újabb események régebbi események további események
09:23
Clara62 új cikket töltött fel
22:04
Főnix Madárka módosította a naplóbejegyzését
22:03
Főnix Madárka új bejegyzést írt a naplójába
20:13
TolyaTub regisztrált a weboldalra
17:46
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Ilpaki új cikket töltött fel
23:05
Bervinn módosította a cikkét
16:32
Bervinn új cikket töltött fel
09:09
Clara62 módosította a cikkét
09:15
Jamesswess regisztrált a weboldalra
09:05
Clara62 új cikket töltött fel
08:57
Clara62 új cikket töltött fel
18:04
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:13
Főnix Madárka új bejegyzést írt a naplójába
05:58
kalozlány új cikket töltött fel

Pupókázás és a politika

2019. október 7. - Látogatók száma: 42

A politika mibenlétét minden felnőtt állampolgár ismeri, ám a pupókázásban - sejtésem szerint - igen kevesen járatosak.
Gyerekkoromban az utcánkban lakó gyerekek, négyen, öten, még az iskoláskorunk előtt, rendszerint együtt játszottunk, a fogócskázástól a labdázásig, az árkok átugrástól a bújócskázásig számtalan szabadban végezhető játék szerepelt a repertoárunkban. Kis falunkban a mellékutcákban földút volt, melyet a járdától elég mély árok választott el. Fő közlekedési járműként a lovaskocsik széles fakerekei szántották a nyári zápor áztatta földutakat, s nyomukban szétnyílt a sár. Míg kissé megszáradt a járda, addig az árokban a fél lábszárig érő vízben pancsoltunk. Utána kezdődhetett a pupókázás, melynek lényege, hogy a kezünkben épp csak elférő jókora sárdarabot a járdához ütögettük, mindaddig, mígnem tömör kockává nem formálódott. Ujjunkkal fúrtunk a közepébe egy mély lyukat, amibe utána beleköptünk, majd a lyukas felével teljes erőből a sárkockát a járdához csaptuk. Akkorát pukkant, mint a puskagolyó. Negyedóránál hosszabb ideig nem tartott a játékunk, részint azért, mert közben megszáradt a sár, részben pedig valamelyikünk édesanyja megelégelte a dolgot, s beterelte a gyerekhadat a konyhába, hogy egytől egyig lecsutakoljon bennünket, mert bizony a lábujjunk hegyétől a fejünk tetejéig sárfoltok tarkították napon barnult bőrünket. Megígértette velünk, hogy többé ilyet nem játszunk, persze, mi megígértük, mert tudtuk, hogy akkor kapunk zsíros kenyeret, vagy lekváros kenyeret, amit a gang szélén ülve békésen megehettünk. Nem is pupókáztunk egy ideig. Egész pontosan a következő nyári záporig. Nagyon összetartottunk, mert a közösen elkövetett csínytevéseinkért egyforma büntetést kaptunk, és a ritka dicséretből is jutott mindenkinek. (pl. a belső-falusi iskolában praktizáló fogorvos néninek segítettünk vizet hordani a kútról. )
Egy biztos: megtanultuk, aki sárral dobálózik, az maga is sáros lesz! Mire általános iskolások lettünk, kinőttünk ebből a játékból!
No, és itt kapcsolódik a pupókázáshoz a politika! A jelölt és önjelölt potenciális elöljárók nem érvekkel és program elképzelésekkel próbálják meggyőzni a választókat, hogy reájuk szavazzanak, hanem elkezdik egymást sárral dobálni, miközben azt hiszek, hogy ők maguk patyolat tiszták maradnak. És azt állítják, hogy ők megbízható, komoly felnőttek, akik tiszta fejjel (és talán kézzel is? ) képesek elvezetni egy közösséget, szívvel lélekkel képviselni a lakosság érdekeit. Csakhogy én már egyiküknek sem hiszek!
Kivétel nélkül mindegyik sáros a pupókázástól!
Hajaj! Utoljára hatvankét éve, ötévesen játszottam a sárral! Belőlem már nem lesz politikus! Sebaj! Más a baj! Választóként fogalmam sincs, hogy kire adjam a voksomat!
Keresem a sárfolt mentes politikust!

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: