Miért nem tudja megbecsülni, ha van neki!
Látogatók száma: 46
Álmomban sem jöjjön elő ez az éjszaka!
Kezdve azon, hogy a tegnap letolt kislány, aki már nem is annyira kislány, hogy ne értene meg bizonyos dolgokat, ma egész éjjel farok felvágva vagdalkozott jobbra balra. Nyeltem, tűrtem, félrenéztem, nem hallottam meg, mert amúgy egy villámkezű nagyon ügyes kislány. De amikor már mindenkivel összeveszett maga körül, mert mindenkire volt egy egy gúnyos, vagy sértő, vagy lesajnáló megjegyzése, akkor közbeléptem.
A csoportvezető aztán elbeszélgetett vele. Éppen szünet volt, visszafelé találkoztam a gúnyos, kissé diadalmas, lesajnáló, félvigyorral az arcán, amikor megkésve kifelé vágtázott.
Mindegy, a szünet neki is jár csitítottam a többieket. Dolgoztunk tovább, és egy kis ideig csend is volt, mindenki szorgalmasan dolgozott, kisebb beszélgetések alakultak ki munka közben. Ha nincs hiba, ilyenkor nem szólok közbe, hiszen némaságot nem kell fogadni. Valahogy olyan vihar előtti csend volt. Érezték a csontjaim.
Aztán elszabadult a pokol. Betanuló irányító van mellettem, aki igyekezik mindent megfigyelni, mert hamarosan ő is tizenöt- húsz embert fog irányítani. Az első harapást ő kapta!
- Otthonról is betelefonálsz, hogy meg van-e a darabszám? - kérdezte tőle az a operátorom, aki szintén jelentkezett a posztra, csak nem találták alkalmasnak a szája és a modora miatt.
A fiatalasszony elég jól hárította a kérdést
- Két gyereket tartok el egyedül, én minden lehetőséget megragadok, hogy több pénzt tudjak keresni!
Sorba jött a többi!
Márta, az "Öregasszony" akit én hívok így, mert velem korú, kissé pikírt megjegyzései amelyeket én már fel sem veszek, ma valahogy különösen sértőek. Melléje kis vigyort erőltet az arcára, jelezve hogy ő csak viccel ám. De meddig terjed a vicc? Meddig köteles egy irányító elviselni ezeket a kis "vicceket"?
Emlékszem, amikor az előző részlegét nagy veszekedés után ott hagyva pár hónapja odajött és bekérezkedett a soromra. Halvány érzésem van, hogy talán nem kellett volna átvenni?
Most utána hozták az előző társaságát is, így kénytelenek együtt dolgozni. A másik nagyszájú, is hozza a formáját, rákontráz Márta megjegyzéseire. Közben figyel, hogy mikor fortyanok fel. Egyenlőre az arcizmom sem rándul, kerülöm a konfliktust. Darab megvan, hiba nincs, nem veszem fel a kesztyűt. Az új emberekre figyelek, akik mind ma kezdtek. Négy férfi, egy asszony. Egyenlőre nincs baj velük, odafigyelnek az oktatóra, próbálják felvenni a ritmust. Az asszony csendes, igyekszik, látom rááll a keze erre a munkára.
Hajnal felé akadok ki Márta öregasszony egyik megjegyzésére. Éppen a háta mögött állok.
- Márta! ( ha gondolkodna akkor ebből sejthetné, hogy robbanni készülök) Egyre nagyobb fáradságomba kerül nem meghallani a megjegyzéseidet!
Most ő is farokfelvág és pikírten visszaszól.
- Akkor reggelig meg sem szólalok!
Csak annyit mondok, ajánlom is. Majd felhívom a figyelmét, hogy nem kötelező velem dolgoznia, odaballag a csoportvezetőhöz és megkéri hogy helyezze át másik sorra, mert nem hajlandó a Babóval dolgozni! Ettől elcsendesedik, mert nagyon nem szeretne tőlem elkerülni.
Reggel összehívom a társaságot, mindenkinek megköszönöm a munkáját és jó pihenést kívánok nekik. Kórusban válaszolnak, hasonlókat. Mire felérek az öltözőbe, ők már a busz mellett cigarettáznak. Amikor én kiérek éppen indul a buszuk. Én is hazaérek, és itthon jön ki rajtam ez az idegbajos éjszaka. A cigarettámat alig tudom meggyújtani, annyira remeg a kezem.
A farokfelvágós kislány a következő szakaszban már nem dolgozik velünk. Megköszönték a munkáját.
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nehéz megtalálni az aranyközéputat. Ne mérgelődj!
Dehogy bántanám én a mai fiatalokat, de némelyik munkához való állása...
Dehogy bántanám én a mai fiatalokat, de némelyik munkához való állása...
És most rohadtul nem érzem jól magam!!!!! :-(
Miért - talán látnunk is kellene nem csak nézni, meg néha gondolkodni is.
Magamról tudom - ha lenne munkám, azt nagyon megbecsülném, bár elég nagy a szám, de az biztos hogy hallgatnék, mikor azt kell, hisz biztos hogy vannak nálam tapasztaltabbak, és inkább tanulnék tőlük, minthogy a saját hülyeségeimet másokon üssem.
Ha végre lenne munkám - nagyon megbecsülném ...
Lehet hogy azért látom így, mert nekem már " sok minden " nincs, és tudom hogy amink van azt értékelni kell, és nagyon megbecsülni
Legyen szép a napod !
Üdv,
Gaya
tetszett az írásod
:)