Színtiszta szerelem
Látogatók száma: 43
Amikor azt hiszed, hogy hatvanon túl magadra maradsz, s az élet minden szépsége immár a múltad részévé válik, melyre időnként oly jól esik visszagondolni, akkor úgy érzed, más lehetőség híján beletörődsz a helyzetedbe, elfogadod a magányt, ahogyan a korral járó egészségügyi problémákat, az lassan belesimul és szerves részévé válik a mindennapjaidnak, miközben megpróbálsz együtt élni vele, mert úgy véled, nincs más választásod, talpad alatt az utad nem keresztezi másik ösvény, amire fordulva ismeretlen, ámde vérpezsdítő kihívásokkal kellene megküzdened, így kőbe vésett szabályként egyhangúan peregnek napjaid, bár a nap továbbra is keleten kel és nyugaton nyugszik, az idő végtelen homokóráján egykedvűen peregnek homokszemek, s érzed, hogy léted a megunt megszokások ketrecét többé már nem feszgeti, sőt, kapaszkodónak tekinti az unásig ismételt egymást követő cselekvéseket, melyek észrevétlenül egybefolyatják a nappalt az éjszakával, hiszen oly mindegy, mit mikor teszel, magadon kívül mást úgysem érdekel, hogy rend van körülötted vagy káosz, a telefon is ritkán csörren, akkor is minek, csak a közvélemény kutató keres, akkor rázd fel magad és emlékezz szavamra, s vedd észre, ott toporog körötted a remény, ragadd meg kezét és lépj ki magad teremtette picinyke világodból, nyisd ki lelked kulcsra zárt ajtaját, hagyd el ketreced és menj ki a fényre, lássák hogy vagy, élsz és mozogsz, mert csak így találhat rád a szerelem.
Élvezd a pillanatot, percet és órát, a napokat, hónapokat, éveket, melyeket kedveseddel tölthetsz, hiszen nincsenek kötelezettségeid, nem kell a jövőt tervezned, karriert építened, gyereket nevelned, csak élvezni azt, ami van, majd úgyis rájössz, hogy csak egymásnak vagytok fontosak, és a szerelem sokkal több, mint amit eddig fiatalon átéltél, mert az elmúlt évtizedek gyémánttá csiszolták, s immár színtiszta szeretetként ott ragyog bennetek, szívet, lelket melengetve, miközben fényében eltörpülnek a gondok, mintha nem is léteznének, mert a valóságot kedvesed szemében látod, amikor reád néz, kezében érzed, amikor átölel, becéző hangjából hallod, ha szólít.
Hidd el nekem, hatvan felett létezik a színtiszta szerelem!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szívből örülök Yollám,hogy neked sikerült!!! :)
Puszi
Puszi
Ha Nektek sikerült, akkor a mi esélyeink statisztikailag csökkentek-)
Nem áltatom magam, mert nekem sikerült! Biztatásként írtam az egyedülálló barátnőimnek!
Puszi
Ne áltasd magad Yollám, állítólag hatvan felett egy nőnek nagyobb esélye van lezuhanni egy repülőgéppel, mint párra találni :-)
Nem áll meg az élet 40 éves korban.Igenis van esély 60 éves korban is a boldogságra,a párra találásra.Nem szabad hatvan évesen,vagy akárhány évesen lehúzni a rolót,hisz hátravan még valamennyi,azt egyedül gubbasztva kellene leélni?Megbotránkozni sem szabad az idősebb párokon amiért szeretik egymást!Az öröm,a párra találás,nem a fiatalok kiváltsága!Kell hozzá egy kis nyitottság,és bátorság.
Puszi
Hidd el, Ilikém, ha nekem sikerült, akkor Neked is sikerülhet! Sőt, a középiskolás barátnőmnek is összejött.
Drága Yolla, az utolsó mondatodra reagálva: nem hiszem!
Először is: jó, ha az ember eljut hatvan fölöttiig, vagy adja az Úr, kicsit tovább is...Ha a szűkebb környezetemben szétnézek, csak itt az utcában-ami egy elég rövid szakasz- négyen vagyunk özvegyek...Hm...mindenki a maga kis életén próbál bukdácsolni, mert ugye az élet véges, akkor is, ha a szerelem örök...
A másik: ha valaki sokáig élt egyedül, az már nem szívesen adja fel a szabadságát egyetlen-ki tudja milyen, honnan jött valakiért, hiszen ilyen körülmények között már talán nincs is idő arra, hogy megismerjék egymást.No, erről aztán tudnék mesélni...Tehát-ebből kifolyólag-legalábbis én-nem is kísérletezem. Tőlem itt toporoghat a remény, nem megyek ki az utcára azért, hogy fényt lássak, minden reggel megcsodálhatom a kertemben.De mindenki a saját életének a kovácsa, hogy ezzel a közhellyel éljek.
Egyébként tetszett a cikked! :)
Puszi: Ilona
Ne áltasd magad Yollám, állítólag hatvan felett egy nőnek nagyobb esélye van lezuhanni egy repülőgéppel, mint párra találni :-)
Először is: jó, ha az ember eljut hatvan fölöttiig, vagy adja az Úr, kicsit tovább is...Ha a szűkebb környezetemben szétnézek, csak itt az utcában-ami egy elég rövid szakasz- négyen vagyunk özvegyek...Hm...mindenki a maga kis életén próbál bukdácsolni, mert ugye az élet véges, akkor is, ha a szerelem örök...
A másik: ha valaki sokáig élt egyedül, az már nem szívesen adja fel a szabadságát egyetlen-ki tudja milyen, honnan jött valakiért, hiszen ilyen körülmények között már talán nincs is idő arra, hogy megismerjék egymást.No, erről aztán tudnék mesélni...Tehát-ebből kifolyólag-legalábbis én-nem is kísérletezem. Tőlem itt toporoghat a remény, nem megyek ki az utcára azért, hogy fényt lássak, minden reggel megcsodálhatom a kertemben.De mindenki a saját életének a kovácsa, hogy ezzel a közhellyel éljek.
Egyébként tetszett a cikked! :)
Puszi: Ilona