Konstruktív javaslat
Látogatók száma: 42
Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha egy háztartásban hirtelen elfogyna a pénz – tudom, hogy ez teljesen lehetetlen, körülbelül az a kategória, mint az örökmozgó, a kör négyszögesítése, vagy a bolygórendszereket kiárasztó fekete lyukak. Tisztán elméleti alapon vizsgálom tehát, mi történhet, ha váratlanul elfogy a zsé, a stex vagy a lovetta és mindezek. Ilyenkor az a legbölcsebb, ha egy gazdasági szakemberhez fordulunk. Szakértőink bármit megszakértenek, és olyan nincs, hogy ami makroszinten se működik, az a mikroszinten jó legyen.
Lényeg, hogy minél magasabb szinten érdeklődjünk – a határ a csillagos ég.
Szakértőink hosszas vitát folytattak arról, van-e dinamikus kapcsolat a forrásbővítés és a hiánycsökkentés között. Miután hazajöttek a hathónapos floridai konferenciáról, előálltak a megoldással.
Először is vissza kell vásárolni a legfontosabb műkincseket, amelyeket az elmúlt évtizedekben galád kereskedők eladtak (külföldre csempésztek). Az első körben elég lesz 30 milliárd forint. Olyan fontos alkotásokra gondolunk elsősorban, mint Brunya Pityuka első próbálkozásai, Bráner Ubulka, a Nünüke utcai óvoda rajzverseny-győztese életműve, valamint azok a szobrok, amelyeket Ököl Alfréd alkotott kenyérgalacsinból, hosszúra nyúlt szegedi tartózkodása alatt. 30 milliárd semmi ahhoz képest, hogy végre kiemelkedjünk Európa hátsó udvarából. Ezért, ugyancsak az első körben, ezt a jegybanknak évente 7,5 milliárddal kell kiegészítenie. Sokkal könnyebben megkapjuk az állami és privát hiteleket, ha az üzletember nem egy lepukkant országba érkezik, hanem világhírű festmények takarják el a roncstelepeket.
Patyomkinnak egyszer már bejött. Mit mond, hogy máris kint van? Na és, enyhe tél volt az idén, nem hiszem el, hogy fázik.
Mit mond? Hogy ezt a horribilis összeget okosabban is fel lehetne használni? Na látja, ez a legnagyobb baj ebben az országban, ez a populista, demagóg, bornírt kispolgári mentalitás, amely az egyéni érdeket helyezi a közérdek elé.
Ahelyett, hogy örülnének, amiért a MNB külön felkéri a lakosságot, tegyen javaslatot, hogyan lehetne még több műkinccsel gazdagítani hőn szeretett országunkat.
Mit mond? Nem tudja befizetni a villanyszámlát, és Kevinke éhes?
Nem baj, majd holnap, világosban megnézi a visszavásárolt műkincseket. Kevinke is jobban teszi, ha inkább művelődik, az örökös zabálás helyett. Látja, kérem, itt a fő probléma. Mindenki igénytelen.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez nagyon kegyetlenül hangzik.
Nem az számít hogy "hangzik".
Ez a valóság.
Egyéni véleményem nem életet kaptunk, hanem lehetőséget változtatni.
A gyerekek a jövő értük mindent.
Kevinke olyan éhes, hogy a falat is kaparja..De nem baj, restaurátorra van pénz..
Sajnos ez az egész egy tragikomédia. De inkább tragédia..Mert ez nem igénytelenség kérdése. Minden műkincsünk felbecsülhetetlen, szellemiségünk, hagyományaink értékes és pótolhatatlan darabja.
De az is igaz, hogy tele hassal könnyű fogyókúrázni..mikor az ember a fiókot kaparja és csak a szálka megy a kezébe, biztos nem egy gyönyörű képet kíván látni..Nem hiszem. hogy túloznék..
Nagyon jó írás! :)
Sajnos ez az egész egy tragikomédia. De inkább tragédia..Mert ez nem igénytelenség kérdése. Minden műkincsünk felbecsülhetetlen, szellemiségünk, hagyományaink értékes és pótolhatatlan darabja.
De az is igaz, hogy tele hassal könnyű fogyókúrázni..mikor az ember a fiókot kaparja és csak a szálka megy a kezébe, biztos nem egy gyönyörű képet kíván látni..Nem hiszem. hogy túloznék..
Nagyon jó írás! :)
Természetesen de nem elsőrendű.
Előtte lehet erőszakos halál áldozata.
Ezt követően a legfontosabb ok az oxigénhiány lenne.
Utána pusztulhat el a folyadékhiánytól.
Ezután jön a fagyhalál.
Következő az éhhalál.
Építő dolgokkal tele a padlás, ha van aki házat épít, és élőlény aki lakja.
De ez már a köz- és magán együttműködés hiányaira utalás részemről részben.
ja. csak ha már éhen halt, nem lesz igénye semmire-
Előtte lehet erőszakos halál áldozata.
Ezt követően a legfontosabb ok az oxigénhiány lenne.
Utána pusztulhat el a folyadékhiánytól.
Ezután jön a fagyhalál.
Következő az éhhalál.
Építő dolgokkal tele a padlás, ha van aki házat épít, és élőlény aki lakja.
De ez már a köz- és magán együttműködés hiányaira utalás részemről részben.
Nem mindenki igénytelen, csak a társadalmi beidegződések beépülés szerinti elvárások szabályozzák és tartják ezt a rendszeres szintet. Amíg működik a rendszer. Ha ez egyszer felborul az igazi igények lesznek az alapok a életbemaradáshoz mind saját mind család szempontjából. Végezetül szerintem az igazi igényeivel nincsenek tisztában az emberek. Még. A műkincs a múlt egy részének értékes emléke az utókornak. De hiába létezik ha az utókorban létező ember nem tudja majd értékelni teljesen azt mi az hogy érték, mi az igazi jelentősége annak hogy kincs. Pedig valahol mindig is lesz ember, amíg ember lesz akinek lesz igazi igénye, az igazi kincsre. (Szerintem.)
Elméleti alapon könnyű kikövetkeztetni, mi történik ezután.
A gyakorlatban azonban ez másként működik. Még nem esünk kétségbe. Először szorítunk a nadrágszíjon, aztán, mivel alig kapunk levegőt, kapkodni kezdünk utána... Már megint?
A háztartásokban ez úgy szokott lenni, hogy mi nem veszünk, műkincset meg főleg, legfeljebb a turiból, de már azt se... Helyette feléljük, amink van, és a maradékot kezdjük eladogatni, vagy elcserélni... Csakhogy sorra derülnek ki a disznóságok. Neki sincs már az, amire nekem lenne a legnagyobb szükségem, mert lepukkant...
Hogy is van ez? Még jó, hogy ez csak elmélet... Belegondolni is szörnyű. :-)