A barátom - Laci - emlékére
Látogatók száma: 55
Katona Béla György
Legyen sötét! Legyen sötét! Legyen sötét!
Barátom nem parkinson kórban halt meg,
hogy sokan hitték,
hanem abban a kórban , amiben én is szenvedek.
Az súlyosbodott nála a végsőkig.
S én is valamely lépcsőfokán állok ennek.
Voltak szentélyeink – nekem is, a barátomnak is volt;
s kiűztek onnan minket,
pedig hogy szerettem szobám magányában
szimfóniákat hallgatni ott. Ahogy ő is.
S képzelt fehér galambjaimra verseket kötni,
hogy ki tudja hová szálljanak,
mert eszményíteni már nem tudtunk senkit – se ő, se én.
Megszűnt az uraságunk
minden napon, mikor az emberek közé mentünk.
Köznapi porszemek lettünk,
munkások, szegények, betegek,
akik elméjében az élet minden momentuma nyomatékosítja,
hogy ők nem urak, se élet, se halál, sem sors felett .
És mint valami súlyos, nagy árnyék,
ez a tudat teljesen ránk telepedett,
ránkhullt, mint valami gyászlepel a vesztes csatánk után.
S mi alatta milyen mulatságosan vergődtünk - a külvilág számára....
Végül ott álltunk gyöngén, s csak annyit mondtunk
ennek a röhögő árnyéknak:
AKKOR LEGYEN SÖTÉT !
A többiről hallgatok, hisz végképp megalázna,
ha lelkem templomának lépcsőin
végiggyalogoltatnám
ezt a vaskos lábú valóságot,
s ott szakadna törne minden;
...Főképp, hogy félek: talán eljutna a lépcső tetejéig -
aztán ami ott várná:
A tej színű mennyország,
az anyaméh, ahonnan egy jobb világra születek,
s született ő , a barátom
- hirtelen egy mély sírgödörré válna,
hogyha e döngőléptű valóság,
mint valami súlyos vasgolyó
bezuhanna ebbe a csöndes méhburokba,
aztán magával rántaná az egészet a mélybe,
a mocsokba, a pellengérek terére -
a pokolba...
Akkor inkább már azt mondanám: Legyen sötét!
S röhögjön rajtam ez az árnyék.
Ez a tudat....
Ahogy a barátomat is sokszor a képébe röhögött, hogy ő senki és semmi,
hiába él és alkot, kincsei nem érnek egy jó szót sem - ahogyan ő mondta.
Akkor gúnyoljon ki ennek a rohanó kornak minden még emberi vonása.
Legyen csak gúny és röhögés -nem bánom- Én olyan apostol leszek, aki végig is megy mestere Kálváriáján.
- De azt az anyaméhet, honnan egy jobb világra születem majd -
ahogyan barátom is született – elrejtem e döngőlépű világ elől.
S nem fedem föl titkait.
Aztán majd fölmegyek azokon a lépcsőkön,
s ott az anyaméh melegében kifejlődök.
Megszületek.
S végre megismerem az anyám!
Addig legyen sötét!
Remélem a barátom – Laci - várni fog
és majd kitárja karjait felém,
hogy átöleljen, mint egy újszülött gyermeket.
A cikket írta: Katona Béla György
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem írhatok mást.
Boldog új évet a szerzőnek és mindenkinek,aki olvassa.