Segíts magadon, az Isten is megsegít (2)

Látogatók száma: 47

Azt gondolom, a szó szoros értelmében sosem voltam erőszakos.

Sosem kotorásztam mások zsebében, természetesen csak átvitt értelemben, mert nekem alig akadt benne valami. Iparkodtam túlélni a néha túlélhetetlennek tűnő kemény helyzeteket. Önérzetes voltam, sőt szégyelltem, hogy egyre lejjebb csúszok. Meleg szoba, tele kamra, már csak az emlékeimben léteztek. Azok voltak a legszörnyűbb napok, amikor a lehető legtöbb ruhát magamon tartva, a hideg konyhában készítettem az ebédet: a grízt.
Tejbegríz, cukorral, kakaóval, esetleg fahéjjal fenséges eledel lett volna, esetleg grízes tészta cukorral, barack lekvárral. Ám ezek sehol sem voltak. Maradt az üres pirított gríz, vízzel megduzzasztva. Néha napján, hogy nehogy unalmassá váljon, felváltotta a pirított zsemlemorzsa.

Majd a megfázás ágyba parancsolt. Az addig nem használt gázkonvektort muszáj volt bekapcsolni. A magas láz és betegség nem óhajtott egyhamar elhagyni. A másik szobában mínusz közeli állapot, még plusz két fok volt. Reménykedtem párom nem betegszik meg és nem esik ki a munkából.
Szerencsésen felépültem gyógyszerek nélkül, mert arra nem tellett.
Majd jött a gázszámla, ami közel húszezer forint volt, tetézve minden addigi gondunkat.

Sokan belesétáltak a csapdába, amibe mi is. Autót vettünk, hitelre, ami akkor jó ötletnek tűnt. Édesanyám aki túl volt a 90. évén, nehezen viselte édesapám elvesztését. Szerettük volna minél többször kivinni a temetőbe édesapámhoz.

Folytatás következik ...

A cikket írta: D Klári

támogatóink