újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Sajtóhiba 1.rész, avagy nyúl a bokorban...

Látogatók száma: 83

Amikor a cikkemben leírtak a valóságban megtörténtek, még két évvel fiatalabb voltam. Nem egy siheder, csak egy fiatalos hetvenötös. (Ma egy régi történetemet tálalom fogyasztásra, remélem senki gyomrát nem fekszi majd meg. Garanciát nem vállalok érte!)

A feleségem már jó pár éve itt hagyott bennünket. Én elsirattam. De a mai napig az összes létező módon szeretnék rá emlékezni. Amíg csak ebben az elszomorító világban tengetem nyugdíjas napjaimat, nem felejtem. Azonban egy dolog az emlékezés, és egy másik az "elengedés". Van egy idő, ami után tudni kell "elengedni" és újrakezdeni, mindamellett, soha el nem felejteni.

Magányos öregember vagyok, a magam kis rigolyáival. A kevés örömet, ami megadatik nekem, a gyerekeim, unokáim nyújtják számomra. Na meg persze, az el nem maradó jó barátok. Ők azok, akik tömik az én vén fejemet, mindenféle okossággal, tanáccsal.
Így történt ez akkoriban is. Tyson barátom (az egyszerűség kedvéért írom őt, megnevezhetnék mást is - emlékeimben kutatva, nem is tudom ki volt az igazi felbujtó -, de őt ismerik Önök itt az oldalon; legyen hát ő az állandó mellékszereplőm) ellátogatott az én szerény kis odúmba. A csengetés hangjára kipillantottam az ablakon, kinézve láttam az érkezőt. Sietve nyitottam neki kaput. (A házam egy kis dombon van, a város szélén. A porta hátsó része már az erdővel határos. Alacsony kis drótkerítés veszi körbe az udvarom. Olyan, kisvárosiasan nyitottan élek.)
Tyson a kezében, egy fekete lapos kis dobozzal állított be hozzám. Elsőre nem is tudtam, mi lehet az. Kérdőn néztem barátomra.
- Laptop tanár úr! Ejnye már, ne maradjunk el ennyire a technikától - mondta nevetve.
Bevallom, a gyerekeimnél már ültem számítógép előtt, ott az unokám mutogatta a különféle játékokat, de engem hamarabb leköt egy pohár bor elkortyolgatása Tyson kocsmájában, mint ezek az újfajta kütyük. (Azóta van saját gépem, internettel, azon pötyögök, nem az ósdi írógépemet püfölöm; és persze, azzal tartom a kapcsolatot a külvilággal, Önökkel.)
Tyson letette a masinát az asztalra. Kinyitotta és bekapcsolta. Valami nem működött rendesen, mert a térerőről hablatyolt - félig hangosan - magának. (A "térerőt" technikai analfabétaként is ismerem, mit jelent, mert mobilja még az én öreg fejemnek is van. Mondjuk, itt a városszélen, hol működik, hol nem.) De később - nekem a géppel végzett rituálisnak tűnő hókuszpókok után -, már ment minden, mint a karikacsapás, Tyson büszkén mutogatott a laptop monitora felé.
- Ezt néztük ki a tanár úrnak! - mondta hamiskás mosollyal, és a nagy ronda mutatóujjával, rábökött a képernyőn megjelenő, csinos, hetvenes hölgyre.
- Igen Tyson? Ezzel itt mit kezdünk? - kérdeztem finoman értésére juttatva, hogy nem értem, mit szeretne.
- Bokor úr, randizunk!
Emlékeztem a szóra. Mert a szókincsem nem állt meg Tyson barátom körülbelüli háromezres szintjénél - talán idősödve, homályosodott kissé -, de itt más volt a probléma, a logikát nem találtam a kép és a szó szemantikája között.
- Önnek néztük ki a fiúkkal a kocsmában. Ez egy a tanár úrhoz illő, szofisztikált hölgy. Nagy cickókkal - vigyorgott ördögien az én tisztaszívű barátom.
- Mit néztek nekem? - kérdeztem aggodalmaskodva.
- Tanár úr, kellene ön mellé végre valaki - mondta határozottan -, elég volt a magányoskodásból. Most pedig írni fogunk neki! (Tyson meglepően választékosan felvezetett portékakínálata, kecsegtetően hangzott; főleg párosítva a monitoron megjelenő kedves mosollyal.)
- Egy próbát megér - mondta a szám, és közben az agyam nem gondolta komolyan.
- Bokor úr, nézze milyen kedves, idős hölgy, pont Önnek teremtették.
- Igen Tyson, úgy hetven éve - jelentettem ki pikírten, válaszul.

A képen a hirdetésben szereplő idős hölgy volt látható.
A hirdetés szövege: 68 éves, elvált hölgy keresi társát, egy kedves, megértő férfi személyében.
Még pár, nagyon biztató, személyes jellegű információt olvashattunk róla. A hölgy biztosította a párjelöltjét arról, hogy csak két gyermeke van, rendezett anyagi körülmények között él, házias, és a szexuális beállítottsága a másik nemhez vonzza, nem utolsósorban megjegyezte, hogy az én kis városkám lakója. (Némely információt feleslegesnek tartottam, de a közlési kényszert inkább vonzóan, mint taszítóan hatott.) A hirdetés végén egy jelige állt: vadmacska68.
Elképzeltem, milyen lehet egy vadul karmoló hatvannyolc éves, de elhessegettem a gondolatot. Feldobtam a mindig nálam lévő szerencsepénzemet. Fej, gondoltam. Amikor elkaptam, és a kézfejemre ejtve rápillantottam, Kossuth apánk nézett vissza rám.
- Tyson, vágjunk bele! - kiáltottam fel lelkesen.
- Kalandra fel Bokor úr! - ugrándozott örömében a barátom.

(Folytatása következik.)

A cikket írta: bokorur

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Bokorur!

Jónak ígérkezik! Izgatottan várom a folytatást. Ha tapasztalatcserére van szüksége, szívesen segítek. Egy ilyen randit nem szabad elkapkodni. Fel kell rá készülni miegymással. :-)

Egy hatvanas,

Éva

:)
Ezt egy ötössel kellett kitüntetni, annyira szellős, szellemes és eredeti írás, mintha nem is Ön írta volna. Pedig de! Nagyon tetszett!
Zsomwin
Tisztelt Olvasók!
A második résznél válaszolgattam.
Bokor
 
Kedves Bokor Úr!

Igen csak kíváncsi lettem a folytatásra. Borítékolni merném, hogy nem fogok csalódni!

Tisztelettel, hű olvasója:
Elina
Tisztelt Tanár Úr!
Ez egy szépen megírt felcsigáztató. Kíváncsian várom, hogyan fejeződik be a története. Egyre többet tudunk Önről;-) Vagy ne azonosítsuk a szereplővel?
Üdvözlettel,
Pinokkió
Tisztelt Bokor úr!

Ez jó volt, tetszett!
De kérem legyen óvatos a vadmacskákkal!

Pussz, Tündér
Kalandra fel, tisztelt Bokor Úr!

Nem csak tanulni, szeretni sincs későn...

Maradok tisztelettel,
Judit
Kedves Bokorur!

Egy fiatalos üde cikk. Várom a folytatást!

Üdv,
L.
Tisztelt Bokor Úr!

Sosem késő tanulni, erre igazán jó példa Ön. Most is meglepett, mennyire nem az a szőrösszívű kukacos tanárbácsi, akinek először gondoltam. :) Emberinek lenni nem hiba, hanem erény.

Kíváncsian várom a folytatást.

Köszönettel:Ailet
Sokat sejtet a jelige... :)
Kíváncsian várom, hogy a folytatásban Ön vadász lesz, vagy préda.
D.
Tanár Úr!
Kíváncsian várom a folytatást, mi történhetett?! Tetszett!!!!
Üdv: Angel :)
 
Na ez tetszett!

Kedves Tanár úr! De ha nem biztos a dolgában, akkor ne felejtse el bevenni azt kis kék kapszulát! :-) Ment az 5 pont!

Üdv.

István
Kedves Bokorur!

Jónak ígérkezik! Izgatottan várom a folytatást. Ha tapasztalatcserére van szüksége, szívesen segítek. Egy ilyen randit nem szabad elkapkodni. Fel kell rá készülni miegymással. :-)

Egy hatvanas,

Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: