újabb események régebbi események további események
09:11
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:51
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:12
Tündér módosította a cikkét
16:08
Tündér új cikket töltött fel
01:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Focilabda a szobában

2010. július 26. - Látogatók száma: 101

A fiam nagy focista volt már pici kora óta, és a téli napokra varrtam neki egy úgynevezett szobafocit.

Mindig is a legkedvesebb játékaink közé sorolhattuk a labdát, s ezen belül a focilabdákat. Valami külső kapocsként vonzott bennünket a közös játékra, s ezáltal a mozgásra.
Sosem feledem, mennyire nem szerettem futni, mindig szúrt az oldalam. Azonban, ha ugyanazt a mennyiségű futást focilabda vezetésével kellett megtennem, sohasem éreztem az előbb említett kellemetlen érzést. Sőt, még időben is sokkal tovább bírtam.

Mikor megszületett a fiam, örömmel vettem észre, hogy nagyon jó a gömbérzéke, örömmel rugdosta, majd rugdostuk együtt a lasztit.
Aztán eljött az első osztályba való lépése, s egyben fellépett a helyi fociegyletbe is. Mennyi alkalommal "kellett" nemcsak a meccseire, hanem az edzéseire is elmennem. Volt, mikor hideg, szemerkélő esőben néztem végig, ahogy edzik, alakítják izmaikat, figyelmüket, taktikájukat.
S beköszöntött a tél, s vége lett az edzésnek, a meccsnek, szinte beszorultunk a négy fal közé. Nem egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy-egy kisebb labda önálló életét élte. Persze, senki sem látott semmit, csak egy-két törött tárgy zokogta el, mi is történt.

Az egyik este bevittem a garázsból a fiam egyik focilabdáját, melyet hosszan bűvöltem. "Mi az nekem egy focilabdát varrni?" - gondoltam magamban. Igaz, meggyűlt a bajom az ötszög szerkesztése miatt, de erre is megtaláltam a megoldást. Kinyomtattam a netről.

Kiszabtam, s szép lassan elkezdtem a darabokat összevarrni. A végén darabos szivaccsal kitömtem, és átadtam a fiamnak, aki már alig várta, hogy birtokba vegye. S kezdetét vette a szobafoci.

A cikket írta: kiki64

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 28. 07:03

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. június 26. 18:28

Szia Kiki! Hát hiányoztál is már itt nálunk, visszavárunk! Puszik Orsolya

Aranyos vagy, kedves Tőled. Pusz: Kiki

:)
2011. június 26. 18:28
Szia Kiki! Hát hiányoztál is már itt nálunk, visszavárunk! Puszik Orsolya
2011. június 26. 18:26

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. június 19. 15:44

Szia Kiki! A foci nálunk családi hagyomány, jó kis cikket olvastam tőled!

Puszi Orsolya

KEdves Orsolya!
örülök, hogy olvastad a cikkem, ígérem a vakációban többet leszek fent.
Üdv:
Kiki
2011. június 19. 15:44
Szia Kiki! A foci nálunk családi hagyomány, jó kis cikket olvastam tőled!

Puszi Orsolya
2010. július 30. 09:16
köszönöm a szavaid, kedves Anubis
a focit jómagam is nagyon szeretem, régen még műveltem is
:)
2010. július 30. 07:57
De jó neked, hogy ilyen ügyes vagy, én ezt biztosan nem tudnám megcsinálni. Az én kamasz fiam is focimániás, van kb. ezer féle labda itthon, mert minden alkalomra azt kért mindenkitől. Mindegy, hogy szülinap, névnap, karácsony, gyereknap, mindig a labda:) Viszont nem bánom, legalább mozog, és nem a tévé előtt ül naphosszat.
Aranyos a cikked:)
Puszi
2010. július 26. 16:38
köszönöm, kedves Monic7676

:)
2010. július 26. 11:48
Nagyon aranyos történet!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: