újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szerelmek

Látogatók száma: 50

Szerelmek

Mindig magamnak keresem a bajt és csak a vakszerencsének köszönhetem, ha sikerül kimásznom belőle.

Huszonöt évesen itt lakom egy üzlethelyiség tizenhat négyzetméteres raktárában, az utcai bejáratú trafik hátsó részében, és nem panaszkodom, mert nem kell fizetnem érte, sőt, pénzt keresek, mert a nagybátyám jóvoltából csütörtök délután kettőtől vasárnap este tízig dolgozhatok a trafikban. Árulom a cigarettát, a dohányt, a rágógumit, kávét főzök és hétfő reggeltől csütörtök délig a professzor úr laboratóriumában gürizek, miközben megírom a szakdolgozatomat, melynek egy példánya itt van a kezemben, aranybetűkkel ott áll a borítón a címe, dátuma, és ami a lényeg, készítette Cseresnyés Csaba. Természetesen még előttem áll az államvizsga, amely már nem jelent problémát.
Nagyon élveztem az egyetemista létet, a kollégiumban sokat buliztunk és a tanulás többnyire a vizsgaidőszakra maradt, mígnem felvételt nyertem a mester szakra, és Apám közölte velem, hogy két évet még finanszíroz a tanulmányaimból, de egy nappal sem többet. Nem vettem komolyan, hiszen az első házasságából született bátyáim is úgy lettek diplomások, hogy anyagilag Apa támogatta őket, és nem láttam okát annak, hogy tőlem miért vonná meg az apanázst. Továbbra is folytatni akartam a korábbi léha, dorbézolásokkal tűzdelt, gondtalan egyetemista életem, nagy kanállal enni az életet, meghódítani minden lányt, aki csak az utamba kerül, s ameddig csak lehet, elodázni a munkásévek kezdetét.

Csakhogy nem számoltam Tatai professzor úrral, aki velünk, első éves mester szakosokkal közölte, hogy hamarosan kiválaszt közülünk két tehetséges fiatalt, akiket az a megtiszteltetés ér, hogy segíthetnek neki a kutatásaiban. Engem nem izgatott a dolog, mert az akkori barátnőmmel éppen egy hosszabb hétvégi kirándulást szerveztünk, ahol a barátainkkal együtt kiengedhetjük a gőzt. Vegyésznek készülök, átlagos tehetséggel és különösebb ambíció nélkül, ezért meglepett Tatai professzor úr döntése, hogy egyike leszek a kiválasztottaknak. A kirándulásra már nem tudtam elmenni, a barátnőm pedig azonnal szakított velem, mert nem hitte el, hogy azon a hétvégén jelenésem volt a professzor úr laborjában.

Egyik lány megy, a másik meg jön, gondoltam, elég megalapozatlan optimizmussal, mert ismét nem számoltam Tatai professzor úrral, aki szinte valamennyi szabad időmre igényt tartott, és elvárta, hogy az egyetemen is jól teljesítsek. Az igaz, hogy beleszerettem a kutatásba, egyre jobban érdekelt a dolog, hogy annak egy részletéről akartam írni a szakdolgozatomat, és nagy botrány lett belőle. Professzor úr dühtől vörös arccal üvöltözött velem, és közölte, majd egy év múlva beadhatom a dolgozatot, amikorra befejeződik a kutatás, ellenben úgy kell megírnom, hogy az kisebb bővítéssel a doktori disszertációmnak is megfeleljen. Ha vállalom, hogy még egy évet rászánok a kutatásban való részvételre, akkor heti három nap munka mellett ad némi anyagi ellenszolgáltatást is.

Apám majdnem gutaütést kapott, amikor megtudta, hogy nincs szakdolgozatom és még egy év kell a diplomámhoz.
– Nem érdekel semmiféle professzor, megmondtam, hogy nem adok több pénzt! Boldogulj, ahogyan tudsz! – üvöltötte és kirohant a házból.
Anyám sírva mentegette, hogy Apád két hónap múlva nyugdíjas lesz, összébb kell húzni a nadrágszíjat, értsd meg, kisfiam. Megértettem. Lázasan járt az agyam, hogyan tudok a fővárosban megélni és albérletet fizetni a professzor úr által felajánlott havi negyvenezerből. Sehogyan.

Napokig halasztgattam, hogy tudassam Tatai professzor úrral a további együttműködésünk ellehetetlenülését, amikor váratlanul beállított apai nagybátyám, Cseresnyés Ciprián, aki habozás nélkül felajánlotta segítségét, így kerültem ide, a trafik raktárába, bennlakásos rabszolgának, mégis neki köszönhetem, hogy most kezemben tarthatom a szakdolgozatomat, és két hónap múlva államvizsgázom.

Ha megkérdeznéd, hogyan állok a szerelemmel, akkor megköszönném kérdésed, és azt válaszolnám, hogy a vegyészet mellett a szomszédos fodrászüzletben dolgozó Melinda a szerelmem, csakhogy számára nem én jelentem azt a férfit, akire vágyik, ezért az iránta érzett szerelmem plátói, de csodálatos.

Melinda sudár alkatú, szép arcú, nevetős fodrászlány, aki megállná a helyét bármely szépségversenyen. Érettségi után nem vették fel a főiskolára, ezért férfifodrásznak tanult, emellett kozmetikus barátnőjének modellje a szakmai versenyeken.
Nekem smink nélkül is tetszik, egyszerűen elveszek zöld szeme láttán, és legszívesebben belefúrnám fejem a nyakába, vörösbe hajló barna haja tövébe, hogy belélegezhessem a bőre illatát. Álmomban gyakran arra ébredek, hogy arcomon érzem cseresznyepiros ajkának érintését, keble halmán nyugszanak kezeim, és arcán még ott látom a kéjből fakadt izzadság cseppjeit.

Megtanultam tisztelni a puszta tényeket, ezért számára igyekszem a legjobb barát lenni, akinek bármit elmondhat, akinek panaszkodhat, akinek dicsekedhet, vagy akivel egyszerűen együtt hallgathat kávézás közben.

Ideje készülődnöm. A bőrkötésű szakdolgozat a helyiség legjobb helyére kerül, az ágyam feletti könyvespolc közepére. Eszem egy szendvicset, iszom egy nagy pohár kristályvizet, tusolok, felöltözöm és megyek, leváltom Magdus nénit a trafikban.
Odakinn ragyogó az idő, ahogyan Magdus néni mondja, ez az ő ideje, a vénasszonyok nyara. Kedvelem az öreglányt, aki Ciprián özvegy anyósa, és nyugdíjasként nem találja otthon a helyét, ezért szívesen dolgozik a trafikban. Mindenkihez van egy jó szava, örökké mosolyog és nevetős szemével képes meglátni azt is, amit pedig mások jobb szeretnének titkolni előtte. Nyitott könyv vagyok számára, ismeri Melinda iránti rajongásomat, mégsem teszi szóvá.

Melinda este nyolckor végez és negyed kilenckor már itt van a trafikban, iszik egy kávét, rágógumit vesz, és ha ideje engedi, akkor tíz percet, negyed órát elbeszélget velünk. Azt nem tudom, hogy Magdus nénivel miről fecsegnek, de nekem rendszerint beszámol az udvarlóiról. Igen, így mondja, udvarló.

Ó, van belőlük elég! Hiába, nincs az a férfiember, akinek ne dobogna gyorsabban a szíve, ha egy csodálatosan szép angyal repked körülötte, miközben ott ül a fodrászszékben, figyelheti a hatalmas tükörben, mint szépül percről percre kezének érintése nyomán, és beszélgethet vele, ha kedve tartja, hallhatja csengő nevetését, amely vidítóan hat a rosszabb napokon is.

Mikor szerettem bele? Azt bizony magam sem tudom.
Talán akkor, amikor először mesélte el nekem a mesterfodrász vizsga középkorú elnökének széptevését, aki kitűnő minősítést ígért neki egy szerelmes éjszakáért. Képzeld, alig volt haja, állandóan izzadt, a pocakja meg alig fért a nadrágjában és dadogott, mondta kajánul nevetve, háromszor hülyítettem a randevúval, megkaptam a mesterfodrász oklevelemet és leléptettem. Csillogott Melinda szeme, de tudod, folytatta, a kisujjamhoz sem érhetett.
Vagy akkor dobbant először nagyot a szívem, amikor a tökéletes alakú manöken fiúért rajongott, aki megszólalásig jó pasi volt, de a hangja, mint egy kamaszé. Képzeld, Csabi, fuldoklottam a nevetéstől, majdnem elrontottam a frizuráját, csacsogta, majd ivott egy kortyot a kávéjából, mélyen a szemembe nézett és lassan lenyalta szája szélről a kávécseppet. Tökéletes alakja, jegyezte meg, igazi Adonisz!

A harmadik férfiért kamaszként rajongott. Csabikám, ő lesz az igazi, jelentette ki határozottan, és hosszan mesélte, hogy a magas, jóképű, harmincas vállalkozó nagyon gazdag, BMW-el jár, drága éttermekbe viszi vacsorázni, kétszer voltak színházban is, legközelebb hosszú hétvégére Prágába mennek. Néhány nap múlva könnyes szemmel közölte, hogy nős a pasi, és lefújta az utat.

A negyedik udvarlója szépreményű alanyi költő palánta volt, aki szépeket mondott, és úgy tudott udvarolni, mint korábban senki más, és virágcsokrokat küldött neki a fodrászüzletbe. Tudod, Csabi, mit csinál velem? – kérdezte és átnyúlt a pult felett, megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett, csak ezt, mondta és gyengéden megszorította az ujjaimat. A szívem majdnem kiugrott a mellkasomból, de tartottam magam. Érted, kérdezte suttogva, le nem véve kezét a kezemről, csak a kezemet fogta meg, amely kevés egy egészséges nő számára. Csak bólogattam, gombóc szorult a torkomba, talán jobb is, mert mit mondhattam volna Melindának, azt, hogy minden éjjel vele álmodom, és szeretnék mellette ébredni? Inkább kihúztam kezem a kezéből és megsimogattam az arcát. Te vagy a legszebb nő a világon, erre egyszer rájön az a tökfilkó is, biztattam.

Két hete nem láttam Melindát, pedig többször elmentem a fodrászüzlet előtt. Lehet, hogy máshová ment dolgozni? Vagy szabadságon van? Nem, az nem lehet! Rémlik, mintha két hónappal ezelőtt elejtett volna egy félmondatot arról, hogy benevezett egy bécsi fodrászversenyre.
Hiába tudom, hogy nem tartozom a karrierjét egyengetni tudók közé, a külsőm sem vetekedhet Adonisszal, a pénztárcám pedig kidurrant léggömbnél is laposabb, ráadásul szépeket sem tudok mondani, de Melinda igazán értékelhetné a barátságomat annyira, hogy nem lép le szó nélkül!

Csikorogva fékez az utcán egy taxi, nagy csomagokkal Melinda száll ki belőle és egyenesen idetart. Nagyon elegáns. Új a parfümje! Meglepődök.
– Szervusz, Csabi! Pizzát hoztam és pezsgőt!

Csipog a mobilom. Nagybátyám üzeni, hogy kivételesen azonnal bezárhatok. Kipattanok a pult mögül és bezárom a bejárati ajtót. Melinda a nyakamba ugrik és szájon csókol. Öt perc múlva közli velem, hogy ünneplünk. Három dolgot, a szakdolgozatomat, a versenyen nyert különdíját és azt, hogy mától kezdve egy pár vagyunk!
Reggel lakrészem apró asztalán, az üres pezsgős üveg mellett, ott dermed dobozában az érintetlen pizza.
– Nem baj, szívem – suttogja fülembe Melinda, - ráérünk megenni. Ez lesz a reggelink és a vacsoránk!
– Én másra éhezem! – replikázok és megcsókolom, hogy ne tudjon ellentmondani.

Úgy érzem, nem is akar.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: