újabb események régebbi események további események
22:58
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
18:26
L. Alexa új cikket töltött fel
18:23
L. Alexa új cikket töltött fel
17:06
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
13:14
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
09:16
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:17
L. Alexa módosította a naplóbejegyzését
08:16
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
22:02
Black Ice módosította a cikkét
21:57
Black Ice új cikket töltött fel
21:04
Ilona új cikket töltött fel
15:18
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
21:53
Black Ice módosította a cikkét
21:40
Black Ice új cikket töltött fel
13:22
emillio új cikket töltött fel
14:04
Ilona módosította a cikkét
11:22
Ilona új cikket töltött fel

Miért nem tudja megbecsülni, ha van neki!

2010. július 28. - Látogatók száma: 45

Álmomban sem jöjjön elő ez az éjszaka!

Kezdve azon, hogy a tegnap letolt kislány, aki már nem is annyira kislány, hogy ne értene meg bizonyos dolgokat, ma egész éjjel farok felvágva vagdalkozott jobbra balra. Nyeltem, tűrtem, félrenéztem, nem hallottam meg, mert amúgy egy villámkezű nagyon ügyes kislány. De amikor már mindenkivel összeveszett maga körül, mert mindenkire volt egy egy gúnyos, vagy sértő, vagy lesajnáló megjegyzése, akkor közbeléptem.
A csoportvezető aztán elbeszélgetett vele. Éppen szünet volt, visszafelé találkoztam a gúnyos, kissé diadalmas, lesajnáló, félvigyorral az arcán, amikor megkésve kifelé vágtázott.
Mindegy, a szünet neki is jár csitítottam a többieket. Dolgoztunk tovább, és egy kis ideig csend is volt, mindenki szorgalmasan dolgozott, kisebb beszélgetések alakultak ki munka közben. Ha nincs hiba, ilyenkor nem szólok közbe, hiszen némaságot nem kell fogadni. Valahogy olyan vihar előtti csend volt. Érezték a csontjaim.
Aztán elszabadult a pokol. Betanuló irányító van mellettem, aki igyekezik mindent megfigyelni, mert hamarosan ő is tizenöt- húsz embert fog irányítani. Az első harapást ő kapta!
- Otthonról is betelefonálsz, hogy meg van-e a darabszám? - kérdezte tőle az a operátorom, aki szintén jelentkezett a posztra, csak nem találták alkalmasnak a szája és a modora miatt.
A fiatalasszony elég jól hárította a kérdést
- Két gyereket tartok el egyedül, én minden lehetőséget megragadok, hogy több pénzt tudjak keresni!
Sorba jött a többi!
Márta, az "Öregasszony" akit én hívok így, mert velem korú, kissé pikírt megjegyzései amelyeket én már fel sem veszek, ma valahogy különösen sértőek. Melléje kis vigyort erőltet az arcára, jelezve hogy ő csak viccel ám. De meddig terjed a vicc? Meddig köteles egy irányító elviselni ezeket a kis "vicceket"?
Emlékszem, amikor az előző részlegét nagy veszekedés után ott hagyva pár hónapja odajött és bekérezkedett a soromra. Halvány érzésem van, hogy talán nem kellett volna átvenni?
Most utána hozták az előző társaságát is, így kénytelenek együtt dolgozni. A másik nagyszájú, is hozza a formáját, rákontráz Márta megjegyzéseire. Közben figyel, hogy mikor fortyanok fel. Egyenlőre az arcizmom sem rándul, kerülöm a konfliktust. Darab megvan, hiba nincs, nem veszem fel a kesztyűt. Az új emberekre figyelek, akik mind ma kezdtek. Négy férfi, egy asszony. Egyenlőre nincs baj velük, odafigyelnek az oktatóra, próbálják felvenni a ritmust. Az asszony csendes, igyekszik, látom rááll a keze erre a munkára.
Hajnal felé akadok ki Márta öregasszony egyik megjegyzésére. Éppen a háta mögött állok.
- Márta! ( ha gondolkodna akkor ebből sejthetné, hogy robbanni készülök) Egyre nagyobb fáradságomba kerül nem meghallani a megjegyzéseidet!
Most ő is farokfelvág és pikírten visszaszól.
- Akkor reggelig meg sem szólalok!
Csak annyit mondok, ajánlom is. Majd felhívom a figyelmét, hogy nem kötelező velem dolgoznia, odaballag a csoportvezetőhöz és megkéri hogy helyezze át másik sorra, mert nem hajlandó a Babóval dolgozni! Ettől elcsendesedik, mert nagyon nem szeretne tőlem elkerülni.
Reggel összehívom a társaságot, mindenkinek megköszönöm a munkáját és jó pihenést kívánok nekik. Kórusban válaszolnak, hasonlókat. Mire felérek az öltözőbe, ők már a busz mellett cigarettáznak. Amikor én kiérek éppen indul a buszuk. Én is hazaérek, és itthon jön ki rajtam ez az idegbajos éjszaka. A cigarettámat alig tudom meggyújtani, annyira remeg a kezem.
A farokfelvágós kislány a következő szakaszban már nem dolgozik velünk. Megköszönték a munkáját.

A cikket írta: Babenko

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 29. 19:53

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. július 29. 19:09

Nehéz megtalálni az aranyközéputat. Ne mérgelődj!
Dehogy bántanám én a mai fiatalokat, de némelyik munkához való állása...

Már nem mérgelődöm, csak sajnálom azt a süsüt.
2010. július 29. 19:09
Nehéz megtalálni az aranyközéputat. Ne mérgelődj!
Dehogy bántanám én a mai fiatalokat, de némelyik munkához való állása...
2010. július 28. 20:01
A dühítő az az egészben, hogy rengeteg dolog van, amit én ennek a társaságnak elsikáltam, átírtam, kibeszéltem őket a saját maguk által kreált carból, hallgattam a szidást, ha kiszökött némelyik, kerestem a kifogást, hogy miért nincs meg, miért sok a hiba stb...ha valami nincs rendben a soron az én hátamat ütik. És gondolkodom, hogy hol a határ, ameddig érdemes nekem oda tartanom a hátamat miattuk. Miért járnak hetekig a nyakamra, hogy hozzám szeretnének kerülni és ha már odajöhetnek, akkor meg engem harapdálnak? Dühít a leányzó is, mert most miért kellett neki addig vagdalkoznia, amíg mások is észre nem veszik?
És most rohadtul nem érzem jól magam!!!!! :-(
2010. július 28. 11:56
Nagyon jó cikk! Tetszett!
2010. július 28. 10:02
Ez bizony egy nagyon jó kérdés !
Miért - talán látnunk is kellene nem csak nézni, meg néha gondolkodni is.
Magamról tudom - ha lenne munkám, azt nagyon megbecsülném, bár elég nagy a szám, de az biztos hogy hallgatnék, mikor azt kell, hisz biztos hogy vannak nálam tapasztaltabbak, és inkább tanulnék tőlük, minthogy a saját hülyeségeimet másokon üssem.
Ha végre lenne munkám - nagyon megbecsülném ...
Lehet hogy azért látom így, mert nekem már " sok minden " nincs, és tudom hogy amink van azt értékelni kell, és nagyon megbecsülni

Legyen szép a napod !

Üdv,
Gaya
2010. július 28. 09:08
van ez így, mert az élet igen érdekes
tetszett az írásod

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: