Mélymagyar kesergő

Látogatók száma: 45

Uborkaszezon van az egyik hetilapunknál, és VJ-nek nem jutott eszébe semmi okosabb: azon búsong, hogy „a magyarok többsége igénytelenebb, mint valaha.” És miből vonta le ezt az elszomorító következtetést? Abból, hogy – legalábbis szerinte – nem az egyedül üdvözítő recepteket töltjük le az Internetről. A „muffin, brownie, gofri, pizza, Kata-szelet, Kinder Bueno-szelet, tiramisu, lasagne” receptje merénylet a magyar gyomrok ellen. „A világtrend divatos ételei, amiket az alulinformált, igénytelen publikum a receptújságokból, televíziós főzőcskeműsorokból ismer.”

Nem értem én ezt. Minek töltené le a receptet, ha ismeri? (Nem a bibliai értelemben.

Mi lesz velünk, ha ezután nem az eddig kifejezetten egészségtelennek hirdetett pörköltet, gulyást vagy hurkát toljuk? VJ megmondja: „Az ipari moslék lavinaként fogja elsöpörni a mezőgazdaságunkat, környezetünket, egész kultúránkat.”

Csak halkan jegyzem meg, hogy „ipari moslék” se készül mezőgazdasági termékek nélkül, a puszta létünkkel is szennyezzük a környezetet, és haspók legyen a javából, aki egyenlőségjelet tesz a kultúra és a töltött káposzta közé.

VJ tipikusan férfimódra gondolkozik. Recept nélkül egy zsíros kenyeret se tud előállítani. Mi azonban elsüllyednénk a szégyentől, ha az általa emlegetett alapételeket nem tudnánk megfőzni, puska nélkül. Nem olyan nagy kihívás a babgulyás, lucskos káposzta vagy halászlé sem. Hát persze hogy nem a neten fogom keresgélni, hogyan készül a túrós csusza! Az érdekel, hogy mi fán terem a brownie vagy a guacamole, és az a tény, hogy elolvastam a receptet, nem jelenti azt, hogy meg is csinálom. Tudom én, hogy hazánk a bokréta Isten kalapján, de nem attól fog hervad, hogy utánanéztem, miből rittyentik mások a Viktória-levest. a maksalatikkát vagy az agináres yemistést.

Inkább előkapom a kedvenc lábosomat, és már fő is a serpenyős burgonya, ősmagyar krumpliból és paprikából.

A cikket írta: Müszélia

előző cikk következő cikk

1 szavazat