Útkeresés
Látogatók száma: 41
Julika szomorúan ült a pályaudvar várótermében egy padon, a fia a barátjával indulás előtt még elment egy kávéra a bisztróba.
Hát ez a nap is elérkezett- gondolta és csak nézett maga elé.
A gyerek elvégezte a szakközépiskolát, de azóta sem tudott elhelyezkedni. Lassan már egy éve alkalmi munkákból járult hozzá az otthoni kiadásokhoz. Nagyon nehéz a helyzetük, a férje is munkanélküli lett, az ő ápolónői fizetéséből él a család, nagyon szűkösen, egyre nagyobb teherrel.
Valamit kezdeni kellett, mielőtt kettétörik az életük. Az unokabátyja Londonban él néhány éve, ő tanácsolta, hogy a fiú menjen ki hozzá, próbáljon új életet kezdeni. Végül úgy döntött a család, hogy megteszik ezt a lépést és összekuporgatták a vonatjegy árát, mert a repülőút még költségesebb lett volna.
A fia barátja is hasonló cipőben járt és a két gyerek elhatározta, együtt mennek külföldre, egymás támaszai lesznek. Ez Julikát is megnyugtatta kicsit.
Most, hogy az elhatározást tett követte, Julika a csendes váróteremben gondolataiba mélyedt.
A gyerekek kilépnek az országból, maguk mögött hagyva a barátokat, a gyerekkort, egy kultúrát, egy nyelvet.
Látják-e még szülőházukat, az őszi erdőt, a lombhullató fákat, a tücsökzenés virágos réteket, a Balatont, a Duna sárga vizét, a szeszélyes Tiszát? Lelki szemei előtt elsuhantak a szépséges hazai képek, a szíve is beleremegett.
Arra is gondolt, hogy ezeknek a gyerekeknek nem lesz magyar feleségük, akivel összebújnak és magyarul suttognak. Lesz még neki magyar unokája?
Nagyon elszomorodott, próbálta a könnyeit visszatartani, hogy a fia ne lássa a keserűségét. Elvégre egy új élet kezdődik, reménykedett, hogy a gyerek megtalálja majd a számítását és akárhogy is van, az a fontos, hogy neki jó legyen. Bízott a fiában.
Mikor a vonat elindult, meghatódottan és bizonytalanul integetett, majd elfordult és a paprizsebkendőjével itatgatta lecsorduló könnyeit...
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Ilona!
Az biztos, hogy nagyon nehéz dolog az elválás....ám most már a világháló segítségével lehet látni, és beszélgetni is lehet a külhonba szakadt csemetével, ami enyhítheti az aggodalmat.
pusz
Juli
Puszi, Ilona
Szia, Julika!
Én is igy látom. Egyszer el kell kezdeni, igy, vagy úgy, itt, vagy ott. ahol lehetőség van a jobbra, szebbre. Sajnos, sokan rákényszerülnek, hogy elhagyják hazájukat. De van előttük remény.. Csak az itthon maradottak, szülők, feleségek, férjek, testvérek..Tele fájdalommal, reménykedéssel,aggodalmas várakozással!!
Azt hiszem, ez benne a legnehezebb.
A történetemet az életből vettem..
Puszi, Ilona
Az biztos, hogy nagyon nehéz dolog az elválás....ám most már a világháló segítségével lehet látni, és beszélgetni is lehet a külhonba szakadt csemetével, ami enyhítheti az aggodalmat.
pusz
Juli
Kedves Ica!
Sajnos az itthoni gazdasági helyzet nagyon sok fiatalt kényszerít külföldre. Sok anyuka, sok feleség és sok gyermek is könnyezik emiatt. Mert családapák is rákényszerülnek a külföldi munkavállalásra.
Szomorú helyzet ez, nem tudom, lesz-e jobb valaha. Bíznunk kell. Másképp nem megy.
Pussz,
Tündér
Puszi, Ilona
Szia Ilona!
Sajnos a mai fiatalok kénytelenek külföldre menni, ha vinni akarják valamire!
De a jó oldalát kell nézni a dolognak. Meg kell állni a saját lábukon, és meg fognak, ami nem hátrány az életben. Általában tisztességes munkáért tisztességes fizetést kapnak. Úgy megtanulják a nyelvet, ahogy szerintem semmiféle hazai nyelviskolában nem tudnák.
Megtalálják a számításukat, de az otthont nem felejtik. Ha külföldivel kötnek házasságot, a gyerekek, az unoka fele részben magyar lesz!
A madarat meg kell tanítani repülni és szabadon kell engedni. Akár merre is száll, tudni fogja, hogy a fészke!
pusz
Juli
Én is igy látom. Egyszer el kell kezdeni, igy, vagy úgy, itt, vagy ott. ahol lehetőség van a jobbra, szebbre. Sajnos, sokan rákényszerülnek, hogy elhagyják hazájukat. De van előttük remény.. Csak az itthon maradottak, szülők, feleségek, férjek, testvérek..Tele fájdalommal, reménykedéssel,aggodalmas várakozással!!
Azt hiszem, ez benne a legnehezebb.
A történetemet az életből vettem..
Puszi, Ilona
Sajnos a mai fiatalok kénytelenek külföldre menni, ha vinni akarják valamire!
De a jó oldalát kell nézni a dolognak. Meg kell állni a saját lábukon, és meg fognak, ami nem hátrány az életben. Általában tisztességes munkáért tisztességes fizetést kapnak. Úgy megtanulják a nyelvet, ahogy szerintem semmiféle hazai nyelviskolában nem tudnák.
Megtalálják a számításukat, de az otthont nem felejtik. Ha külföldivel kötnek házasságot, a gyerekek, az unoka fele részben magyar lesz!
A madarat meg kell tanítani repülni és szabadon kell engedni. Akár merre is száll, tudni fogja, hogy a fészke!
pusz
Juli
Sajnos az itthoni gazdasági helyzet nagyon sok fiatalt kényszerít külföldre. Sok anyuka, sok feleség és sok gyermek is könnyezik emiatt. Mert családapák is rákényszerülnek a külföldi munkavállalásra.
Szomorú helyzet ez, nem tudom, lesz-e jobb valaha. Bíznunk kell. Másképp nem megy.
Pussz,
Tündér