Hófehérben oltár elé

Látogatók száma: 152

Rengeteg nő nagy álma, hogy egyszer hófehér ruhában, egy olyan férfi akivel az egész életét le akarja élni, oltár elé vezesse és kimondja a boldogító IGENT

Júniusban határoztuk el, hogy összeházasodunk, nem sok időnk volt a készülődésre, de mivel mindketten kivettük a részünk a szervezésből így mindennel kész lettünk időre. Én intéztem a meghívókat és a vacsorát. Igyekeztem mindent picit különlegesre.
Kétféle meghívót készíttettünk.
Az egyik meghívón, amely a vendégek számára szólt, azon ez állt:
"Anna és Ferenc
Úgy döntöttünk, hogy véget vetünk vadházasságunknak és 2007. szeptember 1.-től már hivatalos formában is összetartozunk.
Ezúton meghívunk - csatolt részeiddel együtt - hogy szem- és fültanúja légy 15 órakor a polgári, majd 16 órakor a katolikus esketésnek a templomban.
Ezt követően féktelen mulatozásba kezdünk a Szent Gellért borházban.
A megjelenés kötelező!
(Ezért táviratcím nincs.
"Előbb-utóbb biztosan fellép a körülmények olyannyira kedvezőtlen elrendeződése, hogy esküvőre kerüljön sor."
(Murphy)"
A másik meghívón, amely a 2 tanúnak szólt azon pedig:”I D É Z É S!

Az összeesküvés alapos gyanúja miatt Anna és Ferenc ügyében a címzettet a Polgármesteri Hivatalba 2007. szeptember 1.-én 15 órakor kitűzött vallomásra tanúként megidézem.
Figyelmeztetjük, hogy ha az idézés ellenére nem jelenik meg és ezt alapos okkal nem menti ki, vagy engedély nélkül távozik, illetve önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem tud mélyen hallgatni, annak a család elővezetését rendelheti el.
Ha a határnapot hibáján kívül mulasztotta el, a határnaptól számított 8 napon belül részvét, rajongói vagy kárörvendő levél postázására kötelezzük.
Ha az idézett éhen marad, elviszik az összeesküvők szerencséjét.
Ezt a kockázatot mi nem vállalván, Ferenc és Anna utasítjuk a Szent Gellért borházban feltálalt étkek és itókák maradéktalan elfogyasztására!
"A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül."
(Baudelaire) „Az esküvőt megelőző este már alig bírtam aludni, ráadásul, még beteg is lettem 39 fokos lázzal nyomtam izgatottan az ágyat. Tömtem magam vitaminokkal, meleg teával és mézzel. Remélve hátha jobb lesz. Így is lett, másnap mintha elvágták volna.
2007. szeptember 1.-én eljött a hónapok óta oly várva várt nap, amikor a férfi, akit szeretek az oltár elé majd az anyakönyvetetőhöz vezet.
9-re mentem kozmetikushoz ahol elkészítették nagy odafigyeléssel a csodás sminkem. Olyan lett amilyet szerettem volna.
10: 30-ra pedig fodrászhoz voltam beírva kis késéssel, ami egy menyasszonynak megbocsátható, oda is értem. A hajam szint úgy olyan lett amilyen az elképzelésem volt.
Délben pedig az utolsó igazításokat végezték el a ruhámon. Minden klappolt.
Aznap kimaradt az ebéd, egyszerűen nem fért belé egy falat sem olyan gyomoridegem volt. 13: 30-kor már vettem fel a ruhám, mintha már el lennék késve, de úgy voltam vele, hogy inkább kicsit előrébb legyek, mint elkéssek.
A szüleimnél volt a lánykérő. 14 orrára vártuk a vendégeket. Pontban kettőkor kilestem az ablakon keresztül az udvarra, ahol még csak 1-2 ember "szállingózott". Megijedtem, egyből szóltam Édesanyámnak, hogy hol van mindenki?? Nem jönnek?? Pár perc múlva több mint 100 ember telítette az udvarunkat. Mindenki sürgőt forgott engem meg a közeli nő rokonok és barátok próbáltak meglesni, kisebb nagyobb sikerrel. :-)
Idő közben hallottam, hogy nagyon ideges a párom, olyannyira, hogy nem tudta megkötni a saját nyakkendőjét keze remegésétől. Sógornőm végül segített neki.
14: 15-kor a vőfély úgy döntött, hogy kimehetek, búcsúztunk a szülőktől, nagyszülőktől illetve a férjem a keresztszüleitől.
Kb. 14: 35-kor Elindult a lakodalmi menet. Tettünk egy nagy kört a városba. Szuper volt, számomra már ez nagyon megható volt. Küszködtem a könnyeimmel, mikor apró gyerekek integettek a feldíszített menyasszonyi autó felé. Csodás érzés volt.
A kamerás órája szerint pontban 15 órakor már bent álltunk az anyakönyvvezető előtt. Megható versel kezdődött a ceremónia egy fiatal hölgy előadásában. Majd megkértek minket a 2 tanúval, hogy a várva várt kérdésre szíveskedjünk felállva válaszolni. Mindketten egyértelműen kijelentettük, hogy egymás házastársai akarunk lenni és kimondtuk a hétköznapokban oly gyakran használt IGEN szót.
Pár szó volt a csillogó aranykarikáról, amit egymás ujjára húztunk, majd a szülők, nagyszülők és valamennyi kedves megjelent vendég gratulációját és jókívánságait fogadtuk.
A templomi szertartás egy pici kápolnába volt ahová alig fért be a 140 meghívott vendég. Ott is kimondtuk Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, hogy holtomiglan holtodiglan, míg a halál el nem választ.
Az esketés után a közeli parkba mentünk fényképezkedni. Addig a vendégeink az étterembe mentek és elkezdték a lakodalmi mulatozását.
Megérkeztünk mi is, majd rövid köszöntés után átadták nekünk az ajándékokat. Aminek egytől egyig örültünk, mert tényleg olyan hasznos dolgokat kaptunk, amire nem is számítottunk. Persze azért nálunk is volt vagy 8 tányérkészlet:-)
19 órakor kezdődött a vacsora. A menü a szokásos tyúkhúsleves volt csigatésztával, másodiknak juhtúrós galuska és bográcsos marhapörkölt meg persze a sültek. Vacsora után gyümölcsök lettek feltálalva.
Vacsora után megkezdődött a mulatozás, mely megállás nélkül 22 óráig tartok mikor ugyanis a tortát hozták ki. Gyönyörű 150 szeletes torta volt. Az ízletes desszert elfogyasztása után a vőfély találós kérdésekkel, kalácstöréssel próbálta még színvonalasabbá emelni az estét, ami sikerült is.
Éjfél előtt gyertyafénykeringőt jártunk. Majd átöltözve a menyasszonytáncé volt a főszerep. Ami majd egy óra hosszáig zajlott. Majd újból evés következett és azt "letornázásául" vonatozásba kezdtünk, akkor sokak lábába "benne volt a bugi" 3 óra fele már pár vendég elindult haza, de a társaság nagy része hajnal 5-ig mulatott. Mi reggel fél 7-kor értünk haza-e feledhetetlen nap után.
Minden nagyon szép és jó volt, olyan amilyen a gyerekkori álmaimban szerepelt.