Most rágyújtok!

Látogatók száma: 40

Mi az a legfontosabb, ami az életünkben nyomot hagyhatott, mint a Család, majd a Munkahelyünk.

Akinek szerencséje volt, közéjük tartoztam jó magam, annak lehetősége, alkalma volt bepillantást nyerni egy Vállalat, egy Hivatal életébe.

A háttér, hogy mi, miért történik, és hogyan oldják meg, nem mindig tetsző volt a nem "bennfentesek" számára, nem tudták a miérteket hová tenni? Ha kérdezték, egyszerű volt a válasz:

- Ne foglalkozz vele! - Tedd a dolgod. Nem a te dolgod!

De voltak barátok és barátnők, akik egyben a munkatársaik is voltak egymásnak. Nem egyszeri alkalom kínálkozott arra, hogy a család és egyéb mellett a munkahelyen tapasztaltakról is elbeszélgessünk szűk, baráti körben egy-egy tere-fere alkalmával.

Sőt, ez volt a legfőbb téma.

Ilyen helyek voltak pl. - még a neve is adja - a Tere-fere, egy kisvendéglő, kerthelyiség.

Miről is beszélgethettünk volna másról egy-két sör mellett, mint a munkahelyi gondokról, problémákról, amiről nem szerezhettünk kellő információt, mi "halandók" munka közben? Mert még a falnak is füle volt. Arról gondoskodtak, akinek amúgy már elege volt mindenből, mint ahogy egyik alkotótársunk is hűen ecsetelte, hogy minden ne derüljön ki "Mindenki" számára.

Kevés rálátásunk lehetett volna, ha ezek a beszélgetések nem nyitják fel a szemünket, még időben.

De ha még ennek tudatában is voltunk, hogy mi, miért történik, sem tehettünk volna ellene, semmit, de legalább páran tudtuk, egy-két "kiváltságos".
Ott aztán megmondhattuk a véleményünket egymásnak. Kendőzetlenül. Leplezetlenül. Nem számított, beosztott, vagy főnök. De ezzel be is zárult a kör és a kérdés. Itt vége volt. Nem vittük tovább. Semmi nem érhetett már viszont váratlanul az elkövetkezendő időszakban.

A megalkuvást, a nehéz időszak váltotta fel. Ki-ki saját vérmérséklete szerint élte át, meg a leépítések sorozatát. Már annak tudatában, ami zajlott körülöttünk, mindez nem jelentett meglepetést.

Egy szó, mint száz, nem mi váltottuk meg és idéztük elő az elkövetkezendő világot! A rendszerváltásnak ugyanúgy áldozatai voltunk, lettünk mi magunk is, akik maradtunk, vagy nyertesei lettünk, akinek ez sikerült.

Azoknak, akiket érdekelt, vagy akaratán kívül is beavatottakká váltak a körülményeknek, ami idáig vezetett, könnyebb volt a dolga, átvészelniük azokat a napokat, heteket, hónapokat, nekem éveket, mert 92-, a vállalat csődeljárása és 95, a felszámolása között nem kevés idő telt el, ami változásnak - akaratomon kívül - de részesévé váltam, lettem.

Miért is nem tudom abbahagyni a dohányzást?! :-)

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink