Egy kádfestés kálváriája

Látogatók száma: 317

Egy kádfestés kálváriája, avagy hogyan tanultak meg a gyermekeim biztonságosan úszni röpke négy hónap alatt.

Ha senkivel sem történik semmi, velem biztosan.

Már egy éve laktunk a mostani lakásunkban a válás után, s kezdtem körbe tekinteni, mit is tudnék megjavítani, felfrissíteni, szebbé tenni. Így jutottam el a kádhoz és annak lefestéséhez.

Átolvastam nem egy szaklapot, megkérdeztem egy-két mestert, akik meg is mondták, melyik festék az ideális, s persze miként kell előzetesen lekezelnem a festendő felületet.

Eljött a vásárlás. Meg is örültem, hogy mindent megkaptam egy helyben, de átfutott rajtam valamilyen érdekes érzés. Mi lesz, ha nem szárad meg a megadott 48 óra alatt? Azonban azonnal elhessegettem ezt a negatív gondolatot.

Örömmel kezdtem el a munkálatokat. Ment is, mint a karikacsapás. Délutánra kész is voltam! Már csak 48 óra, s használatba vehetjük az újra festett kádunkat.

Ám eltelt a két nap, majd a harmadik, s még mindig ugyanúgy ragadt-tapadt a festék a kád falán. Megkérdeztem az eladókat, majd egy mestert, akik egyöntetűen azt mondták, hogy igaz, ezer darab festékből egy mindig így viselkedik.
Pont az enyém??? Az nem lehet, hogy mindig velem! Hisz betartottam minden előírást, technológiai folyamatot, akkor miért velem történik ez?
Nem volt időm gondolkodni, márpedig fürödni kell!

Így fogtam a gyerkőceimet, s beültünk a kocsiba, elindultunk Mezőtúrra. Van egy nagyon jó tanuszodája, birtokba is vettük. Hetente háromszor úsztunk ott munka és tanulás után. A fiam még csak óvodás volt.

Már megérkezett a nyár, a jó idő. Ez sem hozta meg a száradást a fürdőszobámban. Továbbra is jártunk úszni, s azon vettem észre magam, hogy egyre jobban és biztonságosabban mozognak a vízben a gyermekeim. Jó volt őket látni, ahogy élvezték a vizet, a mozgást, és a hazafelé vezető úton általában elaludtak.

Eljött az augusztus! Gondoltam, a tettek mezejére kell lépnem. Úgy is tettem. Kínok kínja között lemarattam a festéket. Sikerült. Vettem egy fehér színűt. Lefestettem.
S láss csodát! Két nap múlva vígan lubickoltunk a kádban!

Szerencsém volt, ki tudja?

Azonban semmi pénzért nem adnám oda azokat az emlékeket, mikor együtt úsztunk a medencében.

A cikket írta: kiki64

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

kiki64

így van, kedves Ginesz
:)

kiki64

gyermekkorom óta teszem ezt, persze kisebb-nagyobb kellemetleségekkel és persze örömökkel, kedves Tündér
:)

ginesz

Hát a kellemetlenséget leszámolva két pozitiv dolog is történt Veled....
1 lett közös program aminek az eredménye a biztos vizfekvés :-))
2 lett egy szép kádad :-))
gratulálok jo lett az irás!

Tündér

Újra, csak azt gondolom rólad, hogy nem semmi csaj vagy! Csodálom, hogy milyen nagy dolgokba vágsz bele egyedül és tetszik, hogy sosem adod fel, a nehézségek ellenére sem. ;-):-)

Pussz,
Tündér:-)

kiki64

nos, én is így tettem volna, azonban anyagi lehetőségeim ezt nem tették lehetővé, s azóta is magam festem, és még nem fordult elő azóta sem
meg amúgy sem ártott a közös úszás, még jobban egymásra találtunk a gyermekeim és én
:)

boszorkány

Nahát! Milyen ügyes vagy! De én kihívtam volna a gyártót, hogy csinálja meg! Mert ilyen vagyok...Ma is visszakértem a tévesen számolt árúk árát még Londonban is. Más volt kiírva, mint amennyit a pénztár számolt. Na, én aztán nem hagytam annyiban. Nagy angolommal," please, help me, come me" felszólítással odarángattam a polchoz és megmutattam mit akarok...visszakaptam 11 fontot....ez cirka 4000 forint!

kiki64

Igen, s már utána is sikerült, elég jó birja a festék, persze nem felejtettünk el úszni sem
:)

Laura

A fürdőszobai kádnak álltál neki? Komolyan? Hinnye, de bátor voltál! :)