Munkakeresés vagy szerzés?
Látogatók száma: 133
Egy pár hozzászólásomat szedtem össze, mert szerintem többet ér, minthogy elvesszen a süllyesztőben. Tudom sokan fognak miatta támadni, de ha már csak pár embernek segít az önértékelésben, és ezzel együtt a munkához jutásban, megérte céltáblának lenni!
É-veenek írtam...
Szia É-vee!
Bevallom én is a munkaadó oldalon állok. Sok munkát ajánlottam, max 50% aki nálam maradt, ilyen, olyan okok miatt (többnyire azért a dolgozni kell volt a háttérben; pedig én a lojális munkaadók közül való vagyok).
Persze, aki manapság munkát keres, annak nehéz, tudom. Megszüntették az iparunkat (lásd Anubis - Ózd...), tönkretették a mezőgazdaságunkat (lásd egyiptomi, spanyol paradicsom, argentin búza, és a cukornád cukor) és ellehetetlenítik a kereskedelmünket (lásd TESCO, METRO, stb. nagyáruházak, és adókedvezményeik, etikátlan üzletpolitikájuk) is, így nehéz ma az országban...
Sajnos ma Magyarországon szinte már csak az ügynöki munka az, ami még létezik (lásd itt az oldalon is lenne lehetőség: www.felesegek.hu/karrier; aki ügyes). Ebből is van több féle, személyes megkeresős, telefonos, és on-line NET-es is. Azért aki nagyon akar, az ezekből megtalálhatja a magára illőt, legalább is addig, amíg mást nem lel (Persze tudom, hogy aki nem ilyen ambíciókkal rendelkezik, annak ez nem pálya...)
És előrejutni csak az országgal együtt lehetne...
Lásd:
http://videa.hu/videok/film-animacio/magyar-termek-gazda-hazai-mezogazdasag-8hLUnFYJjX2kePDt
------
Anubis naplójába írtam...
Szia Anubis!
Írni fogok egy cikket (kb itt a cikk, de majd lesz egy történetes is), hogyan kell a mai világban munkát szerezni (nem keresni, mert az szerintem eleve kudarcra van ítélve).
Ne Borsodba gondolkozz, hanem valami távmunka szerűben. Ja és ne a hirdetésekben keresgess, hanem te találd ki, hogy mi legyen az amit akarsz, szeretnél csinálni, és ehhez keress céget, akinek rád van szüksége!
De majd leírom egyszer, hogyan kell szerintem ezt csinálni.
Puszi,
Pinokkió
------
Szia Anubis!
Dr. Csernusnak egyben tuti igaza van, nagyon sok embert le kell ahhoz b'ni (szembesíteni kell a SAJÁT KIS ÖNIGAZOLÁSAIVAL), hogy átgondolja, hogy amit eddig tett, vagy ahogy eddig tett, az nem jó út!
Én már jópár emberrel megtettem ezt, még mielőtt hallottam volna a Csernus féle módszerről.
(A következők lehet nagyképűnek fognak majd tűnni, bocs, de... kipróbáltan sikeresek!)
Én hiszek abban, hogy az emberek maguk alakítják ki életüket, boldogságukat, vagy éppen szerencséjüket (ismered, "mindenki a maga szerencséjének kovácsa" mondást). Nyilván léteznek szituációk, amikor mások akaratlanul is segítenek rajtunk (pl., ha az ország szekere jól megy, akkor több a munkahely, könnyebben jut munkához mindenki; vagy Skokyt váratlanul behívják egy meghallgatásra). Azt hiszem, jelenleg NEM ez a helyzet.
Tehát ha figyelmesen olvastál, akkor azt mondtam, hogy az egyik (keresés) reménytelen (másokra vagy a vak szerencsére vagyunk hagyatva), míg a másik módszer (a szerzés), csak tőlünk függ!
Tehát, az első tanácsom: ne keress több munkahelyet (egy ideig), vagyis előbb keresd a hibát magadban!
Pl. az 1-es hiba: "A távmunkákban nem igazán bízom, annyi rosszat hallani róla" vagy"Sajnos, nincs más választásom, itt, Borsodban nagyon nehéz:((";
hiszünk a sztereotípiákban, és ezzel önigazolunk, mielőtt belekezdenénk valamibe.
2-es hiba: van hogy igazoljuk is az önigazolásunkat. Elmegyünk, munkát keresünk, és sikertelenek vagyunk, ezzel persze egyre jobban hiszünk az előbbiekben (lásd Borsodban nehéz).
3-as hiba: van hogy ki is próbálunk egy munkát, de már eleve fenntartásokkal kezdünk bele. kb: ...Az üzletkötést nem nekem találták ki.
Szóval nekem az a véleményem, hogy az emberek tele vannak előítéletekkel, és ezt a munkakeresésnél előszeretettel alkalmazzák is a sikertelenségük ÖNIGAZOLÁSÁRA!
Ha ezen túl vagyunk és elhatározzuk, hogy többet nem hiszünk a sztereotípiákban, csak magunkba bízunk, akkor kezdődhet a munkaszerzés 1-es lépése. Határozd meg, hogy mit tudnál te csinálni, mik azok a feltételek, amiket tudsz biztosítani, rendelkezel velük.
------
Egy anekdota az önigazolásra.
Az üzletkötőnk mondta egy nyáron:
-Nyáron nem lehet üzletet kötni, mert mindenki szabadságon van. És mivel ebben hitt, nyáron meg se próbált üzleteket kötni.
Erre egyszer elhívtam egy bölcs barátomat, és ő ezt kérdezte tőlem:
-Mitől függ szerinted általában, hogy sikerül-e üzletet kötni egy üzletkötőnek?
-Nyilvánvalóan attól, hogy hány üzletet próbál meg megkötni, tehát a próbálkozásainak a számától! -mondtam.
-Akkor nyáron miért nem sikerül üzletet kötni? Butább lett az üzletkötőnk? Rosszabb lett a terméked?
-Nem, de nincsenek bent az ügyvezetők.
-Egyik sem?
-Nem, csak aki szabin van.
-És mind szabin van egész nyáron?
-Nem, úgy 1 hónapot a 3-ból.
-Tehát akkor 2/3 részt azért bent vannak?
-Durván.
-Tehát, az üzletkötőd nem tud elég üzletkötéssel próbálkozni, ugye? -kérdezte ő. Csak ettől függ a dolog?
-Igen.
-És ha nyáron is ugyanannyit helyre jutna ki tárgyalni, mint máskor, akkor sikeredne ugyanannyi üzletet kötnie?
-Igen.
-Tehát ha nyáron ugyanannyit szeretnénk kötni, mit máskor, akkor csak azt kell csinálnia, hogy a megszokottnál többet kell telefonálni, hogy ki tudjon menni tárgyalni!
-Igen.
-Tehát nem igaz, hogy nyáron nem lehet üzletet kötni, csak nyáron kb. 2-3-szor annyit kell dolgozni, hogy ugyanannyi tárgyalásra jusson el. Tehát az üzletkötőd a viszonylagos visszaeséséből rossz következtetést vont le, és a végén ezt odáig fokozta, hogy ilyenkor nem is dolgozik!
------
Pár ötlet...
"Nem azt a távmunkát kell csinálni, amit nekünk találnak ki, hanem nekünk kell kitalálni magunknak távmunkát."
1-es tipp:
Nézd meg a helyi hirdetőújságot. Nézd meg kik hirdetnek, és nézd meg a weboldalukat. Amelyeket kiábrándítóan rossznak ítélsz, azoknak küldj egy e-mailt, hogy lenne egy üzleti ajánlatod, hogy elkészítenéd a honlapukat. Esetleg keress hasonló cégeket a NET-en és a weboldalukról készíts egy "printscreen"-t és próbáld beilleszteni a leveledbe, hogy hasonlóan jó lehet az övék is!
A leveled elején írj magadról pár mondatot, mint egy önéletrajz, persze itt egy szakmai ismertető kell, mit várhat ettől a cég, milyen forgalomnövekedés érhető el, mit jelent ez presztízsben... Feltétlen legyen ott a fotód is, mert az bizalmat kölcsönöz.
Ha kellően sok helyre elküldöd a leveled, akkor lesz találatod, aki visszajelez.
Eközben keress egy helyi weboldal készítő céget, aki majd megcsinálja a weboldalt helyetted és ad nekik számlát is, nyilván benne a te jutalékoddal.
Ha ügyes vagy, akkor kibővítheted a béna weboldal keresést országosan, de akár, ha van nyelvtudásod, akkor külföldre is.
Ebből nem egy fix jövedelmed lesz, de ha beindul az üzlet, akkor lesznek jobb hónapjaid, amik majd fedezik a rosszabbakat...
------
Pár ötlet...
"Legyünk hajlandók autodidakta módon képezni magunkat! Teremtsünk igényt magunkra."
2-es tipp:
Ha például semmihez nem értünk, de naphosszat a NET-en lógunk, akkor azt hinnénk, hogy felesleges tagja vagyunk a társadalomnak, és amit csinálunk, csak naplopás. Pedig nem! (Élő példa rá Aszir barátunk, nézzétek meg a webáruházát; mit is reklámoz?!)
Ha valaki veszi a fáradtságot (és ugye ez a kulcs kérdés, mert sokan csak otthon ülnek és sírnak, hogy nincs munka, pedig egy kis erőfeszítéssel olyan tudáshoz juthatnának, ami pénzt ér), és kicsit utána néz egy-két NET-en könnyen elérhető információnak, ezt összekapcsolja azzal, amit úgyis tesz nap mint nap, akkor megint egy eladható "termék" kerül a kezünkbe.
Tehát pontosítva:
Ha valaki kicsit belebújik a közösségi oldalak világának rejtelmeibe (manapság divatos: facebook, de iwiw és társai is), akkor olyan dolog ismeretét sajátítja el, amely az egyes feltörekvő weboldalak, de egy-egy feltörekvő cégnek is értéket képvisel. Miért is? Mert ezeken az oldalakon való megjelenés látogatót hoz az oldalra, és a látogató indirekten pénz.
Ha megtaláljuk azokat a cégeket akik hajlandóak fizetni is ezért, akkor havi 5-10-20-30...ezer forint fix bevételünk lehet csak abból, hogy nekik "bér facebookolunk". Természetesen ezek a cégek nem keresnek ilyen embereket, akik ezt csinálnák nekik, tehát fel kell kelteni az érdeklődésüket ez iránt a termékünk iránt. Nagyon pici pénzeket bizonyára hajlandóak kifizetni ezen tevékenységünkért, és ha kellő számú céget szerzünk, akkor ez a sok nagyon pici, nagyon sok fix bevételhez juttathat bennünket (persze, nem úszik a szánkba az aranyhal, és lehet sokáig csak tanulunk, dolgozunk ingyen). Még egy, ha esetleg kikötünk egy látogatószám növekedést, akkor a kis 2-3-5 ezer forintunk lehet 10-20 ezer, a sok látogató a cégnek is megérheti.
------
Pár ötlet...
Felejtsük el az "Én nem dolgozok ingyen (megalázóan alacsony bérért) senkinek!!!"
Na ez az, ami az emberek zömét oda juttatja, hogy nem is lesz neki munkája. Miért is? Mert sokszor igenis bele kell fektetni abba energiát, hogy bízzanak bennünk, fizessenek nekünk pénzt a munkánkért.
Sok munkáltató elvárja, hogy bizonyítsunk. Ha odamegyek egy munkáltatóhoz és azt mondom neki: -Én hajlandó vagyok megmutatni mit tudok, 1 hónapig dolgozom Önnek ingyen, ha elégedetlen velem, 1 hónap után elválunk, ha nem, akkor Önre bízom kifizeti-e az egy hónapomat, vagy nem, és megtart-e munkatársnak?!
Persze erre jönnek azok, akik azt mondják, de miből, hisz így is napról napra élek??! Én meg azt mondom, hogy mindegy, ha nem csinálunk semmit, akkor is ez fog maradni, ha megpróbálunk ellene tenni, akkor van esélyünk. Egyébként ha jól dolgoztunk, akkor nem lesz az a munkáltató, aki ne fizesse ki az első hónapunkat is. Sőt, a rendesebbek, ha nem foglalkoztatnak tovább, akkor is kifizetik az 1 hónapot.
A tovább lépésre példa az egyik barátom, aki munkanélküli lett, és egy darabig 40-50 ezer forintért dolgozott. Reggel 2-kor kelt, és délután ért haza. De amikor a munkáltató látta, hogy ő egy jó munkás, akkor két dolgot tehetett, 1: emelte a fizetését, és megőrizte a jó munkaerőt, 2: nem emelte, és otthagyta volna a barátom. (Van az a pénz, amit azért másutt is megadnak egy dolgos kéznek, ez az összeg már az, amivel nem kellett volna sokat házalnia, hogy eladja magát).
------
Szia Anubis!
Ezen kívül ezer ötletem van, de az már attól függ, hogy te mit tudsz, és mit szeretnél. Első kör, ahogy írtam, belátni, hogy eddig önigazoltunk; második, hogy elfelejtjük a sztereotípiákat; harmadik, hogy felfedezzük magunkat, hogy miben vagyunk jók; negyedik, hogy megcsináljuk a "termékünket"; ötödik, hogy igényt teremtünk magunk iránt.
Puszi,
Pinokkió
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Ailet
Szia Pinokkió!
Az elhelyezkedés akarat kérdése, tapasztalatom szerint. Enni kell, mese nincs és akármilyen is egy munka, ha jól végzed, megbecsülik. Engem eddig sehonnan nem akartak elengedni, mégis leléptem, amikor már nem tudtam olyan minőségű munkát végezni, amit elvárok magamtól.
Munkakeresésben rossz tapasztalataim vannak, de tény, hogy megtérülhet az ingyen meló is. Szinte minden tippedet átéltem már és igazat adok neked. Kreatívan kell a világhoz hozzáállni. Nyitott szem, nyitott világ.
Sajnos rossz nézni, hogy az emberek csak panaszkodnak. Én is tehetném, jelenleg munkanélküli vagyok, de nem teszem. Mert rajtam múlik. Hozzáállás és önismeret kérdése az egész.
Meg aztán ezer éve élünk itt, ezen a kicsiny földön mi magyarok, eddig is éltünk... valahogy, valamiből. Az igények nem passzolnak a lehetőségekhez. Legalább is többnyire. Néhányan könnyen akarnak sokat és gyorsan.
Köszönöm.
Üdv
Ailet
Ezt jó rég írtam..., de aktuális. Sajnos egyre jobban.
Aki dolgozni akar az többnyire tud. (De néha nagyon akarni kell, és tudom, hogy az se elég mindig! Nem bántani akartam, aki mindent megtesz, csak biztatni az erőtől duzzadókat, aki sírásra fordítják energiáikat.)
Üdv,
Pinokkió
Az elhelyezkedés akarat kérdése, tapasztalatom szerint. Enni kell, mese nincs és akármilyen is egy munka, ha jól végzed, megbecsülik. Engem eddig sehonnan nem akartak elengedni, mégis leléptem, amikor már nem tudtam olyan minőségű munkát végezni, amit elvárok magamtól.
Munkakeresésben rossz tapasztalataim vannak, de tény, hogy megtérülhet az ingyen meló is. Szinte minden tippedet átéltem már és igazat adok neked. Kreatívan kell a világhoz hozzáállni. Nyitott szem, nyitott világ.
Sajnos rossz nézni, hogy az emberek csak panaszkodnak. Én is tehetném, jelenleg munkanélküli vagyok, de nem teszem. Mert rajtam múlik. Hozzáállás és önismeret kérdése az egész.
Meg aztán ezer éve élünk itt, ezen a kicsiny földön mi magyarok, eddig is éltünk... valahogy, valamiből. Az igények nem passzolnak a lehetőségekhez. Legalább is többnyire. Néhányan könnyen akarnak sokat és gyorsan.
Köszönöm.
Üdv
Ailet
Válasz erre: Pinokkió
Persze, csak már néha bosszant -mert én a másik oldalon vagyok-, hogy nem találok rendes munkaerőt, aki igazán akar dolgozni:-( /Csongrádban/
(Jelenlegi kollégáimat kivéve.)
Én is mindig rácsodálkozom, hogy nem látják át pl. egy kis cég (én jelenleg ott dolgozom) működését.
Ha én állandóan elégedetlenkedek (fizu, munkaidő, meló, stb.) csak a magam és a kollégáim kedvét rontom. Jobb lesz? Nem, rosszabb.
Olyan cégnél vagyok, ami piramisrendszerre épül, és az alsó szint az ügyfél megnyerése. Ha én megnyerem az ügyfelet, akkor van munka.
(a munkát már nem én végzem:))
Itt jönnek a képbe a "kollégáim", akik közül néhányan panaszkodnak, ahelyett, h. örülnének, van munkájuk, ergo lesz fizujuk.:)
Érdekes.
Ha nincs ügyfél, akkor pedig vérig vannak sértve, mert nem keresnek.
Komolyan csodálkozom az ilyen felfogáson.
Válasz erre: Bianka
Juj, azért Borsodban tényleg nehéz:).
egy borsodi:)
(Még eddig csak-csak, de mióta a Fidesz szétverte a kc (közcélúak foglalkoztatása) rendszert...semmi.)
(Jelenlegi kollégáimat kivéve.)
egy borsodi:)
(Még eddig csak-csak, de mióta a Fidesz szétverte a kc (közcélúak foglalkoztatása) rendszert...semmi.)
Válasz erre: Szabó Katalin
Benéztem hozzád, mert bizony a mi hajónk is ezeken a vizeken evez!
A szempontjaiddal egyet is értek! Kreativitás nélkül nem megy semmi!
A cél és a lehetőség viszont, olyan messze van egymástól ,mint Makó meg Jeruzsálem!
Minden esetre a segítő szándékod és a lelkesítő erő , amit küldesz dicséretes!
Így persze nehéz a nulláról:-(
A szempontjaiddal egyet is értek! Kreativitás nélkül nem megy semmi!
A cél és a lehetőség viszont, olyan messze van egymástól ,mint Makó meg Jeruzsálem!
Minden esetre a segítő szándékod és a lelkesítő erő , amit küldesz dicséretes!
Válasz erre: KiralyCsilla1965
Szia Pinokkió!
Tudom miről írtál...............! Elolvastam többször is egymás után!
Még sem jut semmi okos az eszembe.........! Nem tudom, hogy szerezzek munkát!
Azt is mondtam, hogy nem nyugszom bele................és úgy is lesz valami!
Pussz
Csilla
Hajrá Csilla!
Üdv,
Pinokkió
Annyi még, hogy az itteni link helyesen:
http://www.felesegek.hu/karrier
Válasz erre: Pinokkió
Szia Csilla!
Na ez a hsz amiről beszélek, pont így nem szabad hozzáállni!
Olvasd újból a cikket annyiszor, amíg nem érzed mit akarok mondani!
Jutka hsz-e az ami irányt mutathat, a kor nem számít, ha van akarat és kitartás!
Puszi,
Pinokkió
Tudom miről írtál...............! Elolvastam többször is egymás után!
Még sem jut semmi okos az eszembe.........! Nem tudom, hogy szerezzek munkát!
Azt is mondtam, hogy nem nyugszom bele................és úgy is lesz valami!
Pussz
Csilla
Válasz erre: anubis
Köszönöm.
Aki ezért támadna téged, az nem érti a lényeget.
Judit
Aki ezért támadna téged, az nem érti a lényeget.
Judit
Válasz erre: KiralyCsilla1965
Kedves Pinokkió!
Nagyon valós problémát írtál le! Nem egyszerű a helyzet! Tudod mit mondtak nekem több munkahelyen? ÖREG VAGYOK! Már lassan kezdem elhinni!
Amíg fiatal voltam, azért nem vettek fel, mert még gyereket fogok szülni! Amikor megszültem a gyerekeimet, nem azt kérdezték mi az iskolai végzettségem, hanem hány gyerekem van, és mennyi idősek! Aztán megnőttek a gyerekek, illetve van még egy 16 éves (azért rá még figyelni kell)!..............és azt mondják nekem, bocsi...........de elmúlt 40 éves..........!
Azért én öregkorom ellenére sem adom fel.....................! Űgy is lesz munkahelyem (remélem)!
Puszi
Csilla
Na ez a hsz amiről beszélek, pont így nem szabad hozzáállni!
Olvasd újból a cikket annyiszor, amíg nem érzed mit akarok mondani!
Jutka hsz-e az ami irányt mutathat, a kor nem számít, ha van akarat és kitartás!
Puszi,
Pinokkió
Válasz erre: Jutka
Majdnem, mintha én írtam volna, legfeljebb más mondatszerkesztésben, mert ugy két tojás sincs egyforma. Egyik unokaöcsém Belgiumban él, és állandóan a netten lóg: üzleti partnereket keres és elad. Az internet rengeteg utazástól, pénzkiadástól kíméli meg. Egész marketinghálózatot alakított ki, és csak akkor utazik (a világ különböző tájaira), amikor a személyes megbeszélés következik. Egyik nap még Belgiumból jelentkezik, a következő nap afrikából. Igaz, van amikor hetekig nincs szerencséje, vagy be kell érnie kishallal, de van, amikor nagyot szakít.
A türelem kérdésében annyiban nem adok igazat (bár elvben nagyon egyszerű), hogy minden munkanélküli megtalálja a helyét, csak legyen türelme kivárni azt a bűvös megbecsülést. A fiataloknál könnyen mehet, de bizonyos kor után, ha többet tud, mint a munkatársak, betartanak neki, ha kevesebbet, akkor meg azért. És van még egy probléma. A középkor után lehet munkahelyet változtani, de munkakört nem szabad.
Igen, már máskor is láttam, hogy hasonlóan gondolkodunk. Köszi a hsz-ed, nagyon jó!
Pinokkió
Válasz erre: KiralyCsilla1965
Kedves Pinokkió!
Nagyon valós problémát írtál le! Nem egyszerű a helyzet! Tudod mit mondtak nekem több munkahelyen? ÖREG VAGYOK! Már lassan kezdem elhinni!
Amíg fiatal voltam, azért nem vettek fel, mert még gyereket fogok szülni! Amikor megszültem a gyerekeimet, nem azt kérdezték mi az iskolai végzettségem, hanem hány gyerekem van, és mennyi idősek! Aztán megnőttek a gyerekek, illetve van még egy 16 éves (azért rá még figyelni kell)!..............és azt mondják nekem, bocsi...........de elmúlt 40 éves..........!
Azért én öregkorom ellenére sem adom fel.....................! Űgy is lesz munkahelyem (remélem)!
Puszi
Csilla
Ilyet ne mondj! Lehúzol a végén. Hol vagy te még attól? Még én sem mondom, pedig?
A többi sajnos igaz.
Nem velem történtek meg, hálaistennek, de sokakkal és ez a szomorú.
Én 17 voltam akkor, amikor először elhelyezkedtem, akartak belőlem csinálni röntgenasszisztenst. Tiltakozásom jeléül otthagytam őket egy év után, mert én a szakmámban akartam dolgozni. Így kerültem egy hirdetés kapcsán a mezőgéphez és 29 évet húztam le ott. A cég előbb kidőlt mint én. Ezért váltanom kellett. A hírem a hivatalig eljutott. Ott 13 évet húztam le, és az idő megoldotta a munkanélküliségemet. Nyugdíjba kerültem.
Ami zajlik, az szomorú. Nem tudom én mit tennék a helyükbe. Valószínű elvállalnék bármilyen munkát, hogy meg tudjak élni. Az éhség, nagy úr! :-)
Puszi,
Éva
Nagyon valós problémát írtál le! Nem egyszerű a helyzet! Tudod mit mondtak nekem több munkahelyen? ÖREG VAGYOK! Már lassan kezdem elhinni!
Amíg fiatal voltam, azért nem vettek fel, mert még gyereket fogok szülni! Amikor megszültem a gyerekeimet, nem azt kérdezték mi az iskolai végzettségem, hanem hány gyerekem van, és mennyi idősek! Aztán megnőttek a gyerekek, illetve van még egy 16 éves (azért rá még figyelni kell)!..............és azt mondják nekem, bocsi...........de elmúlt 40 éves..........!
Azért én öregkorom ellenére sem adom fel.....................! Űgy is lesz munkahelyem (remélem)!
Puszi
Csilla
A türelem kérdésében annyiban nem adok igazat (bár elvben nagyon egyszerű), hogy minden munkanélküli megtalálja a helyét, csak legyen türelme kivárni azt a bűvös megbecsülést. A fiataloknál könnyen mehet, de bizonyos kor után, ha többet tud, mint a munkatársak, betartanak neki, ha kevesebbet, akkor meg azért. És van még egy probléma. A középkor után lehet munkahelyet változtani, de munkakört nem szabad.
Amúgy tagja vagyok (most épp nem aktívan) egy MLM - cégnek...ez sem rossz, ha valakinek van ideje és energiája, igaz ezek csak lassan térülnek meg, de a türelem bármit is teremhet!
Puszi,
Ada
Tömegeket küldenek el munkahelyekről és nem vesznek fel a helyükre, hanem kevesebb létszámmal végeztetik el a munkát. Nálunk a hivatalban is ugyanez zajlik jelenleg, ahogy mesélik a volt kollégák. Sokaktól válnak meg mostanság, mert szorít a cipő. Velük mi lesz? Pedig tudom, nagyon értékes munkát végeztek.
A lehető legjobbkor mehettem el nyugdíjba. Igaz, hogy kezdetben háborogtam kissé, mert hiányzott a munka, de akkor még volt lehetőségem tovább dolgozni fél évet, de ennek is vége lett.
Ma nem könnyű szinte senkinek a helyzete, se a nyugdíjasnak, se egy fiatal munkát keresőnek. Szerintem is nagy a baj. És mi van addig, amíg megoldást találnak a munkanélküliségre? Tanácsot én nem tudok adni, sajnos.
Én csak azt mondom bármilyen nehéz is a világ ne adjátok föl és sikerülni fog! Pusz mindenkinek Orsolya