újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Július volt

Látogatók száma: 128

Először arra gondoltam, mindössze annyit írok csak a bevezetőbe SZÓRA, majd folytatom a cikkeknél SEM ÉRDEMES. De meggondoltam magam, megosztom veletek. :)

Olyan régen történt az én esküvőm. Még a múlt században. Pontosabban 1982 júliusában. Szép nyári napra ébredtünk, szombatira. A férjem akkor már nálunk aludt, én külön lakásban éltem a kislányommal, - így együtt ébredtünk. De mire? A kislányom komolyan belázasodott. Mit tagadjam? A hátam közepére nem kívántam az egész napból semmit. Aggódtam Laukámért. Az anyai ösztöneim erősebben dolgoztak bennem, mint más. Ráadásul ezer helyre kellett még menni, intézkedni. Anyósom vállalta kislányom ápolását, így kicsivel nyugodtabb voltam, de igazán még sem. Ebéd után vissza kellett mennünk a lakásomba valamiért, és párom szerette volna a testiséget. Próbáltam megértetni vele, hogy most nem is kívánom, kislányom is beteg, aggódom érte és minden miatt.
- Hagyj, kérlek! - kértem, de éreztem és láttam is, hogy neheztel érte.
Együtt készülődtünk a fürdőben pár óra múlva társammal, kislányom láza megszűnt, így jelentősen oldódott bennem is a feszültség. Pontban hatkor ott álltunk az anyakönyveztető előtt, aki előtt ígéretet tettünk, hogy jóban-rosszban, éjjel-nappal, szegénységen és betegségben. Ilyen kerti szerszámokra nem emlékszem.
Szolidan elköltöttük a vacsorát, majd édesanyám 21 óra tájt mindenkitől elbúcsúzva, kislányommal elmentek lepihenni. Olyan egészségesen sírt, drága kicsim, de négyévesen még ez is kimaradásnak számított. Maradt volna még. Viszont órák óta láztalan volt. Anyukám a 23 órai telefonhívásomkor már így búcsúzott a telefonba:
- Ha még egyszer idetelefonálsz, esküszöm, kihúzok itt mindet a falból! Semmi gond. Tessék minket hagyni, aludni! :)
Nem hívtam többet. Nyugodt voltam.
Majd hamarosan jött a menyasszonytánc. Párom felkapott a végén, az üstöt az ölembe nyomva, - mielőtt persze egy tömött pénztárcát beledobott, - amiben nem pénz volt, csak, hogy lássák... (BRRR!) Bent, az irodában, ahol voltunk, az arcára emlékszem, a kezére, a mozdulatira. Mintha ma is láttam volna, csak egy 28 évvel idősebb kivitelben, ahogyan fogja, érinti, számolja a pénzt ...

A cikket írta: Laura

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Sajnálom. Nem tudtam szebben megírni, hogy nem erről és így álmodtam.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: