Harc a wc keféért
Látogatók száma: 74
Szösszenet egy falucska mindennapjaiból.
Valahol Nincstovábbtól visszafelé úgy tíz lépésre egy csendes kis falucska élte a mindennapjait. A falu egyik végén a régi Május 1 MGTSZ mellett, Gróf Hovatovább Gusztáv és felmenői skatulyányi vadászháza terült el, melyet a sanyarú évek alatt a szociban újrahasznosítottak. Naná. Kell az építőanyag, az ajtó meg az ablak, jól ég a farkasordító hidegben, meg ingyen volt.
Aztán jöttek az új idők, a vad gazdaság, a Köztársaság útját gyorsan rehabilitálták Benedek Elekre, mivel ez a főutca, büszkén verték a mellüket a volt tanácstagok, hogy íme, rendszert váltottunk, a számozást is megfordítottuk. Mostantól a város vége az eleje lesz. Mert arra van nyugat. Ripsz ropsz lebontották a szocis szobrokat és helyükre a grófé került, persze a falu alapítójáé, aki mint tudjuk, imádta a paraszti világot, - ahonnan meg volt a betevő pálinkája - meg a szolgálókat. Nézni. Ahogyan négykézláb súrolják a padlót. Felhajtott szoknyával. Hát istenem, akkor az volt a divat.
Tehát az alapító atya, gr. Hovatovább Zsiga bácsi emlékére mindjárt összepályáztak egy iskolára valót, még a gyülekezet tagjai is beleadtak, mert a templomot is e nevezetes gróf építtette, legyen hol gyónnia, ha kedve támad...
Annyira jól pályáztak, hogy egy-két év múlva állt az iskola és a falu apraja nagyja ott volt a megnyitón. Aztán kis létszámú csoportokban, Eu-s szabvány szerint okították a gyermekeket, a nyolc osztályból érdeklődés hiánya miatt kimaradt a 2. és a 7.
A gróf kis vadászházában kapott helyet természetesen az iskola, rögtön műemlékké is nyilvánították, hisz csak a nyílászárókat cserélték, hivatalosan. Meg az akadálymentesítésre kellett néhány milliót vesztegetni, hogy megkaphassák a kihelyezett nyelvvizsga engedélyt.
Hát persze, hisz a határ közel volt, muszáj idegennyelvet tanulnia a gyerekeknek. Ma már egyetlen paraszt gyerek sem lehet meg angol vagy német nélkül. Ez evidencia. Pláne, ha a Holstein típusú tejtermelőt lízingelnek a Hanstól. Beszélni kell vele valahogy. Meg a tehénnel is.
De térjünk rá a címben említett WC kefére is. Nos, ebben az iskolában dolgozott négy takarítónő a tanári kar mellett, természetesen közalkalmazottak. Marika, Teca, Klárika és Maca. Az iskolát négy részre osztották és a takarítónők minden nap órák után fél kettőtől fél tízig kisuvickolták a házat.
Marika rettentő büszke természet, hisz már a dédanyja is ezek között a falak között takarított, tehát úgy vélte, ő aztán vérbeli takarítónő. Ezt fennen hangoztatta is nem egyszer. Többször, mint a seprűt fogta volna.
Teca félárva szegény, két helyen dolgozott, itt és a takarékban, ami megmaradt annak, ami volt. Ő is. Nyócátalános.
Klárika, egyetlen szépséghibája a mélysége volt, meg a fogai, amit a férje előszeretettel alakít napról napra. Na nem hálából, csak szeretetből. Borszerető a lelkem.
Maca csendes hívő lélek, két nagy gyermek anyja, szépen élnek az urával, egy utcával feljebb, azaz szemben az iskolával, albérletben. Húsz éve. Jelenleg az iskolában mosnak és fürdenek, mert a tulaj felújítja a vizesblokkot közös megegyezéssel. Macáék fizetnek, a tulaj meg petyegtet.
Történt egyszer, hogy valahogy nem akadt Hovatovábbdiban annyi munka, mint amennyi kellett volna és egy kétségbeesett közmunkást irányítottak ki ebbe az iskolába, kisegítő takarítónak. Ő volt Vera. A sarki boltban létszámfeletti lett, miután a vállalkozó lánya elvégezte az iskolát. Dolgozni kell, munka nincs, mi tévő legyen az ember lánya, jelentkezett segélyre, aztán aláírta, hogy megy, bárhová, azért a 28.500.- ért dolgozni, ahová kiirányítják. A parlagfű szezon után jött a fedett pálya. Az iskola. Megismerkedett a négy takarítónővel és akárhonnan nézte, a négyből három kiskirálynak képzelte magát, a negyedik meg siránkozott. Minden nap más más elosztásban.
A nyolc órás műszak nehezen telt, mert nem tudtak olyan lassan dolgozni, hogy időre végezzenek. Haza felé az út olyan hosszú, az esti film meg 9:20-kor kezdődik. Persze Vera csak szigorúan 4 órában tengette napjait, de végül megszerette, mert az eddigi "vevőorientált" kereskedelemben a bele kilógott. Most meg nem akarta senki a lelkét.
