újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Július volt

2010. május 10. - Látogatók száma: 127

Először arra gondoltam, mindössze annyit írok csak a bevezetőbe SZÓRA, majd folytatom a cikkeknél SEM ÉRDEMES. De meggondoltam magam, megosztom veletek. :)

Olyan régen történt az én esküvőm. Még a múlt században. Pontosabban 1982 júliusában. Szép nyári napra ébredtünk, szombatira. A férjem akkor már nálunk aludt, én külön lakásban éltem a kislányommal, - így együtt ébredtünk. De mire? A kislányom komolyan belázasodott. Mit tagadjam? A hátam közepére nem kívántam az egész napból semmit. Aggódtam Laukámért. Az anyai ösztöneim erősebben dolgoztak bennem, mint más. Ráadásul ezer helyre kellett még menni, intézkedni. Anyósom vállalta kislányom ápolását, így kicsivel nyugodtabb voltam, de igazán még sem. Ebéd után vissza kellett mennünk a lakásomba valamiért, és párom szerette volna a testiséget. Próbáltam megértetni vele, hogy most nem is kívánom, kislányom is beteg, aggódom érte és minden miatt.
- Hagyj, kérlek! - kértem, de éreztem és láttam is, hogy neheztel érte.
Együtt készülődtünk a fürdőben pár óra múlva társammal, kislányom láza megszűnt, így jelentősen oldódott bennem is a feszültség. Pontban hatkor ott álltunk az anyakönyveztető előtt, aki előtt ígéretet tettünk, hogy jóban-rosszban, éjjel-nappal, szegénységen és betegségben. Ilyen kerti szerszámokra nem emlékszem.
Szolidan elköltöttük a vacsorát, majd édesanyám 21 óra tájt mindenkitől elbúcsúzva, kislányommal elmentek lepihenni. Olyan egészségesen sírt, drága kicsim, de négyévesen még ez is kimaradásnak számított. Maradt volna még. Viszont órák óta láztalan volt. Anyukám a 23 órai telefonhívásomkor már így búcsúzott a telefonba:
- Ha még egyszer idetelefonálsz, esküszöm, kihúzok itt mindet a falból! Semmi gond. Tessék minket hagyni, aludni! :)
Nem hívtam többet. Nyugodt voltam.
Majd hamarosan jött a menyasszonytánc. Párom felkapott a végén, az üstöt az ölembe nyomva, - mielőtt persze egy tömött pénztárcát beledobott, - amiben nem pénz volt, csak, hogy lássák... (BRRR!) Bent, az irodában, ahol voltunk, az arcára emlékszem, a kezére, a mozdulatira. Mintha ma is láttam volna, csak egy 28 évvel idősebb kivitelben, ahogyan fogja, érinti, számolja a pénzt ...

A cikket írta: Laura

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 11. 18:48
Sajnálom. Nem tudtam szebben megírni, hogy nem erről és így álmodtam.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: