Koldus történet, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...
Látogatók száma: 105
Megígértem Önöknek, a Tündérnek és magamnak is, hogy szerdánként írok ide az oldalukra egy-egy rövid cikket a mindennapjaimról. (Ehhez viszont, mindig saját magam szeretnék majd utánajárni az eseményeknek... Így történt ez most is.)
Valamelyik nap a múlthéten koldulni indultam. Ki akartam próbálni az élményt. Írni szerettem volna erről az ősi mesterségről Önöknek. (Ugye a másik ősi mesterséghez én egymagam nemigazán vagyok kielégítő feltétel - de majd egy társas élményszerző útról elgondolkodom a témában -, most maradt a nyugdíj-kiegészítési akciómról szóló beszámolóm összehozása.)
Hatkor csörgött az óra. Öregesen kikászálódtam az ágyamból. Kidörzsöltem a szememből a csipákat, majd a reggeli tisztálkodás elhagyása mellett, ráhangoltam magam az útra. Felkészülésem a legrégebbi, már felmosásra sem használt ruháim előkerítéséből állt. Kerestem egy szakadt munkásnadrágot, inget és pulóvert, a padláson felkutattam az egyik lerongyolódott - legfrissebb, kilenchatvanas divat szerinti - régi nagykabátomat, egy pár rossz cipőt, valamint egy hozzájuk illő autentikusan kopott kalapot.
A nadrágot és az inget felvettem, szakadtságukat egy csizmával és egy rendes lódenkabáttal lepleztem. A többi selejtes cuccot a Daewoom hátsó csomagtartójába dobáltam.
Első utam a helyi benzinkútra vezetett. Pár liter - nyugdíjas - tankolással indultam tovább. Hogy ne legyen olyan kellemetlen a helyzet, egy olyan helyet néztem ki célállomásul, ahol a kutya sem ismerhet. Irány a szomszéd megye egyik nagyvárosa. Elautókáztam a városközpontig.
(Megjegyzem, ez nem egy olyan szemét hely, ahol parkolási díjat fizetettnek a szerencsétlen, amúgy is a nyomor tornácán táncoló emberekkel. Itt a polgármester még a földön jár, és nem egy rohadék, aki pár nyüves forintért a városlakókat próbálná kifacsarni, mint a citromot.)
Leparkíroztam egy szabad helyen, és felvettem a csomagtartóba tett rongyokat. Cipő, pulóver és kabátcsere után útnak indultam.
Elgyalogoltam a helyi főtér egyik sarkáig. Ott egy kapualj széltől védett árkádjában meghúztam magam. Elém tettem a kalapomat. Guggolva fagyoskodtam, vártam a jószerencsét és az adakozókat.
(Hihetetlen, hogy ebben a nyomorban is mennyire segítőkészek az emberek. Kellemesen csalódtam. Röpködtek felém a tízesek, húszasok és volt, hogy egy-egy jólszituált úriember kétszázat dobott a földre helyezett kalapomba.)
Ebéd utánra már több ezer forintom volt. A benzinköltség már rég kijött, és a tanári napidíjamat is túllépte az összekoldult pénz, amikor...
- Tanár úr! - kiáltott felém egy régi tanítványom. Ön itt???
Az érzést nem kívánom még az ellenségeimnek sem. Köpni-nyelni nem tudtam. Szégyenemben a föld alá kívántam magam.
- Lányom, háááát ilyen az élet - mondtam lesütött szemmel.
- Tanár úr én meghívom ebédelni, ha az segít - mondta a kedves ismerős, maga után húzva két lurkóját.
Végig néztem rajtuk. Nem hiszem, hogy nekik olyan jól menne. Klasszikus "éppen hogy megélünk" ruházkodás. A gyerekek láthatólag a kínaiból voltak öltöztetve. Az anyuka öltözete ugyan csinos, de visszafogott volt, semmi extrával.
- Köszönöm, kedves vagy, de már megvolt az ebédkém - mondtam hálásan feléjük emelve tekintetemet.
- Akkor itt egy ötszázas, ezt fogadja el tőlünk tanár úr!
Mint koldus, nem mondhattam nemet...
A hölgy távozása után összecsomagoltam és irány a kocsi. Elment a kedvem az egésztől (pedig nem keresetem volna rosszul egy kis túlórával).
Aznapra a lelkiismeretem porrá lett zúzva, de a hitem az emberekben újraéledt.
A cikket írta: bokorur
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Tisztelt Tanár Úr!
Maga egyik meglepetést a másik után okozza nekem:D
Komolyan elment? Engem nagyyon érdekel!
Üdvözlöm, Tyson
Majd egy sör mellett elmesélem...
Bokor
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Önnek egyszer szegényes a képzelőereje, máskor meg túlzottan jó.
Ugye Ön nem APEH-os, vagy AVH-s? El kell szomorítsam, nem fizettek a felkérésért, és hódmezővásárhelyi sem vagyok. Ott rendes polgármester van, ha jól értesültem az országos médiákból.
Az írás szakértése dicséretes! Akkor Ön szerint kár volt leírnom, amit éreztem?
Bokor
Kedves Bokorur!
Bátor cselekedet volt! Mi lesz a következő akció? :)
Üdv,
L.
Köszönöm, hogy olvasott! Meglepetés lesz a következő.
Bokor
Lehet, h. mégis valóság, csak úgy van megírva, mintha nem az lenne.:(
Bokor
Tökéletesen értem, hogy mit érezhetett a koldusnak öltözött ember. Ő játszott ezzel a koldulással, de a koldulásra kényszerült ember is hasonlóan éli meg a szégyent. Jó írás. Rávilágít egy igen komoly társadalmi problémára. Egyre több ember kerül olyan élethelyzetbe, amikor a koldulást kell választanai.
Bokor Úr! Nem csalódtam. Az írás címe és az író neve olvasásra csalogatott. Megérte.
Az volt a cél, hogy érezzék az olvasók!
Örültem, hogy olvasott!
Bokor
Bokor ez tökös dolog volt! Én is szoktam nyomni a rizsat arról amit csinálok, de én nem csak azért vagyis csak azért! Na belekavarodtam szóval érted öreg?
Értem;)
Bokor
Tisztelt Éva!
Ön beszél? Hisz minden írását átélte. Ön is kipróbálja a gyakorlatban a műveit! Akkor tisztában van az átélés fontosságával.
Bokor
Igen, én beszélek, mert nagy képzelőerőm és átélési képességem van. Nem csak gyakorlat és kipróbálás eredménye. A látvány, mással való történés is megközelítőleg hozza le bennem az élményt, mely olyan valóságosnak hat és azt megpróbálom átadni.
Természetes, hogy az igazi átéléshez a gyakorlati tapasztalat mélyebb érzéseket is megmozgat.
Pussz,
Éva
Kedves Bokorur!
Igen, én beszélek, mert nagy képzelőerőm és átélési képességem van. Nem csak gyakorlat és kipróbálás eredménye. A látvány, mással való történés is megközelítőleg hozza le bennem az élményt, mely olyan valóságosnak hat és azt megpróbálom átadni.
Természetes, hogy az igazi átéléshez a gyakorlati tapasztalat mélyebb érzéseket is megmozgat.
Pussz,
Éva
Természetesen értem! És az írót nem azonosítjuk az írásaival. Én beszélek?!
Bokor
Tisztelt Rumjamaica!
Önnek egyszer szegényes a képzelőereje, máskor meg túlzottan jó.
Ugye Ön nem APEH-os, vagy AVH-s? El kell szomorítsam, nem fizettek a felkérésért, és hódmezővásárhelyi sem vagyok. Ott rendes polgármester van, ha jól értesültem az országos médiákból.
Az írás szakértése dicséretes! Akkor Ön szerint kár volt leírnom, amit éreztem?
Bokor
Bokor úr az oldalunk tiszteletbeálló segítője, nem "János", és nem "vásárhelyi"; további találgatásokat, amíg Ő ehhez nem járul hozzá, kérem abbahagyni! Itt az oldalon nem illik azoknak a felhasználóknak a kilétét kutatni, akik ehhez nem járultak hozzá (kérem tiszteletben tartani a személyiségi jogokat)!
Itt egy pozitív közösség jött létre, nincsenek gyanúsítgatások, viták egy jól meghatározható idő óta. Ezt kívánjuk fenntartani, ehhez minden kezünkbe lévő eszközt felhasználunk.
Akik az írott és íratlan szabályainkat nem tartják be, azokat nem kívánjuk közösségünk tagjaként megtartani!
Bokor úr, elnézést kérünk Öntől az illetlen felhasználónk nevében is!
Én a toleranciaszintem miatt (5), nem látom mit írt nekem (sajnálom, biztos valami csúnya dolog lehet). Ezt én nem vagyok hajlandó lejjebb venni senki kedvéért. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy valaki a hátamon engedjek felkapaszkodni.
Ha valami fontos, írjon közvetlen üzenetet részemre, válaszolok!
Bokor
Kedves Olvasók!
Bokor úr az oldalunk tiszteletbeálló segítője, nem "János", és nem "vásárhelyi"; további találgatásokat, amíg Ő ehhez nem járul hozzá, kérem abbahagyni! Itt az oldalon nem illik azoknak a felhasználóknak a kilétét kutatni, akik ehhez nem járultak hozzá (kérem tiszteletben tartani a személyiségi jogokat)!
Itt egy pozitív közösség jött létre, nincsenek gyanúsítgatások, viták egy jól meghatározható idő óta. Ezt kívánjuk fenntartani, ehhez minden kezünkbe lévő eszközt felhasználunk.
Akik az írott és íratlan szabályainkat nem tartják be, azokat nem kívánjuk közösségünk tagjaként megtartani!
Bokor úr, elnézést kérünk Öntől az illetlen felhasználónk nevében is!
Nem kívánom kiadni magam, szeretnék továbbra is egymagam élni boldogan, zaklatások nélkül. Amire vállalkoztam, azt teljesítem Önök felé.
Bokor
Minden tiszteletem az öné Bokor úr!
Bokor
Ma csak Önt olvasom és a hozzászólásokat.