Ködös reggel
Látogatók száma: 47
A Tisza-tó felől jön a köd, sűrűn, fehér leplében, hogy alig látom a kiskert kapuját.
Valóban az zavar, hogy a ködtől nem látni az orrunknál tovább?
Etetem Anyukám jószágait, tiszta vizet öntök az itatóikba.
A két kutya farkát csóválva, csendben vár a sorára, nagyon jól tudja, hogy a reggeli napirend szerint sor kerül rájuk is, s megkapják a szokásos rúd kutyaszalámit, melyet ott szeletek fel előttük. A labrador a levegőben elkapja a neki dobott szalámi szeleteket,míg a kicsi tacskó inkább a földről eszi.
Megjelenik a cica mama is, hogy adjak a menázsiból, pedig a három kismacskának, meg neki is adtam egy-egy szeletet a kutyaeledelből. Tudom én, hogy azért kunyerál, mert az ő adagját is a kicsinyeinek hagyja, pedig jól tudja, hogy napközben is mindig kapnak egy kis nassolni valót, egyébként is, olyan kövérek a kicsinyei, mint a gombócok.
Közeledik a Mikulás, majd követi a karácsony. Belegondolok, vajon honnan kerülnek jó falatok a közmunkások és a munkanélküliek ünnepi asztalára? Rajtam kívül izgat még valakit ez a kérdés?
Kicsit szégyellem magam, hogy hozzájuk képest mennyire gazdag vagyok, hiszen havonta közel tízezer forintot költök Anyukám jószágaira, amely számukra egész vagyonnak tűnne.
Amint hazamegyek, a fővárosba, azonnal csóró nyugdíjas leszek, akinek nem telik sok mindenre, amit mások a mellényzsebből kifizetnek.
Ugye, hogy minden relatív?
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
A viszonylagosság segít elviselni a kavargó gondolatokat. Néha szegények, néha gazdagok vagyunk, a lehetőségeinkhez mérten.
Pussz, Tündér