Kevés a sarok
Látogatók száma: 56
Ma is meglepődöm, hogy a „kacatjainknak” mindig nagyobb az olvasótábora, mint emlékfoszlányainknak, amit megosztunk a külvilággal, ami pedig bennünk még mindig fontos helyet foglal el.
Sejtem mi lehet ennek az oka. Többen vannak, akik nem merik bevallani milyen nehezükre esik olykor megszabadulni egyes „vacakoktól”, ami egykor betöltötte azt a helyet az életükben, a szívükben, az emlékeikben, vagy a polcokon ma már csak porosodnak.
Mára ugyanis használaton kívülre kerültek. Úgymond hasznavehetetlenekké váltak.
Aztán rájöttem, nem kell ahhoz "bikának" lenni, elég, ha "vízöntő" vagy... Semmi köze nincs ugyanis ehhez a születési jegyeknek. Annyi a dolgod mindössze, hogy időközönként a kezedbe veszed a "témát" és ránézel. Ideje belátnod, hogy egy nagy gyűjtő vagy.
Ezt a kérdést mindig van időnk megoldani, persze, ha hagyják... Eddig is, és ezután is csak négy sarka van egy szobának, az is legtöbbször foglalt. Nem mi vagyunk ennek az okai, hanem a házépítő fantáziátlansága... Túl kevés a sarok..., vagy túl sok a kacat. Az is lehet, éppen ideje lenne a selejtezésnek. Hát ez az...
A legnehezebb, mert hogyan is tudnánk megválni a „kacatjainktól”, a „vacakjainktól” vagy az emlékeinktől, ha egyszer hozzánk tartoznak?
Mit tesz az ember, ha úgy érzi túl sok kacatot, vacakot hordott össze az évtizedek során, ami pedig számára fontos volt egykor? Sok mindent azóta már meg is bánt, esetleg, talán. Mára így érzi. Otthagyni még sincs szíve, kidobni sem engedik, hát akkor mit tegyen? Megpróbál vele együtt maradni, élni, bármennyire is érzi, éreztetik vele, hogy sok ez már belőle…
Már csak egy vigaszom maradt, hogy a kacatok, vacakok sohasem fogynak el. Mindig lesznek, akik újabb és újabb írással látnak el bennünket, mások életéből merítetten akár, a saját történeteit kimerítve, de mindig gondoskodni fognak olvasnivalóról, és ez így van rendjén.
„Emlékszilánkok, talált szép kő, félbehagyott írások. Mind egy rész belőlünk. Tartogatjuk, őrizzük makacsul.”
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az emlekeket legalabb ujra lehet hasznositani, felteve, ha az ember `jo tollu`, vagyis tud irni. Ambar mit tapasztalatok igy is tovabb hasznosulnak az ember eleteben.
Lehet, hogy az egyes, talan fajo emlekektol is azert nehez megszabadulni, mert pont ugy ragaszkodnk hozzajuk, mint az osszegyujtott kacatokhoz? Esetleg azokat a kacatokat is, amiket nem tudunk meg kidobni, elnevezhetnenk tapasztalatnak. :)
Hogy erre legtöbbször mégsem kerül sor, annak számtalan oka van, lehet.. Általában mi saját magunk, de a környezetünket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ellenőrizhetetlenné válik ugyanis, mert csak egyedül annak fontos megszabadulnia látszólag feleslegessé váló "haszontalanságaitól", aki létrehozta azt, annak egyszer jelentőséget tulajdonított, hagyta, felhalmozta, elraktározta, de mára elege lett belőle. Nem bírja el. Szabadulni szeretne már tőle. Lehetőleg egyedül. És, ha ez nem megy? Talán, ha nem gyűjtöttem volna össze annyi tapasztalatot, most sokkal jobban érezhetném magam? :-)
Kidobhatsz minden kézzel foghatót, megszabadulhatsz a felesleges anyagi dolgaidtól.
A lelkedben őrzött emlékeidtől sohasem szabadulsz meg. A jó felvillanyoz, a rossz épít és bölcsebbé tesz.
Akik lomtalanításból élnek, azok mára már mind milliomosok!
A guberáló, kukákban talált kincsekből éldegél, szegényesen!
Ima
Gondolsz-e néha a szegényre
kinek lyukas zsebéből kihullott
a nagyvilág, asztalára nem jut
friss kalács, asztala sincs, csak
egy posztóból összegyúrt hátizsák,
miben hordozza kincsét vagyonát,
letörli magáról útnak a porát,
templomba téved mi véletlen
arra járt, hideg kövére térdel,
s elmotyog egy bús imát, majd
felállva lépdel tova, mert várja
őt e rongy világ, ki tudja mennyi
kínon át, hallgatja madarak víg
dalát, s ha rákacsint egy szép virág,
boldogsága ennyi csak, ennyi jutott,
madárfütty, kis virág,
posztóból összeszőtt hátizsák
hallod-e az imát… világ.
Kukába, mire nincs szükséged....Virág!
Lásd: Lomtalanításkor a guberálókat. :)
El kell kezdeni, és úgy belejössz, ha nem figyelsz, még azt is kidobod, amire még talán szükséged is lehetne!
Rövid idő elteltével, már nem fog hiányozni semmi, amit kidobtál, sőt gondolni sem fogsz rá!
Egyszer valaki azt mondta: "amihez három évig nem nyúltál, nem használtál, nyugodtan kidobhatod, mert nincs rá szükséged!"
Persze ez alatt valószínű nem fontos emlékere gondolt....azt majd kidobja más, vagy ha meséltél róla, pl. (kié is volt ez a gyűrű....) viszi tovább az emléket!
Szerintem nem írtam újat!
Próbáld ki, ha akarod! :)
Lehet, hogy az egyes, talan fajo emlekektol is azert nehez megszabadulni, mert pont ugy ragaszkodnk hozzajuk, mint az osszegyujtott kacatokhoz? Esetleg azokat a kacatokat is, amiket nem tudunk meg kidobni, elnevezhetnenk tapasztalatnak. :)