Hová merülsz magyar egészségügy?

Látogatók száma: 72

Bacsa tanár úr a középiskolában bebizonyította nekünk, hogy minden feladatot meg tudunk oldani, amit csak akarunk.

Szerinte, a befektetett energia tükröződik a munkánk eredményében. Mindegy, hogy az esztergapad mellett állunk, házat tervezünk, hajat vágunk, céget irányítunk vagy beteget ápolunk. Lehet, hogy mi leszünk a szakma kiváló mesterei, de munkánkon mindig meglátszik majd, hogy arra mennyi időt fordítottunk.
Az elmúlt hetekben újra be kellet látnom, hogy az egészségügy helyzete katasztrófális hazánkban. Nő azoknak a létesítményeknek a száma, ahonnan orvosokat, ápolókat bocsájtanak el, egyre rosszabb tárgyi feltételekről beszélünk, ráadásul az egészségügyi bérek is szégyenletesen alacsonyak. Ezeken azonban nehéz egyik napról a másikra változtatni. Főleg pénz nélkül.
Van azonban valami, amire még a forintnál is nagyobb szükség lenne: AZ ODAFIGYELÉSRE.
Nem az a baj, hogy vizitdíjat kell fizetni, vagy, hogy "támogatjuk" az egészségügyi dolgozókat. Hanem inkább az, hogy az idős nénitől, aki éppen megél a nyugdíjából, ugyanúgy elveszik a pénzt, mint azoktól, akik már rég nem tudják, mit jelent havi ötvenezerből gazdálkodni.
Talán nem egyértelmű, de a beteg érzésekkel, félelmekkel, kételyekkel teli normális ember, akit az adott helyzetben a betegsége aggaszt. Ami az orvosnak hétköznapi eset, az a betegnek álmatlan éjszakákat okoz. Ha ehhez az embertelen bánásmód, a semmibe vétel is társul, a beteg igyekszik a maga módján kierőszakolni a törődést. Először sírni kezd, majd balhézni, vagy ami még rosszabb befelé forul, lemond magáról.
Nem értem ápolótársaimat! Ha sok is a feladat egy adott műszakban, miért kell azt nagy mértékű utálattal végezni?
Az anyagi megbecsülés hiánya nem lehet ok arra, hogy ne törődjünk a ránk bízott betegekkel! Kitől várják a megértést, az empátiát, ha nem az ápolóktól, akik a segítés hivatását választották?
Hol vannak az ápolóképzés Bacsa tanár urai? Hol van a felelős tisztviselők szakmai tapasztalata, empátiája?
Hová merülsz magyar egészségügy?

A cikket írta: Nurse

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

vdodi7

Kedves kollegina,
tiszteletteljes kézcsókom Bacsa tanár úr kiváló diákjának...ragyogóan látod a helyzetet, ....az a gond, hogy lassan elfogyunk, és akkor komolyan lehet majd kongatni a harangot. Az egészségügy sajnos régóta orwell-i alapokon nyugszik, ..igaz az egyenlőbbek nem a plebs gyógyászati közegében enyhülnek bajaikból....nem torzítani akarnék, de sajnos a múltat nem hagyhatjuk figyelmen kívül...ámbár, elvileg eltelt húsz év...ennyi idő alatt illett volna gatyába rázni a dolgokat....illett volna.
Üdv:
védodi

dArc

ZS! Olyan kristálytiszta a logikád és az indíttatás, ami a cikk megírására késztetett, hogy tökéletesen ráillik bármelyik szakmára és bármelyik országra. Az emberi társadalom ilyen történelmi kortól függetlenül. Az ember ilyen. Néha akad egy Semmelweis hál Istennek.

Divi Éva

Abba a gödörbe, amit azért ástak, hogy a földhalomra kerüljön az egészségügy.
Az empátia, a beleérzés képesség, ami vagy van, vagy nincs. Magam is tapasztalom sokszor, hogy inkább nincs, mint van. Nem lenne baj, ha vizit díjat kellene fizetni, csak akkor legyen ember a vonal másik végén is!!
A felsőbb felelős szerveknek meg nem érdeke, hogy én beteg jól érezzem magam egy ilyen létesítményben, vagy embernek. A Te ápolói béred pedig megint nem érdeke, mert nem vagy a társa a játékban. Üdv Éva.

Postáska

Amikor valakinek a munkája csak munka, és nem hivatás...na akkor vannak ilyen helyzetek. Lesz@rom helyzetek. Ez az, amit egy adott szakmában soha, de soha nem lenne szabad megengedni...nálunk is van, óóó de sok! És ez jellemző sajnos minden olyan szakmára, ahol emberekkel kell foglalkozni, függetlenül attól, hogy a másikkal való törődés 2 percet, vagy 2 hetet "vesz el " az illető életéből...
Összetehetjük a két kezünket, amíg vannak "Bacsa tanár urak" vagy tanítványaik.
Puszi: Postáska

Pinokkió

Hm, te látod a lényeget (vagy Bacsa t. úr megtanította látni nektek)!
Puszi,
Pinokkió