Megalázva a munkahelyen
Látogatók száma: 119
A munkahely, ahol nincs, ott kincs?!
Akkoriban földmérő lévén, sokszor volt, hogy nyakamba vettem a vidéket és jártam faluról, falura. Akkor is egy ilyen utam közbe értem el az egyik kis faluba, haláléhesen. Így, az első utamba került járókelőtől megérdeklődtem:
- Hol lehet itt valami élelmet vásárolni?
- A sarkon a boltban vehet magának valamit - mondta az ember és abba az irányba mutatott, ahol a bolt volt.
Nehéz lett volna eltéveszteni. A falunak két utcája lévén, a Fő utca és a Kereszt utca, így csak egyenesen mennem kellett, hogy odaérjek, ahol emezek keresztezték egymást.
Amikor beléptem Mariska kedvesen rám mosolygott.
-Mivel szolgálhatok? -kérdezte kedvesen.
-Valami kis ennivalót vásárolnék. Kis szárazkolbászt és egy negyed kiló kenyeret kérnék -mondtam, miután szét is néztem és láttam a választékot.
-Mennyit kolbászt adhatok? -kérdezte a hölgy.
Olyan kedvesen kérdezte, hogy feltűnt a dolog. Nem szoktak hozzám ilyen kedvesek lenni, csak úgy?! -gondoltam. Végig mértem a kedves eladót. A kedves mosolyhoz formás alak is társult. Szép mellek és aranyos arcocska... És amiről nem tudtam levenni a szemem, az eladói köpeny alól kivillanó melltartók...
-Honnan jött ide hozzánk? -kérdezte Mariskánk.
Kaptam az alkalmon és -éhségemet félretéve- beszédbe elegyedtem a lánnyal.
Amikor már fél órája bent voltam a kisboltban, hirtelen zörgést hallottam az egyik sarok felől. Egyszer csak Pál, a főnök jött ki a kuckójából, erősen öltözködősen. Látszott rajta, hogy most tűri be a nadrágjába az ingét és igazgatja meg magán a ruháját. Ezután kisvártatva kijött Évike is és hasonlóan rendezgette a szoknyáját és blúzát, mint az imént Pál a saját öltözékét.
A szituáció nem hagyott bennem kétséget a "kuckóban" történtekről.
A helyzetet Pál próbálta menteni a maga módján.
-Te már megint itt kurválkodsz a vevővel??? -förmedt rá magasra emelt hangon a főnök a kis eladónőre.
Álltam meredten. Nem értettem a szituációt.
A két bűnös, Én és Mariska, gyorsan a pénztárhoz mentünk és kifizetve a vásárolt árut, továbbálltam.
Később sokat jártam még Mariska felé. 1 hétig mértem a környéken és minden alkalmat megragadtam, amikor lehetőségem volt rá, az ABC-t választottam vásárlásaim helyszínéül. Mint utólag -a főnök nélküli- hosszú beszélgetéseinkből kiderült, Pál több szeretőt is tartott a felesége mellett. Mariska volt az egyik, aki nem adta be neki a derekát. Így folyamatosan csak becsmérlésben volt része. De a kis faluban örülhetett, hogy egyáltalán munkája van, így mindent eltűrt főnökének.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
...és ettől rosszabb lett az írás, hogy nem füllentettem csak a "Lucky-féle poén" kedvéért?
...és ettől rosszabb lett az írás, hogy nem füllentettem csak a "Lucky-féle poén" kedvéért?
Olyan életszagúra sikeredett..
Pinokkió! Ez csak kitalált történet?
Olyan életszagúra sikeredett..
Szerinted?
Hi Laura! Én csak kitaláltam, hogy vannak ilyen bunkók...
Szerinted?
Néha azt gondolom sok ember csak beszél-beszél és nem is tudja felfogni szavainak a jelentését, súlyát.
Vannak.
Néha azt gondolom sok ember csak beszél-beszél és nem is tudja felfogni szavainak a jelentését, súlyát.
Minap én is így jártam. Beszéltem, uff:-(
Komolyan, most nem viccelek, olyan meggondolatlanok sokszor manapság az emberek.
Az voltál te is mi? :)))
Tessék tüzetesen megbánni bűneinket! ;-)
Komolyan, most nem viccelek, olyan meggondolatlanok sokszor manapság az emberek.
Az voltál te is mi? :)))
Biztos ez indíttatta a cikkem.
Feloldozlak. :)
Most kevés vagy:-(
Viszont az orrod, mintha nem nőne már.
Csúcs vagy Laura!!!!
legjobb védekezés a támadás, legalább is a főnöktől
:)
tetszett nagyon a cikk
Nekem tetszik a cikk, életszerű...
hímpecér főnökök, nem semmi!!!
legjobb védekezés a támadás, legalább is a főnöktől
:)
tetszett nagyon a cikk
A főnökök így is úgy is "baszogatják" az alkalmazottakat, akkor legalább kielégülten tegyék! :)