Kevés a sarok
Látogatók száma: 56
Ma is meglepődöm, hogy a „kacatjainknak” mindig nagyobb az olvasótábora, mint emlékfoszlányainknak, amit megosztunk a külvilággal, ami pedig bennünk még mindig fontos helyet foglal el.
Sejtem mi lehet ennek az oka. Többen vannak, akik nem merik bevallani milyen nehezükre esik olykor megszabadulni egyes „vacakoktól”, ami egykor betöltötte azt a helyet az életükben, a szívükben, az emlékeikben, vagy a polcokon ma már csak porosodnak.
Mára ugyanis használaton kívülre kerültek. Úgymond hasznavehetetlenekké váltak.
Aztán rájöttem, nem kell ahhoz "bikának" lenni, elég, ha "vízöntő" vagy... Semmi köze nincs ugyanis ehhez a születési jegyeknek. Annyi a dolgod mindössze, hogy időközönként a kezedbe veszed a "témát" és ránézel. Ideje belátnod, hogy egy nagy gyűjtő vagy.
Ezt a kérdést mindig van időnk megoldani, persze, ha hagyják... Eddig is, és ezután is csak négy sarka van egy szobának, az is legtöbbször foglalt. Nem mi vagyunk ennek az okai, hanem a házépítő fantáziátlansága... Túl kevés a sarok..., vagy túl sok a kacat. Az is lehet, éppen ideje lenne a selejtezésnek. Hát ez az...
A legnehezebb, mert hogyan is tudnánk megválni a „kacatjainktól”, a „vacakjainktól” vagy az emlékeinktől, ha egyszer hozzánk tartoznak?
Mit tesz az ember, ha úgy érzi túl sok kacatot, vacakot hordott össze az évtizedek során, ami pedig számára fontos volt egykor? Sok mindent azóta már meg is bánt, esetleg, talán. Mára így érzi. Otthagyni még sincs szíve, kidobni sem engedik, hát akkor mit tegyen? Megpróbál vele együtt maradni, élni, bármennyire is érzi, éreztetik vele, hogy sok ez már belőle…
Már csak egy vigaszom maradt, hogy a kacatok, vacakok sohasem fogynak el. Mindig lesznek, akik újabb és újabb írással látnak el bennünket, mások életéből merítetten akár, a saját történeteit kimerítve, de mindig gondoskodni fognak olvasnivalóról, és ez így van rendjén.
„Emlékszilánkok, talált szép kő, félbehagyott írások. Mind egy rész belőlünk. Tartogatjuk, őrizzük makacsul.”
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Errol is eszembe jut valami. (mirol nem? :) )
Meg regen, pesti ember koromban a megmaradt megszikkadt kenyeret tettuk ki a kuka tetejere. Akkor meg a malacnak vittek videkiek. Volt vagy 35-lassan 40 eve. Akkoriban meeg a berhazak kapujat sem zartak, mert hogy nem kellett. Mint egy mese, nem? Pedig tenyleg volt ilyen.
Egyébként az átmeneti tárolót a közös képviselő, vagy gondnok bezárja, és ha egy lakó kéri, hogy nyissa ki, akkor kinyitja! Nem ruhaneműt, vagy egyéb kisebb használati tárgyat tartanak abban a helységben! Lomtalanításkor kerül kiürítésre!
Lehet Pécsett nem így működik, én meg onnan (is) tudom, hogy ez így van, mert évekig voltam közös képviselő! Volt gond bőven, de nem elsősorban a kukázókkal! :)
Akkor biztosan "imába" foglalnák a neved, csak ezt próbálnád itt megtenni egyszer, mert a környék összes szikkadt kenyere is kevés lenne, amilyen pusztítást képesek a varjak megtenni rövid idő alatt... Mit gondolsz mi maradna belőle a malacoknak, a nylonzacskó? Az is szétszaggatva... :-))
Még az a jó, hogy olyanunk nekünk nincs, őszintén, nem is hiányzik már. A közös képviselő jelöltek is belátták ezt, mert nincs egy vállalkozó kedvű sem erre a megtisztelő feladatra! Csak a gonddal jár! Pedig ott nagyobb rend uralkodik, ahol arra rátermett ember veszi kézbe a ház ügyes-bajos dolgait... Mit mondjak, szebb is a szomszéd ház kertje! :-)
A varjak is "rég belátták" már, hogy távolabb az embertől, biztonságosabb! KÁR! Már hagyják, hogy gyorsabbak legyenek az emberek, tehát vihetik a kenyeret is! A galambok, verebek, még butábbak kicsit, de ez csak idő kérdése.....!
Nagy lehet az összetartás abban a házban, ahol élsz, de megnyugtatásra megjegyezném, ez már csak rosszabb lesz, mindenhol a piciny kis földünkön! :)
Puszi
Erről és még sok mindenről hosszan lehetne mesélni. A szándék, hogy valakiken segíteni szeretnénk nemes és szép gondolat, de annak nem ez lehet a módja, hogy a kuka tetejére, mellé, alá, fölé aggatom látványosan, hátha valakinek szüksége lesz rá és elviszi, alapon.
Nem ez történik ugyanis, hanem, amit te is ideírtál, marad utána a kupleráj... ezért itt én most abba is hagyom. Hát nem egy szép látvány!
Gondolom, már nagyon eltértünk a témától! :)
A varjak is "rég belátták" már, hogy távolabb az embertől, biztonságosabb! KÁR! Már hagyják, hogy gyorsabbak legyenek az emberek, tehát vihetik a kenyeret is! A galambok, verebek, még butábbak kicsit, de ez csak idő kérdése.....!
Nagy lehet az összetartás abban a házban, ahol élsz, de megnyugtatásra megjegyezném, ez már csak rosszabb lesz, mindenhol a piciny kis földünkön! :)
Puszi
Ahol élek minden elmondható, csak az nem, hogy nagy az összetartás, mert ahányan, annyi félék vagyunk. Hát így nem is olyan könnyű a dolga a rendszeretőnek ezen a földön. :-)
Puszi
Valamiről jobb nem beszélni, hogy ne hergeljük fel magunkat. :)