Magyar virtus

Látogatók száma: 42

2. rész: Szerecsenmosdatás

Gerald Wittmann fején úgy áll a munkavédelmi sisak, mint tökön a gyűszű, de ez nem zavarja, az már sokkal jobban idegesíti, hogy vadonatúj az overallja és egy szót sem tud magyarul. Bezzeg az óvodás kislánya lassan legalább olyan jól beszél magyarul, mint angolul vagy németül, hiszen otthon e két nyelvet egyformán használják.
A műszakváltás ideje pontosan tíz perc, ennél többet nem beszélhet Ákos, nem is akar. Azonnal észreveszi a vezérigazgatót, de úgy tesz, mintha nem is látná, csak egy ember lenne a tömegből, bár negyven főt nem lehet éppen tömegnek tekinteni.
- Kollégák, rövid leszek, mert kevés az időnk. Mint tudják, Pentele József hosszú ideig megdézsmálta a festék készletünket, melyről a biztonsági kamerák felvételt készítettek, Tekintettel arra, hogy nyugdíjig csupán két éve van hátra, és ha fegyelmivel kirúgja a cég, akkor nem kapna állást, továbbá a rendőrségi feljelentés megtépázná a cég jó hírét, úgy döntöttem az illetékes vezető kollégákkal egyeztetve, hogy közös megegyezéssel elválnak útjaink. Belátom, hogy szarvashibát követtem el, mert egy héttel ezelőtt beperelte a cégünket a felmondása miatt, kártérítést követel.
- Csak attól lopott, akinek mindene megvan.
A közbeszóló alacsony, köpcös férfi, jót röhög a bemondásán kár, hogy nem tart vele senki.
- Nem emlékszem, Hajagos úr, hogy ilyen kitétel lenne a bibliában! Szóval, tanultam az esetből, bár ez lesz az itteni hattyúdalom, mert emiatt engem is elküldenek a cégtől. Megérdemlem, mert bíztam magukban. És ma kiderült, hogy nem tanultak az estből, holott előre megmondtam, hogy nem tűröm a renitenseket, a tolvajoktól pedig megszabadulok. Ma kigyűjtöttem az anyagfelhasználást, és továbbra is hibádzik a festék készletből két gallon. Már megírtam a vezérigazgató úrnak, és kértem, hogy tegyen rendőrségi feljelentést, és terjessze ki a vizsgálatot a teljes anyagkészletre.
A hátsó sorból bekiabál valaki:
- Nem a maga hibája, főnök! Ma, Magyarországon mindenki ott lop, ahol tud. Alacsonyak a bérek, abból nem él meg egy négytagú család.
Ákos beletúr sűrű, fekete tüske hajába.
- Megígértem maguknak, hogy a cég vezetésénél képviselem az érdekeiket, beleértve a bérezés javítását is. Csakhogy abból a zsebből nem lehet, semmit kivenne, amibe előtte nem tettünk bele valamit. Ahhoz, hogy a béremelési igényüket felvethessem, úgy gondoltam, hogy előtte fel kellene turbózni a teljesítményünket, mert az lenne a tisztességes. Akik úgy gondolják, hogy lopni akarnak, azok magukkal húzzák az összes többi munkavállalót. Nekik kell majdan megköszönni, ha a cég tulajdonosa meggondolja magát és a további fejlesztések helyett összepakolja az egész üzemet és más országba telepíti. No, akkor nem lesz munkahelyük és nem lesz megélhetésük sem. Ez a céljuk? Nem? De efelé haladnak, és igen könnyen elérhetik. Jó lenne, ha saját érdekükben mielőbb megértenék végre, hogy három lehetőség körül választhatnak. Amennyiben tisztes megélhetést akarnak, akkor vagy vállalkoznak, melyhez általában kisebb-nagyobb pénzbeli befektetés szükséges, ez esetben a vállalkozás nyeresége a maguké, vagy munkát vállalnak más vállalkozásában, például a cégünknél, ekkor bért kapnak és megtermelt nyereség a befektetőé, esetünkben a cég tulajdonosoké. A harmadik lehetőség, hogy egyiket sem vállalják, a közmunkát és a munkanélküliséget választják, amely talán a vegetáláshoz elég. Köszönöm, uraim, gondolkodjanak el azon, amit mondtam. Jó munkát és éjszakai műszaknak és jó pihenést a többieknek.

Mr. Wittmann igyekszik észrevétlen maradni, kisunnyogni az udvarra és mielőbb visszatérni az irodájába. Csuda egy pasas ez a Dobai, ugyanúgy viselkedik vele, a legnagyobb főnökével, mint a beosztottaival. Tetszik neki a fiatalember, bár lelke mélyén ott formálódik a gondolat, hogy Dobai fehér holló a maga nemében, és sejtése szerint, őt alapul véve, alkalma lesz a szürke valamennyi árnyalatát megtekinteni, amint Pentele ügybe kicsit jobban beleássa magát.
Mr. Boncza felvette az egész termelési értekezletet, ismét megnézik, ismét lefordítja a vezérigazgatónak az ott elmondottakat, és amikor nagy lélegzetet véve, elszánja magát arra, hogy kommentálja a szituációt, Mr. Wittmann leinti:
- Majd holnap megbeszéljük. Köszönöm a munkáját. – nyújtja kézfogásra jobb kezét, majd a balt is közelíti felé, abba tegye a felvételt tartalmazó lemezt.
Kicsit tanulmányozta a magyar történelmet és csodálta ezt a maroknyi népet, mekkora bátorsággal rendelkezett, számtalanszor hősiesen felvette a harcot a túlerő ellen, még akkor is, ha tudta, hogy a sikerre szemernyi esélye sincs. Dobai Ákos ilyen bátor ősökkel rendelkezhet, hiszen bement hozzá annak tudatában, hogy elkövetett hibája miatt fegyelmivel, azonnali hatállyal kirúghatja. Tetszik neki ez a mentalitás, egészen felpezsdül a vére, végre valami izgalom lesz a munkájában. Hazafelé menet, útközben eljátszik a gondolattal, hogyan viselkednek másnap Dobai felettesei.
Gyerekei megfürödve, pizsamában várják apjukat, hogy üdvözölhessék lefekvés előtt és bevasalják rajta a szokásos esti mesét.

Másnap reggel hat órakor begördül kocsijával a gyártelepre és a visszapillantó tükörből látja, amint a kapus a telefonhoz kap, és valakinek jelzi az érkezését.
Elsőként Kittike számítógépén megnézi a titkárságra beérkezett e-maileket, s kiderül, hogy a legutolsót Dobai küldte, azzal a tartalommal, amit az előző esti értekezleten ismertetett. Kinyomtatja, majd kitörli, sohasem lehet tudni, mit hoz a mai nap.
Borús az idő, kitárja az irodája ablakait, hadd jöjjön be a friss levegő. A munkásruhája ott van a szekrényben, ahová este betette és jól jön az még, mert elhatározta, hogy valamennyi műhelyt felkeres, inkognitóban, hogy mulatság is legyen a látogatásokban. Ismételten megnézi felvételeket, a lopásról is, fogódzókat keres, időnként megállítja a felvételt, vagy éppen visszatekeri.
Betipeg Kittike a tíz centi magas topánkájában, elmegy kezet mosni, majd elkezdi kipakolni a reggelire vásároltakat.
- Jó reggelt, Kittike! Maga az életemre akar törni? Minek vett nekem nyolc zsemlét? Tudja mit, ezután otthon reggelizem, vagy lemegyek a büfébe.
Színt vált Kittike, az arca pirosabb a rúzsánál, pedig az is elénk élénk színű. Mi történt a vezérigazgatóval? Meghibbant? Még ötvenezer forint hiányzik a nyári nyaralásának költségeiből! Havonta egyszer egy nagyobb összeget adott neki a vezér a saját fizetéséből, hogy azon vásároljon reggelit és hó végén elszámolnak, de nem azért mindenható asszisztens, hogy az eredeti számlákat a cég nevére kéri és zsebre vágja az így kapott összeget.
- Nem kérek kávét sem, átmegyek Mr. Téglássyhoz.
Mr. Wittmann olyat tesz, amit eddig sohasem tett, kulcsra zárta irodája ajtaját.
- Legyen szíves kilenc órára összehívni a vezetői értekezletet. Csak az maradhat távol, aki külföldön tartózkodik!

Téglássy Andor titkárnője hétfőnként nyolcra jár, mert főnöke az edzőteremben kezd, csak tíz körül ér be, tízóraizik, megissza a kávéját és délig szundít, mert a vezetői értekezlet csak kettőkor kezdődik, így még arra is van ideje, hogy lemenjen a kétsaroknyira lévő kifőzdébe ebédelni. Mr. Wittmann felkenődik az ajtóra, nem érti a dolgot, hiszen elmúlt háromnegyed nyolc. A szomszéd szobából kinéz egy idősebb, enyhén lompos öltözetű, idősebb nő:
- Jó reggelt, uram!
- Jó reggelt! Mr. Téglássyt keresem.
- Csak tíz óra felé szokott bejönni. Segíthetek valamiben?
- Beszélhetnék a titkárnőjével?
- Ő is később jön.
- Ez gyakran előfordul?
- Mi köze hozzá? Maradjunk annyiban, hogy dolga van.
- Megkérhetem, hogy adja át neki a névjegyemet?
- Hogyne! – bólint az asszony és anélkül, hogy megnézné, zsebre teszi a névjegykártyát.
Egy emelettel lentebb megy, és a lépcsőházból felhívja Mr. Bonczát:
- Kérem, azonnal cseréltesse le a zárat Mr.Téglássy titkárságán, és küldje fel hozzám a kulcsot. A titkárnőjének a belépő kártyáját pedig tiltassa le a mai napra. És ha kérhetem, a belső telefonrendszert kapcsolják ki egészen délig. És még egy: méresse be Mr. Téglássy mobilját, kíváncsi vagyok, hol tartózkodik.
- Igenis, vezérigazgató úr!
Gyöngyözik az izzadság Boncza homlokán, pedig nincs nagy hőség, sőt, hamarosan vihar lesz, mert itt az előszele, amely erősen hajlongatja az udvaron a három nagy tiszafa koronáját.
Zentay doktor az okos és ravasz jogászok közé tartozik, akit kiváló manőverező képességgel áldott meg a sors, csakhogy adott mellé gyengeséget is, egyszerűen képtelen ellenállni a szebbik nemnek. Ez még önmagában nem lenne nagy hiba, csakhogy kényelmes ember lévén a munkahelyén, pontosabban cégen belül keres magának barátnőt, szigorúan a húsz és harminc év közötti korosztályból válogat, nála a bögyös, karcsú derekú, hosszú combú lányok jöhetnek számításba, az már kevésbé számít, ha nem olyan szép az arcuk, szép arcúnak ott a felesége, aki hat éve otthon nevelgeti három gyermeküket.
Mr. Wittmann kopogtat a titkárság ajtaján és választ sem várva rögvest benyit. Nem akar hinni a szemének, a titkárságon nincs senki, mert a titkárnő Zentayval csókolózik a belső irodában. Köhint a vezérigazgató, zavarba is jön, legalább annyira, mint a két delikvens.
- Jó reggelt! Ha Zentay úr áldozna rám néhány percet, azt megköszönném. Kisasszony, hozza be, kérem, a Pentele aktát.
Zentayban bennreked a szó, pedig ez még vele nem fordult elő, de mindig az történik, amit még nem tapasztalt meg az ember. A vezérigazgató nem várja meg, hogy hellyel kínálják, leül a dohányzóasztal mellé, ezzel is jelezve, hogy félig hivatalos ügyben érkezett.
- Mr. Zentay, beavatna a Pentele ügy részleteibe?
Nem szívesen, vágná rá a szíve szerinti választ, de nem teheti. Cikáznak fejében a gondolatok, amelyek legalább akkora dörgéssel járnak, mint az odakinti villámok. Veszélyt szimatol, mert fogalma sincs arról, honnan tud ez a német származású. ámde angliai születésű puhatestű báb arról, hogy egyáltalán létezik a Pentele ügy. Tudomása szerint, a vezérigazgató egy szót sem beszél magyarul, ki sem mozdul az irodájából, tehát történnie kellett valaminek, ami arra késztette, hogy kitegye lábát a biztonságot adó, kényelmes kuckójából. Kitti nem tudott ebbéli szándékáról, mert rég leszólt volna neki telefonon, ahogyan Téglássy is vagy éppen Kata a munkaügyről. Nem lehetett más az informátor, mintsem Dobai Ákos, az üzemvezető, aki bizonyára jól eláztatta őt és vezető társait a vezérigazgató előtt.
- Előbb azonban legyen szíves, ismertesse, mi a hivatalos útja a fizikai dolgozók elbocsájtásának.
Fellélegzik Zentay, így könnyű dolga lesz, órákig képes mesélni az SZMSZ-ről, a függelmi viszonyokról, a munkáltatói jogkörök gyakorlásáról, bár nem tagadhatja le, hogy Pentele esetében a munkáltatói jogok gyakorlója a termelési igazgató, aki ezen ügyekben önállóan dönthet, és most is így történt, ők ketten Katával, a munkaügy vezetőjével, nem tehettek mást, mintsem Dobai indítványozására és kifejezett kérésére előterjesztették Téglássy úrnak Pentele munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését, elvégre minden vezető megválogathatja a munkatársait, és nem akarták az üzemvezető döntését felülbírálni.
- Ki vetette fel, hogy egy esetleges rendőrségi vizsgálat árthat a cégünknek?
- Természetesen én voltam, elvégre nekem az egész cég érdekeit kell képviselnem, és éltem a gyanúperrel, hogy a lopások elkövetését latens módon elősegíthették a biztonsági rendszerünk hiányosságai, azaz a védőhálón tátongó lyukak. Dobai azonnal kapott az alkalmon, és azonnal javasolta, hogy fegyelmi eljárás indítása és rendőrségi feljelentés helyett, bármely áron, de azonnal szabaduljunk meg tőle. Nekünk csak a formalitásban volt szerepünk, az üzemvezetőt terheli a felelősség, neki kellett volna ismernie a munkatársát, mennyire megbízható, és hogy betartja, avagy sem a közös megállapodásban foglaltakat.
- Kinek lett volna feladata a belső ellenőrzéssel kivizsgáltatni a festék raktár gazdálkodását?
- Megtehette volna Dobai, csakhogy akkor őt is felelősségre vonták volna, de kezdeményező lehet a termelési igazgató, és elméletileg én is, de én, ugyebár, nem értek a gazdálkodáshoz.
- Nem tudja, hová lett a biztonsági kamerák által rögzített felvétel?
- Magával vitte Dobai Ákos, azt mondta, nála lesz, ha bármely okból szükségünk lenne rá. Mr. Wittmann, abszolút szabályosan eljárás volt Pentele munkaviszonyának megszűntetése. Sőt, ha megengedi, akár Dobai ellen is indíthatnánk fegyelmi eljárást, elvégre hagyta, hogy lopják a raktárkészletet.
- Meggondolom, Zentay úr. Kilenc órára várom a vezetői értekezletre. Előbbre hoztam. De nem érdekes, elvégre fél nyolckor kezdődik az irodában dolgozó alkalmazottak munkaideje.
- Még egy megjegyzés, vezérigazgató úr! Ha felelősöket keresünk, érdemes lenne a biztonsági rendszer felülvizsgálata is.
- Köszönöm, Zentay úr! Maga igencsak körültekintő!
- Igyekszem, vezérigazgató úr!

Mr. Wittmann a második emeleten vesz az automatából egy forró teát és egy szendvicset, amit ott helyben elfogyaszt, miközben felidézi magában a konszern vonatkozó szabályzatainak egyes passzusait. Mire végez a reggelivel, már tudja, mi a teendője.
Visszatér az irodájába, és a titkosított vonalon felhívja az igazgatótanács elnökét, akivel mindössze három percet beszél, ismerteti vele a tervezett intézkedéseit. Szabad kezet kap. Ez így van rendjén.
Pityeg a mobilja. Dobai Ákos küldött üzenetet, hogy megtalálta a lopott festékek egyik nagybani felvásárlóját.
Szirénázva száguld a mentőautó, egyenesen a festő üzemhez tart.
Mr. Wittmann felpattan a székéről, az ablakhoz siet, és látja, amint a mentőorvos futva bemegy az üzembe, majd hordágyat cipelve követi a két mentőtiszt.
Megcsörren a telefonja, Boncza Béla keresi:
- Üdvözlöm, Mr. Wittmann! Nem tudok az értekezletre menni, megvárom a rendőrséget! Leütötték Dobai Ákost, életveszélyes állapotban van!

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink