Változások…

Látogatók száma: 48

Kétségtelen, hogy valami történik velem az utóbbi időben és szinte egyik napról a másikra változik meg az életem… Vajon mások hogy élik meg?

Először csak tudomásul vettem, hogy sokkalta könnyedebben veszek mindent. Olyan ráérősen. Hasonlított ez egyfajta fásultsághoz, közömbösséghez. Aztán észrevettem, mintha valami nem várt dolgon mennék keresztül. Valami nagy-nagy nyugalom érzet áradt szét szinte az egész lényemben. Először keresni kezdtem az okát. Töprengtem, vajon mi indítja el bennem ezt a végtelen nagy türelmet, ami idáig nem volt jellemző rám. Korábban szinte mindig siettem, kapkodtam, le ne maradjak valahonnan, valamiről. Bármennyire igyekeztem, valami mégis kimaradt az életemből. Akkor még nem tudtam, hogy mi.

Egyszeriben érdeklődéssel kezdtem az emberek irányába fordulni. Apró részletességgel figyelni kezdtem a mozdulataikat. Addig sietős lépteimet visszafogtam szinte, lassítottam kissé és meg is álltam egy-egy pillanatra körbe nézve, hol is vagyok éppen? Merre járok? Kik vesznek körül? Elkezdtem beszélgetni az emberekkel. Az addig kevés Idő a segítségemre sietett. Ráértem. A beszélgető társaim közül többen siettek. Ez volt az első gyanús jele a változásnak, amit akkor éreztem. Számomra ettől kezdve lelassult az Élet. Ez volt az első megdöbbentő tapasztalatom. Számomra elindult valami. A Változás kora.

Nem voltam meggyőződve arról, hogy ez a változás, amit felfedeztem magamban, a bennem még dúló háborút váltja fel és hozza meg a belső békét. Ellenkezőleg. Elindított bennem egy addig nem ismert belső nyugtalanságot és ezzel szemben tehetetlennek éreztem magam. Nem voltam felkészülve erre. Időm, mint a tenger. És igyekeztem minden percét ki is használni, semmit nem hagyva a gondolatoknak, belevetettem magam a munkába, az egyetlenbe, amit ismertem, elhitetve magammal, hogy Fontos vagyok. Egy ideig az is voltam. Valami hiányzott, talán a beletörődés képessége, amit inkább váltott fel a Lázadás kora…

Ezt a rövid időszakot váltotta fel valami addig számomra teljesen ismeretlen fogalom. Úgy éltem meg akkor ezt az állapotot, mint egy számkivetett. Sokáig tiltakoztam és lázadtam ellene. Nem akartam tudomásul venni, hogy többé már nem lesz szükség rám. Azt, amit még nem éreztem magamban igazán, hogy valami megváltozott. Nem bennem, de körülöttem mindenképp...

Kapaszkodót kerestem, ugyanakkor eltöprengtem azon mi jöhet ez után? Kezdtem beletörődni a megváltoztathatatlanba. Soha nem voltam a magam ura és most tessék. Mindig mások kezébe volt a sorsom. Ők mondták meg mit tegyek, hogy tegyek. Nehezen törődtem bele, hogy egyik napról a másikra a Sorsom irányítása a saját kezembe került. Elbizonytalanított. Megijesztett. Ez az állapot immáron öt éve tart.

Ideje lenne valami bizonyosságot szereznem, hogy a létnek mégis van valami egyéb értelme, mint a változások?

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink