Kezemben a vérem
Látogatók száma: 39
Fenyő Mikit lehet szeretni, vagy nem szeretni, lehet, hogy a rock and roll királya, az is lehet, hogy nem, annyi biztos, hogy nemcsak az iskolai biológia órákról hiányzott sokat. Ezt még csak meg lehetne érteni, de az már erősen elgondolkodtató, hogy azt sem tudja, mit csinál, amikor – na szóval, mi történik vele aközben. Ahogy elnézem, elég régen csinálhatta utoljára, de van, amit nem lehet elfelejteni.
Nos, mindenki Mikije hatvanhét éves, és van egy három hónapos unokája, Balázs, aki arról nevezetes, hogy amikor a nagypapa odaül a zongorához, rémületében abbahagyja a sírást. Csavarjátok fel gyorsan a szőnyeget, vagy szerezzetek be egy limbóhintót, mert elképzelhető, hogy ez a trükk más családoknak is bejön.
Miki nyilatkozik, ezúttal kivételesen nem a zenéről. Azt mondja, „leírhatatlan érzés volt, amikor először megfogtam (az unokámat), hiszen a véremet tartottam a kezemben…” Ha jól emlékszem, abban az esetben, amire én most gondolok, tény, hogy apu sok mindent belead a projektbe, de vért egy cseppet se – vagyis hát, izé, amit belead, az nem az. Még a színe sem stimmel. Már régen kihaltunk volna, ha a teremtés koronáinak akár csak egy molekulányi vért kellene áldozniuk az ügy érdekében.
Morbid-e, vagy simán csak szamárság, de ha valaki azt állítja, hogy a kezében tart 3-4 litert a saját véréből – annyi biztos, hogy ezt a kalandot nem éli túl.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Értem én, hogy mit forgattál ki..Mentségére legyen mondva Fenyő Mikinek, apám anno, mikor valami rosszat tettem, mindig mondta, hogy az ő vére van bennem, ezért legyek jó, hogy ne kelljen szégyenkeznie..Igaz, jótéteményeimet viszont a vér nem válik vizzé szavakkal jutalmazta..Csak ennyi..
Puszi, Ilona