Megalázva a munkahelyen

Látogatók száma: 119

A munkahely, ahol nincs, ott kincs?!

Akkoriban földmérő lévén, sokszor volt, hogy nyakamba vettem a vidéket és jártam faluról, falura. Akkor is egy ilyen utam közbe értem el az egyik kis faluba, haláléhesen. Így, az első utamba került járókelőtől megérdeklődtem:
- Hol lehet itt valami élelmet vásárolni?
- A sarkon a boltban vehet magának valamit - mondta az ember és abba az irányba mutatott, ahol a bolt volt.
Nehéz lett volna eltéveszteni. A falunak két utcája lévén, a Fő utca és a Kereszt utca, így csak egyenesen mennem kellett, hogy odaérjek, ahol emezek keresztezték egymást.

Amikor beléptem Mariska kedvesen rám mosolygott.
-Mivel szolgálhatok? -kérdezte kedvesen.
-Valami kis ennivalót vásárolnék. Kis szárazkolbászt és egy negyed kiló kenyeret kérnék -mondtam, miután szét is néztem és láttam a választékot.
-Mennyit kolbászt adhatok? -kérdezte a hölgy.
Olyan kedvesen kérdezte, hogy feltűnt a dolog. Nem szoktak hozzám ilyen kedvesek lenni, csak úgy?! -gondoltam. Végig mértem a kedves eladót. A kedves mosolyhoz formás alak is társult. Szép mellek és aranyos arcocska... És amiről nem tudtam levenni a szemem, az eladói köpeny alól kivillanó melltartók...
-Honnan jött ide hozzánk? -kérdezte Mariskánk.
Kaptam az alkalmon és -éhségemet félretéve- beszédbe elegyedtem a lánnyal.

Amikor már fél órája bent voltam a kisboltban, hirtelen zörgést hallottam az egyik sarok felől. Egyszer csak Pál, a főnök jött ki a kuckójából, erősen öltözködősen. Látszott rajta, hogy most tűri be a nadrágjába az ingét és igazgatja meg magán a ruháját. Ezután kisvártatva kijött Évike is és hasonlóan rendezgette a szoknyáját és blúzát, mint az imént Pál a saját öltözékét.
A szituáció nem hagyott bennem kétséget a "kuckóban" történtekről.
A helyzetet Pál próbálta menteni a maga módján.
-Te már megint itt kurválkodsz a vevővel??? -förmedt rá magasra emelt hangon a főnök a kis eladónőre.
Álltam meredten. Nem értettem a szituációt.
A két bűnös, Én és Mariska, gyorsan a pénztárhoz mentünk és kifizetve a vásárolt árut, továbbálltam.

Később sokat jártam még Mariska felé. 1 hétig mértem a környéken és minden alkalmat megragadtam, amikor lehetőségem volt rá, az ABC-t választottam vásárlásaim helyszínéül. Mint utólag -a főnök nélküli- hosszú beszélgetéseinkből kiderült, Pál több szeretőt is tartott a felesége mellett. Mariska volt az egyik, aki nem adta be neki a derekát. Így folyamatosan csak becsmérlésben volt része. De a kis faluban örülhetett, hogy egyáltalán munkája van, így mindent eltűrt főnökének.

A cikket írta: Pinokkió

előző cikk következő cikk

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

« előző
1
2
következő »

Ebben nekem is volt részem régen... dolgoztam olyan helyen, ahol rajtam kívül mindenki lépegethetett felfelé, nekem azt sem engedték meg, hogy cégen belül tanuljak...

Kár, hogy nem lehet azonosítani a cikk íróját a szereplővel. Még az a vád érne, hogy ...
Így el tudom képzelni, hogy a dolog megtörtént, a földmérő szorgalmasan udvarolt a Mariskának. Vajon beadta a derekát neki? Ez nem derül ki. Pedig később még sokat járt Mariska felé... udvarolgatni. :-)

Puszi,
Éva

Ui. Most nézem az első hozzászólót... Boszorkányt is ugyanez a kérdés izgatta. :-)

Inkább ilyen belevaló, tökös legyen egy főnök, mint olyan mamlasz, férfiatlan, mint az én főnököm.
A főnökök így is úgy is "baszogatják" az alkalmazottakat, akkor legalább kielégülten tegyék! :)

Bizonyára van valóságalapja a történetnek. Hogy mik zajlanak egy ilyen kuckóban! :) Ideszögeztél a monitor elé.