Néhány hét múlva Marika, aki valahogy mindig akkor betegedett le, amikor a nagytakarítást végezték, bejelentette, hogy anyósa rettenetesen beteg, kórházba került, infarktus, vagy mi és neki ápolnia kell azt a szörnyet. Mert annak festette le. Vera vállat vont és tette a dolgát. Most sokkal lassabban, mert ezért is rászóltak, hát rajta ne múljon, ha ez a mentalitás még ebben a rendszerben is dívik, hát miatta ne emeljék a munka mennyiségét egálra az eltöltött óraszámmal. Aztán Marika felmondott egyik napról a másikra és Vera automatikusan jelentkezett a helyére, csak szerényen, hisz ő igazán nem az a könyöklős fajta. Ráadásul, ha már háromszor annyit fizetnek ugyanazért a munkáért, miért ne? Így a következő hónap elejéig szépen elvégezte 4 órában Marika feladatát, aztán az utolsó héten rejtélyes események történtek.
Minden nap arra panaszkodott Klárika, hogy mindig utána kell takarítani a női wc-t, meg feltölteni a papírtartókat, hát mit csinál ő munka helyett? Vera két napig tombolt, bizonygatta, hogy ő megcsinálta, de nem ment semmire. Mivel este kutya sem járt az iskola folyosóin, rájött, csak az egyik kolléga lehet a bűnös, hát rászánt egy-két napot és kifigyelte.
Marika, mint egy visszajáró szellem kísértett az iskolában, de csak az ő területén és Vera bosszúra szánta el magát. Fene a jó dolgát annak a nőnek, minek mondott fel, ha mégis itt akar dolgozni!
Harmadik napon aztán, a rendes munka után, leellenőrizte a területét, mindent rendben talált, s szép nyugodtan elindult haza, majd kerülő úton vissza ment, s ő is besurrant. Fekete ruhájában jól elvegyült a sötét falak között. Csendesen lopakodott, ne hallja senki és elbújt, várt. Nyolcig, kilencig, aztán nem történt semmi. Mivel nem akart ott ragadni, hát nagyon gyorsnak kellett lennie, mert a riasztót éjszakára bekapcsolják. Lelibegett a nyikorgó lépcsőkön, átsurrant a folyosókon, halkan káromkodva, hogy kijusson mielőtt ideér valaki.
Nem volt szerencséje. Már jött is a rendőrség, A Tibi, meg a Géza bácsi és rajta kapták.
El is szállásolták éjszakára, ő pedig egyre csak hajtogatta, hogy csak a kollégáját akarta lebuktatni, véletlenül maradt benn, meg egyáltalán! Milyen fürgék voltak a rend őrei!
Aztán megegyeztek, hogy takarítás után "véletlenül" bennmaradt. Vera hazament másnap. Csalódott volt, tudta, a falu nagy botrányt kanyarít az esetből és még a munka is ugrott.
Azért délután bement lógó orral és a gondnok fogadta. Vera kezdett elsüllyedni szégyenében, mert a vigyor a főnöke arcán egyértelmű volt.
- Na Vera, nem tudom, hogy mit kerestél odabenn zárás után, de az biztos, hogy Marikánk többet nem jelentkezik, mert reggel a wc-ben találtak rá, halálra váltan gubbasztott a sarokban, azt hajtogatta, hogy szellemet látott és meg volt győződve róla, az anyósa volt az, aki két napja meghalt. Kórházba szállították szegényt. Lábadozik a sokkból. - Vera meglepődött és nem tudott szóhoz jutni sem, aztán mégis kinyögött valamit.
- Hát, régi épület, talán az egyik gróf szelleme járja a házat sötétedés után...
- Az lehet, de a jövőben nem akarok több harcot a wc keféért! - figyelmeztette a főnöke és otthagyta nevetve, majd néhány lépés után megfordult. - A munka a tiéd.
Azóta is mesélik Hovatovábbdiban, hogy egy takarítónő majdnem szörnyet halt, mert a Zsiga bácsi szelleme megkergette. Bizony az öreg szerette a fehérnépet életében is, hát holtában sem javult meg, így legalább nem kell gyónnia sem.
Kép: Internet
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Bianka
Sztem nem rossz. Csak én most fáradt vagyok hozzá:)
Pl. ez tök jó:):
hogy íme, rendszert váltottunk, a számozást is megfordítottuk. Mostantól a város vége az eleje lesz. Mert arra van nyugat.
:) tény, hogy nem a legjobb írásom, de az első ebben a stílusban...
Van mit tanulnom még.
Üdv.
Ailet
Pl. ez tök jó:):
hogy íme, rendszert váltottunk, a számozást is megfordítottuk. Mostantól a város vége az eleje lesz. Mert arra van nyugat.
Válasz erre: Gyuri
Sehova sem tudom tenni ezt az írást. Csak az a szellemes rész valami. A többi mellébeszélés,még a négy figura körbeírása sem ment semmit.
A történet lényege: A szomorúságom, hogy ma is ott tartunk, hogy a farok csóválja a kutyát.
Nem vagyok gyakorlott ebben a műfajban, csak próbálok új utakat is keresni...
Köszönöm a hszt. Egyébként én sem tudom hová tenni a mellébeszélésem "igazságát".
Ailet