Bambi
Látogatók száma: 64
Ember tervez, Isten végez
2009 végén találkoztam életem párjával, hamar kb. 2-3 hónap együttlét után elhatároztuk, hogy mi jól megleszünk egy életen át és gyorsan össze is hoztunk egy utódot. Teletek múltak a hónapok, persze volt idő lánykérésre, esküvőszervezésre is. 2010.12.27-re voltam kiírva. Mindenképp előtte szerettünk volna egybekelni. Az őszi vagy kora téli időszakban már nem volt minden hétvégén esküvő, 2010. 11.20 át választottuk. Ámde egy hűvös novemberi reggelen épp ÁFA-ra készülődve (mert könyvelő vagyok) a gép előtt valami furcsa fájdalom kerített hatalmába... uzsgyi a mosdó. Opsz...távozott a nyákdugó :( 33 terhességi hét. Apukám barátja volt a szülészem és mondta, rohanás a kórházba. Nem telt bele 20 perc és a szülőszobán találtam magamat visszatartó infúziót és tüdő érlelőt kaptam. Még mellékesen megkérdeztem az orvosomat, hogy mi lesz az esküvőmmel hétvégén? Nem enged ki, mondta max saját felelősségre, ha egyáltalán egyben maradok a kisfiammal. Akkor jött a csodás ötlet :Kórházi esküvő! Nosza hívom a páromat, mert ő még arról sem tudott, hogy kórházba kerültem ( Budapesten dolgozott és csak hétvégén jött haza). Engedély az anyakönyvvezetőtől stb. stb.
2010.11.20-án a kaposvári kórház szülészetének látogató fogadó termében szűk családi és baráti körben, nővérek, orvosok, szülésznők gyűrűjében örök hűséget fogadtunk egymásnak. Emlék marad egy életre, hogy a pezsgővel teli tálca egy pelenkázón állt, a falról Bambi és barátai plusz tanúként még hitelesítették elhatározásunkat.
Őszinte leszek, nem bánom, hogy így történt. Semmi sem szokványos a kapcsolatunkban, legyen elég az hozzá, hogy egy somogyi kis falú temetőjében pillantott meg először a férjem...
A cikket írta: ancsurka76
Hozzászólások
időrendi sorrend