Nyitva 6
Látogatók száma: 46
A gyomorszájfájós kezdte az egészet nyitáskor. Reggel vele indult minden rossz, mi ma ért. 47 éves mindössze, és negyedik hónapja szenved vele.
- Talán fekély? - kérdezi és néz rám, mintha dr. Laura lennék, és éppen rendelnék, netalán én lennék a háziorvosa, de minimum a gyógyszerésze.
Majd jött a térdesem. Kivannak a szalagjai totál. Rosszul van, ha lépcsőt lát egyáltalán. 52 éves, és nem fog hétvégén sem korcsolyázni, csak a világítást intézi.
Soron következő volt a szemes. 46 éves. A bal szemgolyójából nem látszott semmi. Bevérzett totál. Múlt évben háromszor is előfordult vele.
- Idén ez az első alkalom még! - dicsekszik, mintha novembert írnánk már.
Kezdtem azt érezni, ma rendelek inkább.
Harmincas, idegen, vállas, egészségesnek tűnő, testileg, agyilag. Most jövök én, s mindezt elmesélem neki, ma mi mindenen mentem már keresztül, és még csak féltizenegy van, mi lesz itt hatig velem? Hangosan röhög a pimasz, majd jobb kezével a balcsuklójára mutat, melyen éktelen ronda, de gyógyulni látszó sebek halmaza. Szétroncsolódott egy féléve neki, műtötték, de nehezebben gyógyul, mint illenék.
Passz.
Alig ocsúdtam fel, jött a vesésem. Nem szólok semmit, abból baj nem lehet. Hiszem én, a kis naiv.
- Megváltozott Laura! Tavaly mindig megkérdezte, hogy vannak a veséim!
Kacagva nem szenvedünk, - gondolom ismét.
Elbeszélgetünk hát a veséiről, majd kérdezem az apukáját is, aki cukros, de megtudom a nagypapáról is, - aki Horthy katonája volt és a tengervíz fogyasztása miatt a gyomrát tönkre tette, hogy ő meg 46 évesen meghalt. Tovább nem tudom a család sorsát követni, mert hála jöttek.
Egy gipszes. A jobb keze gipszben, mert szilveszter hajnalban elcsúszott.
Néha úgy érzem: - az én életem is.
S az én édes, kedves, drága bácsikám, aki 91 lesz a jövőhónapban. Istenem! Csak élje meg, meg tovább is még! Kérte, hogy vegyem ki a pénztárcájából, amennyi kell, mert a hallásánál már csak a látása rosszabb, majd ismét jól elbeszélgettünk a világ dolgairól. Ahogy csak mi ketten tudunk, ahogy mi szoktunk.
Dióhéjban a mai, mert az ellenőrzésről egy szót sem írok. Minden oké, holnap is nyitok. Mert én ügyes vagyok. Nem panaszkodom.
*
Elmondanom, leírnom sokkal bonyolultabb lesz, és hosszadalmasabb, mint megélni.
Talán tízperc, vagy negyedóra alatt történt minden. A német úr, már járt előzőleg nálam. Tudta hát, nem beszélem a nyelvét, de azért nagyon találékonyan megoldottuk a feladatot. Elégedetten távozott, majd délután ismét visszatért, már másért. Közben jött ez a fiatal, olyan huszonöt körülinek nevezett barna hölgyemény. Nem gond, még egy plusz belefér, ám három után, már türelmét kérem a negyediknek. Az nem megy. Szóval hárman vagyunk mindössze. Kétfelé figyelnem nem nagy kunszt még. A némettel jót szórakozom is, hiszen nehezem értem meg a darabszámot, a sok fincig-fancigtól elszoktam kissé. Ráadásul mókásan tanítgat is a kiejtésre, és közben csöng a vezetékes telefonom.
- Moment – mondom határozottan és otthagyom, lépek a telefonhoz, a hívó félnek adom fejből a méreteket és az árat, s emlékeztetem, ma meddig jöhet még. Majd jól kikapok a német úrtól, kezével jelzi, becsapva érzi magát, hiszen én beszélek németül. Na, ezért nem szeretek egy szót sem kiejteni, mert ebből adódnak a bonyodalmak. Majd kérte türelmem, s nézelődni kezdett. A hölgyeményt egy perc alatt lerendezem. Hittem én naiv. Hát! Nagyon nem. Most kezdődött csak a lényeg.
- Tud számlát írni?
- Persze, ha nem elég Önnek a nyugta, akkor azt adom helyette. - Majd veszem elő a tömböm, és körmölöm is.
- Milyen névre szabad írnom?
- Adja ide, majd én inkább leírom!
- Nem nézi ki belőlem, hogy hallás után leírok valamit?
- Csak nagyon bonyolult lesz.
- Nem gond, Én kinézem Önből, hogy tudja majd betűzni. Ám, ha egy bélyegzője lenne, azt hasznosnak tartanám.
- Túl komoly a cég, nem adnak mindenkinek. ( ÁáÁá! Szóval te vagy ott szivi a 123. senki?)
- Ezen esetben tanácsolom, hogy egy névjegykártyát, vagy csak magányosan egy bélyegzőlenyomatot, ha magánál tart, az nagy segítség mindenkinek.
- Erre soha nem is gondoltam. ( Nem gond! Ezer másra se! Látom.) Közben a nagy titkot nem tudom meg, hiszen a hölgyemény telefonja cseng. Természetesen, mint akibe áramot vezetnek, hirtelen felkapja és hátat fordít nekem, a fejléctelen számlatömbnek, a pénznek, amit kihelyezett az orrom elé, mellette a tálcája nyitva, sok-sok kártyával, ezzel és amazzal. Lép kettőt és fecseg, locsog, és csak csacsog. Ezt kihasználva a németem odalép hozzám és fizet. Adom vissza neki a visszajárót és pajkosan odanyúl a hölgy pénzéhez és feltűnően összenézünk. Egyikőnk sem érti a felelőtlenségét. Elmegy az úr így tisztán hallom a hölgyike sirámait már. „ …tegnap tök KO voltam, és Géza egy szar, szemét állat volt, mert megígérte és mégis átbaszta a fejem…” ( Odalépek mögé és egy határozott nyaklevest lekeverek, mert engem igazán nem érdekel, amit beszél, de nem teszem meg, hiszen olyan szerencsétlenke, már kezdem sajnálni…helyes, fiatal lány, de buta, csúnyán is beszél, vajon van-e barátnője, aki figyelmezteti, hogy rendszeresen védekezzen, alkalmatlan még a szaporodásra nagyon.)
- Fontos volt, - mondja, nekem miközben kinyomja a telefont. Bólintok és mosolygok, de nem szívből, mert igazán ki is mehetett volna, hiszen nem vagyok köteles végighallgatni senki magánéletét.
- Kérhetem a fejlécet? Terelem el a szót, azaz azt csináljuk már, amiért vagyunk. S várom a bonyolult dolgot.
MKB Bank Vitorlás Klub
1056 Budapest, Váci u. 38.
Írom zökkenőmentesen. Visszaadok. Köszönök. Ő is. Elmegy. Nézek utána üveges tekintettel. Már sajnálom, hogy nem kérdeztem meg tőle, hogy melyik betűt találta bonyolultnak az M-t vagy a K-t? A B-ről nem hiszem. Ám én sem vagyok tökéletes, így lehet mégis a B volt.
*
Talán véletlenül nem lettem állatorvos. Néha arra gondolok, nyugodtan lehettem volna pedig ennyi erővel az is.
Én ma is ugyanúgy, mint tegnap, meg előtte, meg a múlt héten, meg még az ősszel, meg tavaly tavasszal is, no meg több mint 10 éve már. Fitten, üdén, kedvesen és mosolygósan, és minden ment is flottul egy ideig. Ráadásul egyedül voltam ismét, amit kimondottan külön élvezek. Pörögtem ezerrel és tettem a dolgom. Valahol szeretem a munkám, örömet ad, ám… 30 éve ismerem. Mondjuk soha nem is kedveltem. Valahogy különc volt számomra, olyan felfoghatatlan elme. Aztán a múlthéten jött és panaszkodott, hogy beteg. Tüdőgyulladása van. (Ha nem említi, észre se veszem, mert szerintem mindig is elég sz@rul néz ki. Evidens, hogy bevillant a múltkori, akitől elkaptam valamit, mert még mindig nem tanulták meg, ha beteg vagyok, akkor nem járok el vásárolni, nem fertőzök ész nélkül másokat is. Ez is köhögött, mint az állat, keze meg sehol. Futottam az ajtóhoz, - fagyjak meg inkább, - alapon, mintha a bacik tudnák a kivezető utat. Égi szemeim előtt lebegett, hogy ismét nagyon gyenge leszek, feküdnöm kell, és csak szenvedek ismét, mások felelőtlensége végett.) Négyen lettünk időközben és ő nem válogatott, nem kereste a számára legjobb megoldást, hanem produkálta határtalan tudását. Amikor próbáltam segíteni, akkor nem hozzám, rám tekintve intézte válaszát, hanem a többiek felé szólt.
– Ugyan már! Nekem ne mondjon baromságokat! Elhallgattam. Csak ragaszkodik a saját verziójához. Ám rövid ideig bírom ki én is. Megszólalok hát ismét.
– Nézze! Magánügye, ha a saját elképzelése szerint valósítsa meg. Végül is, én soha nem fogom látni, se használni, ha Önnek megfelel így, ám legyen.
– Nekem ne adjon tanácsokat! Repülőgép-szerelő szakmám is van. ( Akkor v@zzeg szállj el, de gyorsan és nem a tüdőddel van neked a legnagyobb gondod, hanem az agyad helyén az ürességgel! Kong ott minden. Hallom.) Csak csendesen jegyzem meg, a küszöb az mindig keményfából készül, ergo, amikor a sínt, ha az zenkölve van, és nyers, rézfacsavarral teszem fel, annak igen is elő kell fúrni, és meg kell zsírozni a csavart, mert különben letörik a nyakánál az. És csak kézzel szabad tekerni, mert a gépi fordulatszámot sem viseli el. Sérülékeny, de nagyon dekoratív, ha szépen a helyén van már. Nem véletlen, hogy a hajósok még mindig ezt használják, vagy a savállókat.
Majd a másik véglet. A hétvégén lovasbemutató lesz nála a majorban 60 ló szereplésével. Hordhatná oly magasan az orrát, attól eltekintve, hogy szintén 30 éve ismerem. Korban is hasonló az előzőhöz. Komoly ötvenes. Miután megoldottam a gondját, beszélgetünk még. Nem kiről. Miről. Dóziról. Az anyja ír telivér, az apja angol, zsokéja belga születésű, ám francia állampolgár, a tulajdonosa egy magyar, aki Szlovákiában él, és 5 millió euró, mintegy 1,5 milliárd forint az értéke… s közben meghív a hétvégére…
És a másik eset, ami hab volt a hangulatomhoz már. Magas, kosaras alkat, értelmiségi. ( Rá van írva az arcára, ahogy néz, már észreveszem.) A másik szintén pesti ( lesír róla) olyan elvont figura, aki nézelődik, ám nem lát. Kérdez a magas, és mondom, hogy nem tartom, ám lélegzetvétel nélkül adom az infót, hogy hol kap. Nem hiszi el, amit mondok, hát a másik férfinek látszóhoz fordul, és ismétli önmagát, majd az a böszme elmondja neki ugyan azt, mit előzőleg én mondtam. Azt megköszöni a parasztja és elmegy.
Állati napom volt ma, jó lenne kimondani, hogy igen is, teli a nem létezőm minden ilyen okos tojással már. Nem érdekel, ha benne leszek a tévében, de egyszer valakit becsalok a raktárba, és addig ugrálok rajta, míg lélegzik. Naaa. Kész.
* Vége*
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
tetszett írásod stílusa, s persze a vége is
teljes mértékben megértelek, sőt még fel is mentenélek, ha ez megtörténne
:)
Bocsi, de lefárasztottak!
Ha rosszat adtam, majd a legközelebbinél levonom tőled!
Ígérem!
07.23 16:59
Ma van ma, végigolvastam és tetszett. Tegnap nem tetszett volna. Felbosszantott a lányom, aki nagy akar lenni. Legyen! Ő tudja...
érdekesek az emberek, de nagyon, milyen nagy élvezettel beszélnek a betegségeikről, s közben észre sem veszik, hogy ezzel negatív energiát közvetítenek, nemhogy inkább arról csacsognának, milyen jó volt egészségesnek lenni, vagy azt keresni, hogy meglévő bajaikat csökkentsék, persze nem mindig kemikáliával
tetszett írásod stílusa, s persze a vége is
teljes mértékben megértelek, sőt még fel is mentenélek, ha ez megtörténne
:)
Komolyan? Negatív energiát adnak át vele? Hát akkor ezért nem szívesen hallgatom. Ezt eddig nem is tudtam. Kösz.
Talán egyszer valamikor írok még ezekről a napokról, de nem tervezem a közeljövőben. Egyszer, egy volt "ellenségem" sorolta így a halmazati bajait, amikor olyan belső mosolygás lett úrrá rajtam, de nem mertem kimondani: - Ráadásul ronda is vagy! :))))
Köszönöm. Majd beidéztetlek, ha enyhítő körülményeket keresek felmentésem érdekében. :))))
Nem oly rég egy férjnek szóltam be, de mentségemre legyen mondva, ő kezdte. Nejestől jött, és már gondoltam is, miért nem vágja nyakon az asszonyka, olyan butaságokat beszélt, aztán belefáradtam. Mondom az úrnak, ne azt mondja, így kell, mondja azt, ön csak így tudja!!!!
Erre a neje a háta mögött mutatott nekem egy király jelet és kacsintott is, pedig akkor láttam először a hölgyet. A szeméből meg azt olvastam ki, nem jönnél házhoz alkalomadtán vagy elhozhatom hetente kétszer ide? :))))
Köszönöm, hogy olvastál.
Most értékeltem, majd holnap el is olvasom;-)
Bocsi, de lefárasztottak!
Ha rosszat adtam, majd a legközelebbinél levonom tőled!
Ígérem!
07.23 16:59
Ma van ma, végigolvastam és tetszett. Tegnap nem tetszett volna. Felbosszantott a lányom, aki nagy akar lenni. Legyen! Ő tudja...
Huúuú! Megnyugodtam.
Engem ne bosszants fel a nevelési problémáiddal! Nem elég nekem a saját kiskamaszom? Pontosan másfél óráig tudja kiabálni kisebb-nagyobb szünetekkel, amikor hívom,hogy azt mondja:
- Eeegy perc!
Majd, amikor szólsz neki, hogy félórája letelt, visszaszól:
- De sürgős!
(Nehéz, no.)
Azok. :)
Komolyan? Negatív energiát adnak át vele? Hát akkor ezért nem szívesen hallgatom. Ezt eddig nem is tudtam. Kösz.
Talán egyszer valamikor írok még ezekről a napokról, de nem tervezem a közeljövőben. Egyszer, egy volt "ellenségem" sorolta így a halmazati bajait, amikor olyan belső mosolygás lett úrrá rajtam, de nem mertem kimondani: - Ráadásul ronda is vagy! :))))
Köszönöm. Majd beidéztetlek, ha enyhítő körülményeket keresek felmentésem érdekében. :))))
:)
felmentelek, mert csak egyszerűen rávilágytottál egy igen rossz tulajdonságra, minek még egyesek örülnek is!
csak így tovább
érdeklődéssel várom a folytatásokat
Tetszik...jó lenne látni, hogy ugrálsz az egyiken, bár el tudom képzelni.:-)
Ah! Gondolatilag már ezerszer átéltem.
Egyszer panaszkodom valakinek, mert az normális és érti, de vagyunk többen az üzletben és mondom a magamét éppen, amikor is ( Nem is gondoltam addig ilyen jó a humora annak a fazonnak!) egy hang, kissé elmásítva.
- Akarok én itt vásárolni?
Azért másnak is van humora.
Vagy amikor azt az adózatlan, fekete jövedelmem kaptam. Kerek húsz forintot és mondta hozzá az úr.
- Egyen-igyon a személyzet!
:))))
nem csoda, ki is ül az arcukra, ha túl sokat regélnek a betegségeikről, mert mást nem tudnak felmutatni, hogy felfigyeljenek rájuk
:)
felmentelek, mert csak egyszerűen rávilágytottál egy igen rossz tulajdonságra, minek még egyesek örülnek is!
csak így tovább
érdeklődéssel várom a folytatásokat
( Bocsánat Istenkém!)
Nem szoktam amúgy csemegézni más baján. De lehet azt normálisan is, kettő tő mondatban elmondani, és nem fűnek fának, részletesen órákon át.
Akiről én szóltam, az betegség nélkül is csúnya. :)
( Bocsánat Istenkém!)
Nem szoktam amúgy csemegézni más baján. De lehet azt normálisan is, kettő tő mondatban elmondani, és nem fűnek fának, részletesen órákon át.
elhiszem, mert jómagam is találkoztam már hasonlóval
:)
Hát igen :)