Pató Pál úr leszármazottai vagyunk

Látogatók száma: 52

Tudjátok-e, hogy Petőfi Sándor Pató Pál úr című versének főhőse valóban létezett?

A kutatások szerint Petőfi Sándor Jókai Mórral együtt több alkalommal is megfordult Esztergomban és környékén, többek között részt vett a felvidéki Várady Antal lakodalmán, ahol hallhatta az e környéken elhíresült felvidéki kisnemes tréfás történeteit. Egy évvel később megírta örökbecsű versét, s ezzel az utókor számára ismertté és kedvelté tette a szőgyéni kisnemest, akit még ma is a lustácska, a dolgokat szívesen halogató emberek egyfajta mentsváraként emlegetnek.
Az igazi Pató Pál megélhetését biztosította a birtoka, mégis közéleti pályán próbált érvényesülni és 1829-től jegyző lett Szőgyénben. A plébánia anyakönyve szerint 50 éves korában házasodott, a németszőgyéni nemes Wargháék lányát, Örzsébetet vette el. Öt gyerekük született.

Pathó Pál a nemzetőrség helyi szervezetében aktívan részt vett. Ehhez képest meglepő, hogy a szabadságharc leverése után alig két hónappal levélben fordult a királyi biztoshoz tiszteletbeli szolgabírói fizetésének elmaradása miatt. Hosszan ecsetelte, mint hurcolták meg a magyar katonatisztek, amiért a király kormánya alatt hivatalnokoskodott. Ez az epizód is „patópálosan” végződött, mert elmaradt járandóságáért is hajdúját küldte, akinek viszont nyugta ellenében nem volt szokás pénzt adni. Így a királyi biztos végül nem fizette ki a parlagi gondolkodású magyar nemesség szimbólumává emelt szőgyéni táblabíró urat”.

A huszadik század második felében szívesen emlegetett karakter és szellemisége oly népszerű lett, hogy 1999-ben az őt ábrázoló szobrot, Nagy János szobrászművész alkotását, egykori lakhelye, Szőgyén központjában helyezték el.

Honnan jutott eszembe mindez?

Hát honnan máshonnan, mint a magam példájából.

Az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy bár az időm annyi, mint a tenger, hiszen mint nyugdíjast, már sürget a határidő meg a főnök, mégis úgy érzem, hogy halmozódnak az el nem végzett feladataim, annak következményeként, hogy szívesebben ülök a laptopom előtt írogatva, mintsem lázas ügyintézéssel múlassam az időt.

Néha meglepődök magamon, mert nem voltam soha ilyen mentalitású, hiszen amit nem végzünk el munkát, az képes álltában is szaporodni.

Lehet, ahogy öregszik az ember, egyre patópálosabbá válik?

A cikket írta: Yolla

előző cikk következő cikk

1 szavazat