Magyar virtus

Látogatók száma: 43

5. rész: Második sor előre!

A gyárban gyorsabban terjednek a hírek, mint erdőben a bozóttűz, és a reggeli műszakváltásra okafogyottá vált Komócsin úr ideiglenes üzemvezetői megbízásának kihirdetése, és ez nagy szerencse, mert ekkorra már a termelési igazgató a lábát sem tehette be az üzembe.
Mr. Wittmann reggel pontosan 7 óra 35 perckor röpgyűlést tart az irodai dolgozóknak, nehogy az üzemi dolgozóktól tudják meg a változásokat és berendeli magához a felfüggesztett vezető beosztású kollégák helyetteseit. Röviden szót ejt a cég átvilágításáról, ne érjen senkit váratlanul, ha piros belépőkártyával rendelkező külső ember megkeresi, de mindig kérjék el a kártyát és írják fel a rajta lévő sorszámot és az illető nevét.
- Sajnos, jelenleg nincs asszisztensem, ezért önként jelentkezőt kérek, aki átmeneti jelleggel elvállalná a feladatot. Angoltudás, diploma, 30 év alatti életkor alapkitétel. Mint tudják, nem beszélek magyarul. Esetleg a németül anyanyelvi szinten beszélő is szóba jöhet.
Egy kivétellel valamennyi harminc év alatti jelentkezik. Az első sorban áll a fiatal, kicsit túlsúlyos, de szép arcú Kormos Karola. Mr. Wittmann megkérdezi tőle, hol dolgozik, mi a végzettsége, melyekre a lány angolul válaszol. Közgazdász, a gazdasági igazgatóságon elemző.
- Akkor maga mától mellettem dolgozik! Helyettes hölgyek urak, kövessenek!
Hogy miről beszélt nekik Mr. Wittmann? Az nem derült ki, mert mindenki hallgatott, mint a csuka.

Délelőtt tízkor, piros beléptető kártyával a nyakában, megjelent egy tucat ember, félórás eligazítást kaptak a vezérigazgatótól és szétszéledtek a gyár területén, megkezdve az átvilágítást. Megkapták a titkárság melletti nagyobb tárgyalót, melyben kedvükre dolgozhatnak.

Komócsin úr fukar a szóval, mintha sokba kerülne a beszéd, neki elég, ha szúrós nézésével tudatja a kollégájával, hogy látja, mit vétett, s máris összekapja magát az illető.

A cégnél folyik a munka, mindenki igyekszik kitenni magáért, mert tudják, hogy árgus szemmel figyelik őket az átvilágító cég emberei, akik csendesen, korrekten és a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozva teszik a dolgukat.

Dobai Ákos kiemelt figyelmet kap a kórházban és Szabó doktor valóban igen lelkiismeretesen kezeli, mégis úgy érzi, hogy ebben az egész vele történt eseménysorban van valami zavaró tényező, csak azt nem tudja, hogy mi az. Komócsin úr helyettesíti, amely számára is megnyugtató megoldás, és az öreg rendre beszámol neki az üzemben történtekről, és tőle tudta meg azt is, hogy a termelési igazgatót, több vezetővel egyetemben, felfüggesztették, Mr. Wittmann átvilágíttatja a teljes céget, szóval, nagy a felfordulás.
Mónika naponta látogatja és aggódik az állapota miatt, és hiába magyarázza neki, hogy jól érzi magát és nem is érti, miért nem engedik haza, elvégre otthon is fekhetne napszámra, nézhetné a televíziót, olvashatna, megnézhetné az interneten a szakcikkeket, és nem utolsó sorban édesanyja főztjét ehetné, az íztelen, sótlan kórházi menü helyett. Végre kikerült az intenzív osztályról és kapott egy kétágyas szobát, melyben egyedül van, és kimehet a folyosóra sétálni, vagy a nyitott ablak előtt állva élvezheti a kórház belső kertje felől érkező meleg, mégis frissnek tűnő levegőt. Időnként fáj a feje, nem is kicsit, de bekap egy pirulát, ami viszonylag gyorsan elmulasztja a fejfájását, csakhogy helyette jön a kettős látás. Lesz még valaha egészséges ember? Ki tudhatta Kittikén kívül, hogy beszélt a vezérigazgatóval? Amint ezt kideríti, könnyebben lehet felgöngyölíteni a történteket.
Lám, micsoda perpatvar kerekedett az egyszerű lopásból, igaz, hogy régóta folyhat a raktárkészletek megcsapolása, legalább is erre utaltak a számok, amik megsemmisültek a számítógépének összetörése miatt. Beletenyerelt valamibe, amiről neki fogalma sincs, hogy mi lehet valójában, csak abban biztos, hogy a vele történtek apró kis epizódnak számítanak egy nagyobb, sokkal súlyosabb kimenetelű esemény sorban, melynek mibenlétét egyszerű üzemvezetőként nem tudja felfedni, főleg úgy nem, hogy itt időzik a kórházban.
- Jó napot, Dobai úr!
Szabó doktor nyugalmat áraszt, és barátságos.
- Délután meglátogatja magát a nyomozást vezető százados. Lenne magához néhány kérdése, ám ha nem érzi jól magát, akkor elnapoljuk.
- Nem, jöjjön csak a nyomozó.

Takács Géza százados irodájában kávézgat Boncza Béla, miután reggel hét óta várja a barátját, aki elérhetetlennek bizonyul. Nem veszi fel a telefonját, az éjjel nem aludt otthon, amit felesége fahangon közölt vele, mert számára ez mindennapos dolog. Keserű a kávé, talán azért, mert ma reggel ez már a harmadik. Eddig a tervei szerint alakulnak a dolgok. Mr. Wittmann felfüggesztette, mint a többi vezetőt és ezzel megadta neki a szabadságot, amely ahhoz kell, hogy Gézával felgöngyölítsék ezt az egész ügyet. Mert ez egy ügy, egy nagyon szövevényes ipari kémkedés, amelyre régóta gyanakszik, csakhogy semmi konkrétumra sem bukkant, annak ellenére, hogy illegálisan lehallgatta a cég kulcsembereit, melyre Mr. Wittmann azonnal rájött a hangjuktól megfosztott lemezek okán. Felgyorsultak az események, leütötték Dobait, és a felvételből nem derül ki, ki volt a tettes. Ezerszer is végignézte a felvételt, egy munkásruhába öltözött személy, aki teljesen felismerhetetlen a szemébe húzott munkavédelmi sisak miatt.
A csudába is, bárki szerezhet munkaruhát, lám a vezérigazgatónak is sikerült, abban ment le az üzembe Dobai sebtében összehozott értekezletére és hiába a cég első embere, ha a munkások nem ismerik személyesen, ezért beleolvadhat a tömegbe. Mi lenne, ha átnézné az elmúlt két hét műszakváltásait? Csak feltűnne neki egy idegen alak. Géza már intézkedett Dobai összetört számítógépében lévő adatállomány kimentésére. No, és, persze, Dobai állapota messze van az életveszélytől, azt csak azért mondták, hogy a rendőrségnek legyen oka egy alaposabb vizsgálatra, miközben esetleg az elkövető hibásan lép a sakktáblán. Nincs mese, felhívja a helyettesét, hogy küldje át az otthoni gépére az elmúlt két hét műszakváltásairól készült képeket. Az asztalon lévő jegyzettömbre firkant néhány sort, és fülön fogva az üres kávéscsészét, elhagyja az irodát. Miért keveredhet bárki észrevétlenül a munkások közé? Azon az elven működik, mint amikor egy nagy lakodalomban részt vehetnek abszolút ismeretlen emberek, akikről a menyasszony rokonai azt hiszik, hogy a vőlegény vendégei és viszont. Önmagában az a tény, hogy az elkövető Dobai leütésekor nem az üzemvezető életére tört, pusztán el akarta hallgattatni arra az időre, amíg összetöri a számítógépét, arra vall, hogy belső elkövetőről van szó, aki pontosan ismeri a helyi viszonyokat, jöhet, mehet kártyájával a gyártelepen. Jobban meg kell néznie az április 12-i ki- és belépők adathalmazát is. Fél éve nem hagyja megsemmisíteni a felvételeket, archiválja azokat és más naponta egészen más lemezeket törölgetnek a munkatársai. Egyedül a helyettesét avatta be a dologba, mert egyedül képtelen lenne végigcsinálni, és benne igazán megbízik.
Szívesen beavatta volna Mr. Wittmannt is, de nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni, és úgy tűnik, hogy megvan ahhoz a józan esze, hogy minden szükséges óvintézkedést megtegyen, amit csak jónak lát. Nem elveszett ember a Puhatestű, sokkal tökösebb gyerek, mint a vezetőség többi tagja.
Ideje lenne elbeszélgetni Dobaival, bár az is lehet, hogy Géza már ott van. Nem baj, négy fül többet hall, mint kettő! Nem, mégsem oda kell mennie, inkább Mr. Wittmann irodájáról készült elvételeket nézi át, ehhez azonban muszáj bejutnia a céghez, amely nem is olyan nehéz, csak akkor kell menni, amikor az irodisták már hazamentek, azaz délután fél öt körül. Szóval, irány a kórház, hátha ott találja Géza barátját.

Kovács Géza százados azonban a Müller Manótól kapott anyagot böngészi az anyaggazdálkodási előadóval, a lelkes fiatalemberrel, aki egyébként a gazdasági igazgatónak is készítette kimutatást, és állandóan fecseg, mintha pletykás nő lenne, és elmondja, hogy bizonyos alkatrészeket, amelyeket már az új modellhez készítettek, minden ötvenedik kocsiba beépítik, így élesben tesztelik a kopásállóságukat, illetve az elektronikai újítás hatásfokát. Úgy tűnik, hogy ezekből az alkatrészekből is lába kelt jó néhánynak, pedig az összeszerelő műhely vezetőjének szigorúan meghagyták, hogy a sárga címkével ellátott alkatrészeket kerüljenek be az ötvenedik kocsikba.
- Tudja, százados úr, szeretem a krimiket, és arra gondoltam, hogy a festéklopás csak arra volt jó, hogy kipróbálják, hogyan lehet észrevétlenül kivinni a gyártelepről az értékesebb próba alkatrészeket.
- Kik tudnak ezekről?
- Szerintem kevesen.
- Maga például honnan tudja?
- Kikövetkeztettem.
- Ezt bárki megteheti.
- Ha látja azt az adathalmazt, amit én.
- Menyire elégedettek a jövedelmükkel a dolgozók és a vezetők?
Kovács százados szórja kérdéseket, és Lóránt Pista, a szürke kis eminenciás, válaszolgat, végre valaki kíváncsi a véleményére. A százados figyeli a szemüveges, enyhén elhízott, ám briliáns eszű Pista gyerek testbeszédét, amely elárulja, hogy abból, amit mond, mennyi az igaz és mennyi a mendemonda.

Akár estig is faggathatná Pistát, de nem teszi, mert amit akart, azt megtudta. Ideje bemenni a kórházba, mert Dobai Ákos olyat tudhat, amit senki más. A kérdés az, hogy előcsalogatja belőle, vagy pusztán időfecsérlés lesz az egész. Gyalogosan van, szereti a tömegközlekedést, mert útközben gondolkodhat. A buszmegállóig azon gondolkodik, vajon hol jár Boncza, és miért örül annak, hogy felfüggesztette Mr. Wittmann? Úgy tűnik, hogy iskolatársa nem mondott el neki mindent és jóval előtte jár. No, várj csak Béla, okozok még neked meglepetést!
Harmincöt fok a hőmérséklet, ezt már nehezen viseli. Felhívja a kollégáját és megkéri, hogy nézzen körül néhány embernek a gyári alkalmazottak körül, főleg a családi és anyagi helyzetüknek. Sorolja a neveket, Szénásy, Zentay,Téglássy, Pentele, Komócsin, Boncza és végül a cserfes Lóránd gyerek. Három óra múlva az asztalán legyen.

Rohamosan javul Dobai Ákos állapota, Mónika is lassan megnyugszik, hogy nem kell elhalasztani az esküvőjüket. Finom ételeket hoz a menyasszonya, meg süteményeket, ez utóbbiak miatt meghízik, mert olyan finomak, hogy nem tud nekik ellenállni. Nem baj, majd jön a nyomozó százados és megkínálja, hadd fogyjon. Gondolatai egyre csak a leütése körül járnak, volt ott valami, ami fontos lenne, és amit nem vett észre, vagy nem tartotta fontosnak, hogy megjegyezze. Előbb-utóbb belebolondul, ha nem jön rá. Szívesen kimenne a parkba sétálni egyet a platánok alatt, de Szabó doktor nem engedi, hogy egyedül kimenjen, nővér meg nincs, aki kikísérné, mert annyi a dolguk, hogy erre már egyáltalán nincs kapacitásuk.
Megérkezik Boncza Béla, és Dobai nem érti, mit keres itt a biztonságtechnikai főnök, akivel a köszönésen kívül még nem váltott szót. Ha már itt van, egyen a süteményből és úgy látszik, nem szívbajos, mert sorra kóstolja mindhármat. Időre pontosan kettőkor megérkezik Takács Géza százados, aki szemérmes, nem fogadja el a süteményt, csak akkor vesz belőle, amikor Boncza Béla önfeláldozó módon vesz belőle még egyet.
- Uraim, úgy kimennék a kertbe, de az orvos egyedül nem enged le, lekísérnének? Közben beszélgethetünk!
Leülnek az óriás platánfa alatti padra, és az idegen szem számára kedélyes beszélgetőknek tűnnek. Felidézik a történteket, Pentele lopásának körülményeit, a felmondással kapcsolatos ügyintézést. Takács arra volt kíváncsi, hogyan reagált a termelési igazgató és a jogi iroda vezetője.
Szellő rezgeti a platán leveleit. Dobai Ákosnak semmi kedve két férfivel beszélgetni, ám ha ez az ára annak, hogy kiszabaduljon a kórteremből, akkor minden rendben. A csudát van rendben! Papagájnak tekintik, már az is lehet, hogy a hátán közben kinő a toll, mindent többször elmondatnak vele, ahelyett, hogy csendben elennének, néznék a fa lombja között átszűrődő napfény játékát, hozhatnának a büféből savanykás narancslét, amit szépen iszogatnának, de ez a két férfi nem más, mint két kutya, amelyek szimatot kaptak és addig nem nyugszanak, amíg meg nem találják, amit keresnek.
Boncza telefonja jelzi, hogy MMS-e jött, azonnal megnyitja és szórakozottan nézegeti a Dobai irodájában készült felvételt.
Takács százados éppen arról faggatja Dobait, hogyan és miért jutott eszébe felkeresni a vezérigazgatót és bevallani neki a Pentele ügyet.
- Felelős vagyok a munkatársaimért, ahogyan magamért is és nem akartam, hogy rossz döntésen ódiumát Téglássy úr, vagy Zentay doktor viselje, és mindenképpen tudatni kellett az üzem dolgozóival is, hogy semmi szabálytalanság nem marad büntetlenül, és a cégnél ugyan én befejezem a pályafutásomat, ám az utódom nem lesz annyira humánus, mint amilyen én akartam lenni. Gondolom, amint meggyógyultam, megkapom a felmondásomat.
- Meséljen nekem arról az estéről. Mit számítgatott a számítógépén, ami miatt leütötték és megrongálták a gépét?
- Nem árultam zsákbamacskát! Megmondtam, hogy nem tűröm a renitenseket, a tolvajoktól pedig megszabadulok. Elmondtam azt is, hogy kigyűjtöttem az anyagfelhasználást, és továbbra is hibádzik a festék készletből két gallon, mert megnézettem Komócsin úrral a készletet, és egyből kiugrott a hiány. Aztán azt sem rejtettem véka alá, hogy erről tájékoztattam a vezérigazgató urat, és kértem, hogy tegyen rendőrségi feljelentést, amit terjesszen ki a teljes anyag- és alkatrész készletre.
A századosnak sms-e érkezett, azzal van elfoglalva. Boncza Béla hümmög egy ideig, majd felnéz a platán lombjára, mintha az adna ihletet a következő kérdéséhez:
- Ákos barátom, mondja csak, volt ott azon a bizonyos estén valaki, aki nem odavaló? Mert Mr. Wittmann is elég jól elbújt a munkások között.
- Á, nem volt! Felismertem a vezérigazgató urat is, csak nem akartam ezzel kényelmetlen helyzetbe hozni. Idegen nem volt közöttünk, utána folytatódott a műszak, akik végeztek, mentek az öltözőbe átöltözni.
- Tudja, Ákos, többször is megnéztem a felvételt és magával együtt negyvenhárman voltak a röpgyűlésen, miközben minden műszakban húsz fő dolgozik.
- Így van! De ott volt Mr. Wittmann, jómagam… ja, igen és a Pista gyerek, Komócsin úr unokája! Tudja, mindig hoz az öregnek meleg vacsorát, mert rossz a gyomra, és a nagyapja régi munkásruháját veszi fel.
- Meg a sisakját! - teszi hozzá a százados.
- Akkor most mutatok nektek valami érdekeset! – teszi eléjük okos telefonját a biztonsági vezető.
A pár másodperces felvételen egy árnyék látszik, majd egy kéz, rajta egy szemölccsel, amint hátulról lecsap Dobai fejére, aki rábukik a számítógépre, amit durván kihúz alóla és az íróasztal szélén kettétör.
- Még egy kérdés: ugye megosztotta a számítógépe memóriáját és annak 20 %-át csak maga tudja használni? A 80 %-a pedig kapcsolódik a központi szerverre?
- Honnan tudja?
A százados legyint, nem érdekes.
- Visszakísérjük a kórtermébe, nekünk azonnal el kell mennünk.

Útközben Takács százados beszól a központnak, hogy szóljanak a járőröknek, nehogy megállítsák gyorshajtás miatt Boncza kocsiját, utána Mr. Wittmann-nal beszél, hogy menjen át a diszpécser szobába és az asszisztense se maradjon a helyén.
- Te tudtad, hogy Lóránt Pista az öreg Komócsin unokája?
- Most küldték meg sms-ben, de ami az érdekes, a céges telefonon gyakran beszélt a termelési igazgatóval!
- Nocsak! Igazam volt!
- Igazad volt! Döntsétek el, tesztek-e feljelentést!
- Megbeszélem a vezérigazgató úrral.
- Ismered Herr Arnold Fischert?
- Hogyne, ő a konkurencia vezérigazgatója!
- No, akkor légy erős! Most éppen a Gerbeaud-ban kávézik Téglássy Andor úrral! Akarsz róluk néhány felvételt?
- Szeretnék!
- Rendben! Pentele bankszámláján hirtelen megugrott a megtakarítás összege, mégpedig egyszeri tízmilliós készpénz befizetéssel.
- Értem én, ő vitte el a balhét!
Mr. Wittmann irodájához tartozik egy kisebb fürdőszoba, a két barát abban rejtőzködik. Fél hatra kiürül az irodaház, csak a takarító és a biztonsági személyzet tagjai ődöngenek az épületben.
Háromnegyed hatkor munkásruhás, sisakos alak belép a titkárságra, onnan egyenesen a vezérigazgató irodájába tart, s benyit a fürdőszobába, nem lát senkit, behúzza az ajtót, majd leveszi az íróasztal mögötti falról a festményt, óvatosan a dohányzóasztalra helyezi és megpróbálja kinyitni a széfet. Sikerül neki, kiveszi belőle a vastag irattartót, megnézi a fejlécét és bólint, ezt kereste. Visszazárja a széfet, helyére teszi a festményt, hóna alá kapja az irattartót, amikor megjelenik az ajtóban Mr. Wittmann.
- Engem keres, kolléga úr?
A betörő nekilendül, elsodorja a vezérigazgatót, aki lazán felbuktatja, de addigra már megérkeznek a rendőrök és megbilincselik a munkásruhást, lekapva fejéről a sisakot.
- Mr. Komócsin, remélem, nem ütötte meg magát?
Boncza és Takács kijönnek a rejtekhelyükről.
- Uraim, maguk végignézték volna, ha leüt engem is?
- Tudtuk, hogy maga mögött vannak a járőreink!
- Az ipari kémkedés miatti feljelentést átadhatom magának?
- Természetesen, vállalom a futár a szerepét, még ma átadom a parancsnoknak.
- Maga pedig, Boncza úr, jó tanácsot adott! Örülök, hogy Dobai úrban lelkiismeret furdalást keltett a kollégája, nélküle nem sikerült volna lebuktatni a társaságot!
- Örülök, hogy sikerült a tervünk, Mr. Wittmann. De hol vannak az új modell eredeti tervei?
- Szeretné tudni, barátocskám? A garázsomban, a gyerekeim játékait tartalmazó láda alján! Hanem, kihasználtam az alkalmat, átszervezés előtt jól jön a cég átvilágítása! Jöjjenek, igyunk egy pohár whiskyt erre a nagy izgalomra!

vége

A cikket írta: Yolla

támogatóink