Esküvő gyerekkel
Látogatók száma: 144
Első gyermekünk másfél éves volt, amikor a párom megkérte a kezem.
Együtt éltünk, már gyermekünk is volt, amikor megtudtuk, újra várandós vagyok. Miután eldöntöttük, hogy megtartjuk a babát (egy évvel későbbre terveztük), akkor férjem azt mondta, ő még egyszer nem csinálja végig azt a tortúrát, mint az elsővel. Már tudniillik, hogy apasági nyilatkozatot kellett tennie, hogy a gyermek a nevére kerülhessen.
A lánykérés így abból a mondatból állt: házasodjunk össze!
Mivel albérletben laktunk, az én szülőhelyemtől és rokonaimtól 200 km-re, ráadásul összeköltözésünkkor minden rokon ideadta, amit nekünk szánt, úgy gondoltuk nem csinálunk nagy felhajtást, bemegyünk és összeházasodunk. A véletlen úgy hozta, hogy párom születésnapja utáni napra kaptunk időpontot. Nagy előny ez egy férfinek, meg tudja jegyezni hosszú távon az esküvője napját, már ha tudja,mikor született! ;-))
Azért volt bennünk némi izgalom és a rokonokat is illet értesíteni, de nem igazán tudtuk, hogyan. Nem akartunk sértődéseket, így finoman adagoltuk be, persze először a szülőknek, hogy lesz esküvő, de semmi tortúra. Anyósom minden áron szerette volna megadni a módját, már csak azért is, mert egy lányát már férjhez adta nagy lakodalommal és gondolta, ez jár a fiának is. Így aztán mit volt mit tenni, beleegyeztünk,hogy esküvő után hozzájuk megyünk egy vacsira, ahová meghívjuk a közvetlen családot. Ez sem volt egyszerű, mivel az én szüleim elváltak, apunak új családja lett, ahol féltestvéreim is születtek, tehát lehetett dilemmázni, anyu vagy apu? Aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, mennyire kellemetlen az ilyen helyzet. Az én esetem annyiban szerencsés, hogy apu új felesége teljesen nyitott volt azokra a megoldásokra, amikor csak aput hívtuk meg valami családi eseményre, anyukám ugyanis nem szívlelte az új asszonyt, ami érthető, hiszen miatta hagyta el az apám.
Végül is a nővérem a családjával, anyukám, apukám, párom testvérei a családjukkal, anyósom testvére és a két tanú lettek a meghívottak. Mivel gyerekek is voltak már mindenhol szép számmal, így is népes kis vendégsereg lett. Anyósom kitett magáért, több fogásos vacsi volt, tortával, mindennel, előírás szerint.
Abból viszont nem engedtünk, hogy az esküvőn csak a tanuk lehetnek jelen, ezen a két nászasszony duzzogott is egy kicsit, de másként nem lehetett igazságot tenni.
Gyönyörű uszályos menyasszonyi ruha helyett egy szuper-mini csillogós fehér ruhám volt,még csillogósabb harisnyával. Természetesen fotósunk volt, aki azért megörökítette a nagy eseményt.
Esküvő után értesítéseket küldtünk minden rokonnak, ismerősnek, akit nem hívtunk el, melyben ez állt: Örömmel értesítünk benneteket, hogy 1993. 07.24-én házasságot kötöttünk. Aláírás és egy szép idézet volt még a lapokon.
Bár 13 év házasság után elváltak útjaink, mégis szép emlék az esküvőm és nem bánom, hogy nem volt lakodalom. Természetesen a vacsin már gyermekünk is ott volt, nagyon élvezte a sürgést-forgást. 7 hónap múlva pedig immáron házasságban, megszületett második kisfiúnk is.
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend
nagyon tetszett a történeted!
kellemes volt olvasni
:)
kellemes volt olvasni
:)
De nem voltál egyedül.
Én mind a két fiamat apasági nyilatkozat kísérete mellett szültem,furán is néztek rám a kórházban nagyon.Mögöttem összesúgtak,de nagy volt a pofára esés,amikor fiaim apja rohant be túláradó örömmel.
Csak annyi a történet lényege,hogy nem akartam házasságot,s milyen jól döntöttem,a későbbiek igazolták.
Sajnálom hogy már nem vagytok együtt, de jó dolog hogy kellemes emlékként maradt benned az esküvőtök.