újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Verseny start és cél nélkül

Látogatók száma: 54

Unos pro omnibus, omnes pro uno! Egy mindenkiért, mindenki egyért! ! Ugye, milyen ismerős Dumas három testőrének és négy muskétásának jelmondata?

Számomra ennek a mondásnak lényegét mégsem a kitűnő francia író regénye és az abból készült filmek tanítják meg, hanem a középiskolás kollégiumi tanáraim. Arra buzdítnak bennünket, hogy mindenkiben ott a tehetség, vegyük észre és értékeljük, hiszen kinek ebben, kinek meg másban adott többet a természet, ám a legnagyobb erő mégiscsak az összetartó közösségben van. Nem sokat szórakoznak velünk, ha egyest kap valaki a csoportunkból, elveszik a kimenőnket mindaddig, amíg az illető ki nem javítja a jegyét.

Eleinte persze, hogy morgunk, és fél éjszaka korrepetáljuk a lemaradt társainkat. Egy idő után szépen megtanuljuk a saját bőrünkön, hogy kényszer nélkül segítsünk egymásnak, ne akkor, amikor már büntetnek érte. Descatres után szabadon, "Cogito, ergo sum", gondolkodom, tehát vagyok! Kiderül, hogy a legrosszabb matekos egy nyelvtehetség, a fizika iránt immunis pedig képes felvidítani bárkit bármikor, a két mondatnál hosszabb fogalmazást magától megírni képtelen pedig sorra nyeri a gimnázium sportvetélkedőit. És valamennyien megtaláljuk helyünket a közösségben, "Docendo discimus", tanítva tanulunk, és tiszteljük egymásban a tehetséget. Tudjuk, kinek-kinek melyik versenyen kell ringbe szállnia és tiszta szívvel drukkolunk neki.

Azóta eltelt negyven év, amely nem csupán fizikai állapotunk romlását eredményezi, hanem az emberi értékek avulását is.

Napjainkban a "Divide et impera! "dívik, azaz oszd meg és uralkodj. Nincs szükség építő közösségre, elsőbbséget élvez az egyéni teljesítmény, akkor is, ha annak ára a könyöklés, mások sárba tiprása, vagy egyenesen a korrupció, mert "Manus manum lavat", azaz kéz kezet mos. Ennek persze ára van, a legegyszerűbb, ha pénzzel fizeted meg, mert hiába van számtalan bejegyzett egyház, a legnagyobb úr pénz.

Kit érdekel manapság, hogy " timeo Danaos et dona ferentes", azaz az ellenségnek, a veszedelmes embereknek szívességét, előzékenységét gyanúval kell fogadni. Kinek van erre ideje! Havonta másik mobiltelefon, laptop kell, és drága autó, mellyel lehet száguldozni, s mutogatni, hogy lám, neki erre is telik! Külföldre is kell utazni, lassan bevásárolni is ott érdemes. Ha nincs tehetséged, az sem baj, minek is veszkődni a művelődéssel, megszerezheted, csak indulnod kell valamelyik tehetségkutatón, vagy beköltözni egy villába, magad mutogatni. Egy csapásra jól fizetett celeb lehetsz, ahhoz nem kell ész. Csak erős gyomor.

A veszélyérzet kihuny az emberekben, hiszen a politika is azt sugallja, hogy annak megy jól dolga, aki" Primus inter pares", vagyis első az egyenlők közt.

Könyörtelen könyökharc dúl mindenütt, bárhol is legyél, sajnos, nem egyszer nemtelen eszközökkel. Az erős boldogul, és elvész a gyenge, mert sárba tiporják. Az számít, hogy ki mennyi hasznot hajt, s ha ereje fogytán, megöregszik vagy megrokkan, már nem veszik emberszámba, csak kolonc a társadalom nyakán.

Az emberi kapcsolatainkban ott a társadalmi megítélés lenyomata. Egyre több az egyedülálló férfi és nő, szinte mindegyik korosztályban.

A fiatalok élik a ma divatos szingli életüket, alkalmi szexuális kapcsolatokkal, harmincas éveik közepe tájára tervezett első gyerekvállalással, és a házasság intézményét feleslegesnek ítélve.

A középkorúakban munkál a megfelelési kényszer, hogy legyen munkájuk, egészségük, gyermekeiket tudják segíteni, gyámolítani a szüleiket, miközben a feszültséggel terhelt hétköznapok kikezdik kapcsolatukat, melynek következménye válás vagy betegség lesz.

Az idős, vagy beteg emberek az egészségügyi problémáikon kívül megküzdenek a társadalom korábban említett ítélete mellett azzal is, hogy négyévente egyszer számítanak rájuk, az országgyűlési és önkormányzati választáskor.

Hogyan éljük meg helyzetünket? Mindenki másként, emberi kvalitása, természete, adottságai szerint.

Három korosztályt említek, mert egy dolog közös bennük: a baráti kapcsolatok beszűkülése, vagy hiánya. Ezt pótolják, kimondva és kimondatlanul, az internettel, a virtuális világgal. Itt lehet saját névvel vagy kitalált becenévvel szerepelni, ismeretlenekkel csevegni, beszélgetni, egyes portálokra írogatni, mint ez is, és kritikákat kapni, no meg írni is.

És ezen a ponton elszabadulhat a pokol, főleg abban az esetben, ha lehet az írásokat pontozni is. Felesleges a harc, mert ez nem egy verseny, csak szórakozás. Itt nincs start és nincs cél, pusztán az örömszerzés, de az kettős: egyszer, amikor írod a cikket, másszor, amikor a másokét olvasod.

Nem lenne szabad elfelejtenünk, "Si duo idem faciunt, saepe non est idem", vagyis ha ketten ugyanazt végzik, az gyakran mégsem ugyanaz.

Szóval, a magam részéről, maradok a régi, remélem, hogy valamennyien megtaláljuk helyünket a feleségek.hu közösségében, és tiszteljük egymásban a tehetséget.

Sem versengeni, sem versenyezni nem akarok.

Nekem elég lesz az olimpia, melyet kényelmes fotelemből nézek és drukkolok az országunkat képviselő tehetséges fiataloknak.

Mes amis, Agents Provocateurs!

Szépen kérlek Benneteket, hogy ne provokáljátok a többieket, ne szítsátok a tüzet, ne akarjatok éket verni közénk és ne akarjatok elsők lenni egy nem létező versenyen! Itt valamennyien tizenkilencek vagyunk, legfeljebb húsznál eggyel kevesebbek!

Gondoljatok arra, aki kardot fog, kard által vész el!

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!
Vannak közöttünk emberek akik igénylik azt, hogy kulturált módon értékeljék őket, segítő szándékkal kritizálják munkáikat.
Segítő példaként lásd saját próbálkozásaimat:
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/szorakozas-es-kikapcsolodas/az-ivek_5600
vagy:
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/szorakozas-es-kikapcsolodas/egyeni-stilus_5602
, de megnézheted akár a tündérek vagy Bokor úr összes hsz-ét, mindegyik megpróbál felemelni.
Az ami itt most lángra lobbant (jó lenne, ha azok akik szították ezt a pontozási mániát, magukba néznének, és nem álszenteskednének) azt már egyszer mi "lefejeztük" (kitiltottunk írókat, akik terrorizálták az oldalon publikálókat, lásd:
http://www.felesegek.hu/cikkek/ferfias-dolgok/elsarkanyosodas/i-love-you-felesegek-hu_5117). A tündérek segítségével ezt most is meg fogjuk tenni a nyugodt munka és a missziónk érdekében.
Szeretném, ha ez az oldal tényleg a béke szigete lenne, ezért dolgozunk, lásd:
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/a-nagy-beke-szigete_2243
Köszönöm az írásod!
Nagyon jó, hogy van aki tudd építően pozitív lenni, remélem köréd gyűlnek majd a többiek is!
üdv,
Pinokkió
Kedves Yolla!

Minden szavaddal egyetértek. Az elszabadult tüzet oltani próbálod. Remélem sikerül. Magam ugyanezt vallom. Előbb kellett volna jönnöd talán, hogy ez a pokol ne alakulhatott volna ki, mert a józan ész azt diktálja, amit te most itt velünk közölni próbáltál, hogy ezen változtatni kell.

Meg kéne fogadni valamennyiünknek, hogy mostantól másként lesz, de ahhoz tiszta lappal és közel azonos gondolatokkal kell rendelkeznünk. Akit elnyomnak, az védekezni fog, idővel pedig támadni. Ha megpróbálják lehúzni, besározni, nem fogja hagyni magát, mert nem olyan fából faragták. Ki ismer itt, kit? Az életét semmi esetre sem. A természetét sem, csak legfeljebb kapisgálják. De nem is ebben van a lényeg.

Mindaddig, amíg egyformán nem érezzük ezt át az is, aki támad, az is, aki védekezik, ez nem fog sajnos változni.

Kívánom, hogy a jobbik ész győzzön! :-)

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: