Mint verebek a villanydróton…
Látogatók száma: 49
Február elején lejár a személyi igazolványa, közölte velem a bankban az előadó, és valóban, a jövő hónap elején aktuális a cseréje. Nosza rajta, gondoltam egy nagyot, nincs mire várni, úgysem készül el néhány nap alatt, elballagtam hát a kerületi kormányhivatalba, amely jelenleg a földhivatal épületében üzemel.
A hivatal egy hatalmas téglalap alakú, alagsori helyiségben székel, a két hosszanti párhozamos oldalán tizenöt, tizenöt munkahellyel, középen két oszlopsor között a sétány, ahol bóklászhatsz a számozott előadókhoz, az oszlopok között pedig kocka alakú, műbőrrel bevont ülőalkalmatosságok, merthogy itt kérem, kötelező penzum a várakozás.
Amint leérsz a lépcsőn, a biztonsági őr készséggel segít kiváltani a gépből a sorszámodat, amely nem mond semmit, fogalmad sincs arról, hányan várakoznak előtted, de sokan lehetnek, állapítod meg, amint végig nézel a várakozó tömegen. Szerencsére vittem magammal nyomtatott sajtóterméket, kettőt is, mert gyorsan olvasom a betűket, s azon izgultam, hogy kitartsanak a várakozási idő végéig. Középen, jó magasan, két oszlop között ott a kivetítő, pityeg, ha megjelenik egy újabb sorszám, tudatva a várakozóval, hogy ki következik és melyik sorszámú ügyintézői helyhez fáradjon oda, ahol végre intézheti aktuális ügyét.
Másfél újsággal később, végre megjelenik a kijelzőn a hatezres sorszám, ezzel kezdődik az enyém is.
Fiatal anya betűvetésre tanítja kislányát, többen telefonálnak, olvasnak, vagy beszélgetnek, a várakozók öregek, fiatalok, csinosak és kopott ruházatúak, teljesen mindegy, így mindenki ügyfél, kinek az a dolga, hogy csendben elüsse az időt a sorra kerüléséig.
A távozó ügyfelek helyébe folyamatosan érkeznek az újabbak, nem fogy a tömeg, csak összetételében változik.
Megszomjazom, sehol egy büfé, szégyenszemre nem akarok kimenni a mosdóba vizet inni, az olyan snassz, meg egyébként is, ha közben megjelenne a sorszámom és húsz másodpercen belül nem érek a kijelölt ügyintézőhöz, máris törlik a sorszámomat és kezdhetem elölről az egészet, ami, ugye, nem lenne kedvező számomra.
Rám kerül sor, nincs is ezzel semmi baj, elkérik a személyi igazolványom a lakcímkártyám és a jogosítványom. Még jól is jön ez utóbbi okmány áttanulmányozása, mert kiderül, hogy bizony az már múlt év novemberében lejárt, de annak megújításához szükséges az orvosi igazolás, így azt nem adhattam be. Két nap múlva pótoltam.
Az új személyi igazolvány már tartalmazza a tb és adószámot, sőt, ha akarom, akkor az ujjlenyomatomat is. Ez utóbbit nem kértem, és amikor az ügyintéző elém tolta a formanyomtatványt, hogy írjam be a nevem az egyik rubrikába, ám azon az is szerepelt, hogy megtagadtam az ujjlenyomatadást.
Megtagadás, ha felajánlják, hogy választhatom, és én nem akarok ezzel a lehetőséggel élni? Készítettek rólam egy olyan fényképet, hogy arról rám nem ismer senki, de sebaj, nem hinném, hogy ez fontos lenne. Majd adtak nekem egy lezárt borítékot, amelyben fogalmam sincs, mi van benne, de a lelkemre kötötték, hogy vigyem magammal az elkészült okmány átvételéhez, mert azzal kell aktiválni a személyit.
Két nap múlva ismét sorban álltam a hivatalban, akkor a jogosítványom megújítása miatt. Megint készült rólam egy hasonló fénykép, éppen csak fejem, orrom és szám kontúrja látszik, no, gondoltam kajánul, ennek alapján sohasem találna rám senki. Majd sms-ben értesítenek, szól ismét a verdikt.
Tegnap kaptam sms-t, mehetek a személyi igazolványért.
Most sokkal kevesebben voltunk, mi, ügyfelek, és inkább figyeltem az eseményeket, mintsem olvastam volna.
Három szemben dolgozó ügyintéző munkáját figyeltem, a középső, idősebb hölgy, gyorsan és hatékonyan dolgozott, a baloldalán ülő bizonytalankodott, a jobboldali meg folyamatosan pecsételgetett és rendezgette az iratait. A középső hölgy három ügyfél után, eléggé hangosan, elkezdte mesélgetni szomszédos kolléganőinek a hétvégi eseményeket, hol egyikhez, hol másikhoz fordulva, és már a baloldali szomszédnője sem dolgozott, csak zörgette a papírjait.
A kijelzőn lassan változtak a számok és már ott tartottam, hogy odamegyek ehhez a cserfes hölgyhöz, hogy nem vagyok igazán kíváncsi arra, hogy milyen bútort vettek a lányáék, meg, hogy a veje testvére miket művel, ellenben, ha dolgozna, akkor hamarabb hazamehetnénk és zavartalanul megtárgyalhatnánk a családi eseményeket.
Már-már nekiduráltam magam, hogy megtegyem, amikor sorra került a nálam egy számmal kisebb sorszámmal rendelkező idős úr, és szúrós szemem le sem vettem a kijelzőről, de jól tettem, mert alig húsz másodperc múlva sorra is kerültem.
Az nem úgy van, hogy aktiválni lehet az új személyimet, feltehetően valamilyen beépített chip miatt, mert annak leolvasásához szükséges műszaki feltételek még nem kerültek kialakításra.
Jött a papírmunka, aláírni az átvételt, s megkérdeztem, véletlenül nem készült el a jogosítványom is? Véletlenül elkészült, és akkor kaptam meg az erről szóló sms-t, amikor átvettem a plasztikkártyát. Barátságosan elköszöntem és vetettem egy pillantást a túloldalon még mindig kedélyesen beszélgető ügyintéző hölgyekre, akik még mindig nem tűnt fel, hogy az oszlopsorok között ott üldögélnek az ügyfelek, mint verebek a villanydróton.
Valahol érthető a viselkedésük, hiszen nem normában dolgoznak, egyrészt, mert akinek az ügyét nem tudják elintézni aznap, majd másnap visszatér az illető, elvégre másutt úgysem nagyon tudná elintézni a dolgait, másrészt pedig a fizetésüket úgyis minden hónapban maradéktalanul átutalja állam bácsi, harmadrészt mi lehet annál fontosabb, mintsem kiteregessék a családi szennyest, nota bene, tiszta ruhát.
Még mindig lehetne karcsúsítani az állami alkalmazottak létszámát.
Tudom, hogy aki ülőmunkát végez, annak időnként mozognia kell, felállni az asztal mellől, mielőtt elmacskásodnak az izmai. Nincs ezzel baj, de akkor menjenek ki a társalgóba, ne az ügyfelek előtt kvaterkázzanak.
Persze, lehet, hogy tévedek, mert a munkavégzésük eredményességét azon mérik, hány veréb üldögél a villanydróton.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Viszont úgy tudom másutt is lehet ügyintézni,legalábbis nemrég még lehetett.Nem csak a területileg illetékes kormányhivatalban,hanem más városban is lehet ugyanúgy intézni az ügyeket,hisz minden bent van a számítógépes rendszerben elvileg.Mi voltunk úgy hogy intézni kellett valamilyen igazolványt és már reggel nincs sorszám,előre pedig nem adnak,de a közeli kisvárosban ugyanúgy el lehetett intézni.
A hivatalok már csak ilyenek sajnos Magyarországon.Mert külföldön 10 perc elég.
Puszi