Nyár van nyár...
Látogatók száma: 40
Igen, nyár van és ezzel együtt meleg.
- Főnök! Szálkásodik a festék.
- Hát hígítsd meg.
- Már nem tudom hova hígítani, mert elfolyik. A festék így is pillanatok alatt beszárad.
- Akkor éjjelre kell jönni, akkor már nincs olyan meleg.
Megoldás mindenre van. Ilyen a jó főnök.
Klíma? Ugyan már! Annyira nincs meleg, hogy bekapcsoljuk. Spórolni kell. Ha 32 Celsius fok sem elég meleg hozzá, gondolom a pokol tüzére várunk.
Állok a zuhany alatt és gondolkodom, hogy mi lenne, ha itt tölteném a délutánt? Aztán erőt veszek magamon, felöltözöm és kilépek az utcára.
A többiek már elmentek, csak pár autós kolléga áll a dohányzónak kinevezett fél kerékpártárolóban, az utcán. (hehe, emlékszem rá, amikor idejöttem és az első hetemen kizártam magam a munkahelyemről)
Aki a közelünkben lakik, elvisszük. Aki meg nem, arra sajnos csak a tömegközlekedés vár, a maga zsúfoltságával, illataival, lehetetlenségével. Mert ugyan kinek az agyából pattant ki az ötlet, hogy egy Ipari parkból, csak négy busz indul a város felé. Tömve emberekkel, akik reggel óta dolgoznak, és most haza szeretnének jutni. Lehetőleg emberi körülmények között.
Az autósok sem járnak jobban. Akinek klíma van az autóban, már vígan van, de én, az öreg kiszolgált tragacsommal sajnos nem. Így csak pihegek. Hova lettek gyermekkorom árnyas hársfái, a vadgesztenyefák a hatalmas lombkoronájukkal? A parkolóban a mostanság divatos bordó levelű fák, gömbakácok küzdenek a létfenntartásért a tűző napon. Mire ezek árnyékot vetnek….. A kormány olyan forró, hogy hiányolom, a tél végén száműzött kesztyűt. A szélvédőre felrakott napvédő szinte semmit sem ér.
Végre elindulunk, a húgom nagyot sóhajtva hátradől az ülésen, én meg tekerem a forró kormányt. Az első kereszteződésnél, már a szemgolyóm is érzékeli a meleget. Szinte ragacsosnak érzem, ahogy pislogok. A tíz perccel ezelőtti zuhany már csak halvány emlék. Araszolunk, mert mögöttünk építkezés folyik, és teherautók végeláthatatlan sora van előttünk. Beérek a városba, kirakom a leányt, aki már negyvenhárom éves, de mivel utánam született tizennégy évvel, nekem ennyi idősen is a „leány” marad.
Leparkolok, felcaplatok az emeletre, levetkőzöm egy szál alig valamire, majd gyorsan lefőzök egy kávét. Utána már a szokásos menetrend. Az elmaradt reggeli rendrakás, majd kis nézelődés a neten. Egy vízbe ugró kutya képe láttán elmosolyodom. Azt hiszem jelenlegi helyzetemben én is minden további nélkül beleugranék a vízbe azért a botért. A hipermodern, apus által hazahozott külső, belső hőmérő tudatja velem, hogy kint hőgutához közelít a hőmérséklet, nem érdemes ablakot nyitni a betonrengetegben. Fagyira vágyom, de ahhoz mozdulni, öltözni kellene, elsétálni a sarokig. Így végiggondolva nem is kell nekem annyira az a fagyi. Megteszi a hűtőben tárolt ásványvíz is. Úgyis van mit leadnom magamról.
Tehát nyár van. Meleg. Pihegünk, sóhajtozunk, legyezünk. De hát egész télen erre vártunk, és ha majd újra jön a zimankó, de jó lesz visszagondolni erre a hőségre. És sajnálkozunk majd, hogy a lekvárok mellett miért nem tettünk el belőle pár üveggel.
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Meg tudom érteni azokat, akik ebben a nagy melegben dolgoznak. Az ilyen nyarakat én is munkában töltve nehezen viseltem annakidején. Hivatal, irodák ide vagy oda ott sem volt klíma és harcoltunk a ventilátorért, amit nem az elsők között kaptunk, de a főnökök végre belátták, hogy a hőségben elviselhetetlen úgy dolgozni, hogy közben folyik rólunk a víz... Én bizony igénybe vettem néha a vendégek számára fenntartott szobában a zuhanyzót... mint ahogy régen mezőgépes időszakomban stikában még a melósok zuhanyzóját is...
Ha valaminek örülhetek, az, hogy mindez elmúlt, már nem kell elviselnem.
Itthon sem jobb a helyzet, de én legalább eldönthetem, hogy ki se mozdulok a fsz-i lakásom keleti szobájából. Itt magas lombos fák szűrik a beáramló napfényt és akkor tusolok, amikor akarok...
Annyi idős voltam mint most te... az 51-esek elmehettek nyugdíjba, de nem a forró nyarakat sírom vissza...
Kitartás!
Éva