
Kidobhatsz minden kézzel foghatót, megszabadulhatsz a felesleges anyagi dolgaidtól.
A lelkedben őrzött emlékeidtől sohasem szabadulsz meg. A jó felvillanyoz, a rossz épít és bölcsebbé tesz.
És, mert "minden, mindennel összefügg" egy 2012-es írásom, emlékeztetőül:
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kacatok_9083
Hozzáteszem még, hogy amit úgy ítélek, hogy igencsak hasznosítható a kukázásból élők számára, (ruhanemű, elektronikai akármi,....stb) azt a kuka tetejére teszem a láthatóság (kedvéért), szinte minden esetben percek alatt eltűnik!
Ezek után:
A "lelkiséget" hagynám nyugodni, hogy ki, hogyan és mennyire gyakorolja!
Puszi
Válasz erre:
A hozzászólásom végére azt írtam: "próbáld ki"
Hozzáteszem még, hogy amit úgy ítélek, hogy igencsak hasznosítható a kukázásból élők számára, (ruhanemű, elektronikai akármi,....stb) azt a kuka tetejére teszem a láthatóság (kedvéért), szinte minden esetben percek alatt eltűnik!
Ezek után:
A "lelkiséget" hagynám nyugodni, hogy ki, hogyan és mennyire gyakorolja!
Puszi
Itt, kertvárosban, a tízemeletes panelház tövében nehezen bár, de sikerült erről leszoktatni a lakókat, ha némelyik kitette a még valamire használható tárgyait, azt egy másik arra járó lakó - nagyon helyesen - beledobta a gyűjtőedénybe.
Képzeld el, ha mindenki azt tehetné, amit ő jónak ítél... arra ott van az átmeneti tároló, addig is, míg hivatalosan is kidobhatja a kacatját. Tudják ezt a kukázásból élők is...
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Bakfitty!
Itt, kertvárosban, a tízemeletes panelház tövében nehezen bár, de sikerült erről leszoktatni a lakókat, ha némelyik kitette a még valamire használható tárgyait, azt egy másik arra járó lakó - nagyon helyesen - beledobta a gyűjtőedénybe.
Képzeld el, ha mindenki azt tehetné, amit ő jónak ítél... arra ott van az átmeneti tároló, addig is, míg hivatalosan is kidobhatja a kacatját. Tudják ezt a kukázásból élők is...
Puszi
Válasz erre:
:)
Csak a lábai kalimpálnak a levegőben, őt magát nem is látni.
Ezen a szinten már nincs szégyenérzet, elfújta a szél... a lét a tét!
Köszönöm, hogy adtál ötletet, mert csak a cím hiányzott! :)
"lét a tét"
sivatag lett már rég a rét
idefújt felénk is a szél a homokkal pár tevét
egyik a rács mögött szenved a másik rajta vigyorog
de mikor púpjára fekszik végleg az egyik a másik mosolyog
remeg a púpos púpja villan a hatalmas sárga fog s gúnyosan kérdi:
ki volt a rab mondd arab de hiába vár a púpos a válasz örökre elmarad
s zöldülni kezd a rét egy faj kihalt s a karaván nélkülük szabadon tovább halad
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Igaz is. Kincs, ami nincs, de megkeresik. Ezt az egyet nem szeretném azért mégsem eltanulni tőlük, pedig már nagyban művelik. Újrahasznosítanak éjjel, nappal. Mára mindennapossá vált a kukabúvárok ténykedése. Lomtalanításkor meg a szelektív gyűjtés, ami igencsak durva beavatkozást jelent, ha egyes tárgyak újraélesztésében látnak valami fantáziát a guberálók. Igyekezniük kell, mert könyörtelen elviszik az orruk elől...
Lehet Pécsett nem így működik, én meg onnan (is) tudom, hogy ez így van, mert évekig voltam közös képviselő! Volt gond bőven, de nem elsősorban a kukázókkal! :)
Meg regen, pesti ember koromban a megmaradt megszikkadt kenyeret tettuk ki a kuka tetejere. Akkor meg a malacnak vittek videkiek. Volt vagy 35-lassan 40 eve. Akkoriban meeg a berhazak kapujat sem zartak, mert hogy nem kellett. Mint egy mese, nem? Pedig tenyleg volt ilyen.
Válasz erre: Virág
Az a bosszantó, amikor maguk után kuplerájt hagynak.
Nem ez történik ugyanis, hanem, amit te is ideírtál, marad utána a kupleráj... ezért itt én most abba is hagyom. Hát nem egy szép látvány!